Csecsemővé hasonulunk a párkapcsolatokban – Pál Feri veszprémi előadása
- Dátum: 2015.03.13., 10:23
- anya, csecsemő, előadás, elvárás, figyelem, házasság, igény, magány, összetartozás, Pál Feri, párkapcsolat, pszichológus, szerelem
Pál Feri fantasztikus előadásán jártunk Veszprémben, melyet a Nyitott Akadémia szervezett. Szubjektív jegyzet következik, de nyugodt szívvel állíthatom, hogy a pszichológus-pap nem véletlenül annyira felkapott mostanában: az egyik legjobb előadó, akivel életemben találkoztam. Nem gondoltam volna, hogy lehet ilyen komoly témában ennyire viccesnek lenni, gyakorlatilag olyan volt, mint egy párkapcsolatokról szóló stand up comedy, csak sokkal komolyabb tartalommal.
Elég sok könyvet elolvastam már a témában, rengeteg információval, sokfajta szemlélettel találkoztam, de Pál Feri bőven tudott újat mondani. Ezek közül is az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a párkapcsolatban élőket a csecsemőkhöz hasonlította. És az a leginkább meglepő az egészben, hogy mindez igaz. Tényleg hasonlít a reakciónk ebben a kontextusban a csecsemőkhöz: amikor szerelembe esünk, gügyögünk a párunkkal, mintha kisbabák lennénk, és hasonlóan pánikba esünk, ha nem találkozunk választottunkkal, mint az anyjukat hiányoló bébik. Arról nem is beszélve, hogy igényeinket nem fejezzük ki, hanem azt várjuk, hogy a párunk magától kitalálja, egyszerűen az által, hogy megfigyel minket, és ránk hangolódik.
Egy édesanyának pontosan ugyanezt kell tennie a kisbabájával, aki még nem tudja elmondani, hogy mit szeretne. A párkapcsolatban lenne lehetőségünk elmondani – de nem akarjuk. Jobban esik, ha a másik magától kitalálja, ha szavak nélkül megtörténik, amit szerettünk volna. És a legfontosabb, hogy minden igényünk kielégítését egyetlen személytől várjuk: a házastársunktól, vagy a párunktól. Ez szintén hasonlatos a kisbabák helyzetéhez, hisz az ő esetükben is az anyának egy személyben kell tudnia kielégíteni a pici baba igényeit.
Innen talán a megoldás is egyszerűbbnek látszik: ha működő kapcsolatokat szeretnénk, akkor fel kell nőnünk a feladathoz. Csecsemő-pozíció helyett ki kell mondanunk, amire vágyunk, és tudnunk kell a párunk mellé állni, együtt érezni, együtt örülni vele. Ez képezheti az összetartozásunk alapját ahelyett, hogy csak belekapaszkodnánk a társunkba.
Bővebben a témáról Pál Ferenc A magánytól az összetartozásig című könyvében olvashattok, amely a Kulcslyuk Kiadó gondozásában jelent meg (2014), ezt a www.nyitottakademia.hu oldalon kedvezményesen rendelhetitek meg. Pál Feri legközelebbi elérhető előadása március 26-án lesz Dunaszerdahelyen.
Fotó:
pixabay.com
A ballagás pillanatai
Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.
Az örökké negatív testkép kamaszkorban
A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.
Tavaszi szünet gyerekekkel
Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!
Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?
A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.
Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban
Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.