Menü

Nem önzés önmagunkat szeretni

Sokan azt hiszik, hogy csak az önző ember van elfoglalva magával, és hogy aki saját magát szereti, attól bizonyára távol áll az önzetlenség. Pedig nem így van, az egészséges önszeretet alapfeltétele a boldogságunknak, és a másokkal való jó kapcsolatunknak.

A gyermekkori sérülések, negatív élettapasztalatok mind-mind csorbát ejtenek önmagunk elfogadásán. „Már megint hülyeséget csináltam!”; „Már megint az én hibám!”; „Engem biztosan nem lehet szeretni…” – ehhez hasonló mondatok vetik el a magjaikat bennünk, ha komolyabb nehézségekkel, küzdelmes helyzetekkel találkozunk, amiket hajlamosak vagyunk a saját számlánkra írni. Mindez pedig gátat szab annak, hogy később hasonló helyzetekkel találkozva könnyen megoldjuk a problémákat, elfogadjuk a helyzetet, és megküzdjünk a gondjainkkal. Érdekes módon azok az emberek, akik sok hasonló belső gátat halmoztak fel önmagukban, embertársaikkal is nehezebben boldogulnak. A sok fájdalom hatására tudatalattijuk irányítása révén egyszerűbbnek vélik, ha másokat hibáztatnak a problémájukért.

Aki viszont elfogadja saját magát, sőt képes megbocsájtani önmagának, képes magát feltétel nélkül szeretni, az kiegyensúlyozottsága révén embertársaival is jobban boldogul. Türelmesebb, toleránsabb, és sokkal több szeretetet képes adni. Kevésbé van ráutalva embertársaira, nem alakít ki függő viszonyt szeretteivel. Ennél fogva pedig képes azt nyújtani, amire a másiknak valóban szüksége van.

Ígyhát az önszeretet nem önzés, hanem a kapcsolatok és a boldogság alfája és omegája. Az önző ember sokszor azért esik túlzásokba, és azért követel mindent önmagának, azért nem képes figyelembe venni a másik szempontjait, mert annyira szomjazza, hogy neki jó legyen – ezzel valamilyen belső hiányt kell kielégítenie. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy csak magát szereti, pedig a helyzet az, hogy még saját magát sem szereti igazán.

S hogy mit tehetünk azért, hogy minél inkább szeressük önmagunkat? Legelőször is meg kell ismernünk magunkat, ehhez kapcsolódóan már rengeteg önismereti technika létezik a reálistól kezdve a spirituálisig. Ezután léphetünk az önelfogadás útjára. Van, aki képes ezt egyedül is kivitelezni, de a legtöbb ember számára segítséget nyújtanak ehhez a releváns témájú könyvek, előadások, hanganyagok, tréningek és kezelések. Ma már „szerencsére” egyre szélesebb a lehetőségek tárháza. 

Fotó:
pixabay.com

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.

Nemcsak támogató szülők léteznek

A szülők szeretete, nevelése és támogatása nélkül nem lennénk ott, ahol vagyunk – mondják sokan. A pszichológia jeles képviselői valamennyien egyetértenek abban, hogy a szülőkkel való kapcsolat és a szülők hatása meghatározza a személyiségünket. De ez nem mindig pozitív hatás.

A megalkuvás lélektana

Bonyolult rendszerünk számtalan önvédelmi mechanizmust alkot magának, s ezek a mechanizmusok könnyen alakulnak át szokássá. A megalkuvás is egy olyan cselekedet, amelyet annál könnyebben teszünk meg, minél többször van rá szükség.

Az érzelmi megcsalásról

Hol a határ a férfi és nő közötti szoros barátság és az érzelmi megcsalás között? Nehéz megmondani, éppen ezért gyakran maga a megcsaló fél sincs tisztában vele, hogy viselkedésével a párkapcsolatát veszélyezteti.