Menü

Nem önzés önmagunkat szeretni

Sokan azt hiszik, hogy csak az önző ember van elfoglalva magával, és hogy aki saját magát szereti, attól bizonyára távol áll az önzetlenség. Pedig nem így van, az egészséges önszeretet alapfeltétele a boldogságunknak, és a másokkal való jó kapcsolatunknak.

A gyermekkori sérülések, negatív élettapasztalatok mind-mind csorbát ejtenek önmagunk elfogadásán. „Már megint hülyeséget csináltam!”; „Már megint az én hibám!”; „Engem biztosan nem lehet szeretni…” – ehhez hasonló mondatok vetik el a magjaikat bennünk, ha komolyabb nehézségekkel, küzdelmes helyzetekkel találkozunk, amiket hajlamosak vagyunk a saját számlánkra írni. Mindez pedig gátat szab annak, hogy később hasonló helyzetekkel találkozva könnyen megoldjuk a problémákat, elfogadjuk a helyzetet, és megküzdjünk a gondjainkkal. Érdekes módon azok az emberek, akik sok hasonló belső gátat halmoztak fel önmagukban, embertársaikkal is nehezebben boldogulnak. A sok fájdalom hatására tudatalattijuk irányítása révén egyszerűbbnek vélik, ha másokat hibáztatnak a problémájukért.

Aki viszont elfogadja saját magát, sőt képes megbocsájtani önmagának, képes magát feltétel nélkül szeretni, az kiegyensúlyozottsága révén embertársaival is jobban boldogul. Türelmesebb, toleránsabb, és sokkal több szeretetet képes adni. Kevésbé van ráutalva embertársaira, nem alakít ki függő viszonyt szeretteivel. Ennél fogva pedig képes azt nyújtani, amire a másiknak valóban szüksége van.

Ígyhát az önszeretet nem önzés, hanem a kapcsolatok és a boldogság alfája és omegája. Az önző ember sokszor azért esik túlzásokba, és azért követel mindent önmagának, azért nem képes figyelembe venni a másik szempontjait, mert annyira szomjazza, hogy neki jó legyen – ezzel valamilyen belső hiányt kell kielégítenie. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy csak magát szereti, pedig a helyzet az, hogy még saját magát sem szereti igazán.

S hogy mit tehetünk azért, hogy minél inkább szeressük önmagunkat? Legelőször is meg kell ismernünk magunkat, ehhez kapcsolódóan már rengeteg önismereti technika létezik a reálistól kezdve a spirituálisig. Ezután léphetünk az önelfogadás útjára. Van, aki képes ezt egyedül is kivitelezni, de a legtöbb ember számára segítséget nyújtanak ehhez a releváns témájú könyvek, előadások, hanganyagok, tréningek és kezelések. Ma már „szerencsére” egyre szélesebb a lehetőségek tárháza. 

Fotó:
pixabay.com

Mindent az aviofóbiáról

A COVID-19 járvány és az azt követő korlátozások óta ismét fellendült a repülőturizmus, különösen az üzleti és szabadidős utak terén. Sokak számára a repülés egy kényelmes és gyors közlekedési mód, ugyanakkor nem mindenki érzi magát komfortosan a fedélzeten. A repüléstől való félelem, az aviofóbia, továbbra is gyakori probléma, különösen azok körében, akik féltik kontrollvesztésüket vagy a kiszolgáltatottság érzését.

Túl sok holmi, túl kevés tér. Így hat ránk az otthoni környezet

A legtöbb ember számára a lakása vagy a háza jelent valamilyen érzést, fogalmat. Helyszínek, tárgyak, kényelmi dolgok és a biztonság jelenhet meg a szemünk előtt. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy hogyan és milyen szempontok szerint érdemes rendszerezni a dolgainkat, ha azt szeretnénk, hogy az otthonunkban töltött idő örömet hozzon az életünkbe.

A lovasterápia jótékony hatásai

A lovasterápia, hippoterápia és a kapcsolódó állatsegített terápia egyre nagyobb figyelmet kap világszerte, ugyanakkor hazánkban még kevéssé ismert és hozzáférhető módszer. Pedig ezek az eljárások nemcsak érzelmi és pedagógiai előnyökkel járnak, hanem mozgásterápiás hatásuk is jelentős.

Anyaság és nőiesség: miért nem kell választanunk?

Az anyaság az egyik legszebb, legfelelősségteljesebb, és talán leginkább átalakító szerep, amit egy nő az életében betölthet. De miközben az anyai szerepben nap mint nap helytállunk – etetünk, vigasztalunk, szervezünk, altatunk és folyamatosan aggódunk, figyelünk – könnyen elveszhetünk benne. Sok nő felteszi magának a kérdést: „Ki vagyok én most, hogy anya lettem? És hol van az a nő, aki korábban voltam?”

Mikortól számít valaki alkoholistának?

Az alkoholfogyasztás társadalmilag elfogadott része sok kultúrának – egy pohár bor vacsora mellé, sör a barátokkal, pezsgő ünnepléskor. De mikortól válik ez a szokás problémává? Mikortól számít valaki alkoholistának?