Nem önzés önmagunkat szeretni
- Dátum: 2014.12.20., 21:33
- élettapasztalat, elfogadás, gond, lélek, megbocsájtás, önelfogadás, önismeret, önzetlenség, önzőség, probléma, problémamegoldás, pszichológia, spiritualitás, személyiség, szeretet, szeretethiány, tolerancia
Sokan azt hiszik, hogy csak az önző ember van elfoglalva magával, és hogy aki saját magát szereti, attól bizonyára távol áll az önzetlenség. Pedig nem így van, az egészséges önszeretet alapfeltétele a boldogságunknak, és a másokkal való jó kapcsolatunknak.
A gyermekkori sérülések, negatív élettapasztalatok mind-mind csorbát ejtenek önmagunk elfogadásán. „Már megint hülyeséget csináltam!”; „Már megint az én hibám!”; „Engem biztosan nem lehet szeretni…” – ehhez hasonló mondatok vetik el a magjaikat bennünk, ha komolyabb nehézségekkel, küzdelmes helyzetekkel találkozunk, amiket hajlamosak vagyunk a saját számlánkra írni. Mindez pedig gátat szab annak, hogy később hasonló helyzetekkel találkozva könnyen megoldjuk a problémákat, elfogadjuk a helyzetet, és megküzdjünk a gondjainkkal. Érdekes módon azok az emberek, akik sok hasonló belső gátat halmoztak fel önmagukban, embertársaikkal is nehezebben boldogulnak. A sok fájdalom hatására tudatalattijuk irányítása révén egyszerűbbnek vélik, ha másokat hibáztatnak a problémájukért.
Aki viszont elfogadja saját magát, sőt képes megbocsájtani önmagának, képes magát feltétel nélkül szeretni, az kiegyensúlyozottsága révén embertársaival is jobban boldogul. Türelmesebb, toleránsabb, és sokkal több szeretetet képes adni. Kevésbé van ráutalva embertársaira, nem alakít ki függő viszonyt szeretteivel. Ennél fogva pedig képes azt nyújtani, amire a másiknak valóban szüksége van.

Ígyhát az önszeretet nem önzés, hanem a kapcsolatok és a boldogság alfája és omegája. Az önző ember sokszor azért esik túlzásokba, és azért követel mindent önmagának, azért nem képes figyelembe venni a másik szempontjait, mert annyira szomjazza, hogy neki jó legyen – ezzel valamilyen belső hiányt kell kielégítenie. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy csak magát szereti, pedig a helyzet az, hogy még saját magát sem szereti igazán.
S hogy mit tehetünk azért, hogy minél inkább szeressük önmagunkat? Legelőször is meg kell ismernünk magunkat, ehhez kapcsolódóan már rengeteg önismereti technika létezik a reálistól kezdve a spirituálisig. Ezután léphetünk az önelfogadás útjára. Van, aki képes ezt egyedül is kivitelezni, de a legtöbb ember számára segítséget nyújtanak ehhez a releváns témájú könyvek, előadások, hanganyagok, tréningek és kezelések. Ma már „szerencsére” egyre szélesebb a lehetőségek tárháza.
Fotó:
pixabay.com
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.
Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában
Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?
Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert
Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.
A betegség, mint tanítómester – Mit üzen a testünk, amikor megálljt parancsol?
Ritkán gondolunk úgy egy betegségre, mint valamire, ami ad is, nem csak elvesz. Amikor fáj valamink, lázasak vagyunk, vagy hosszabb időre ágynak esünk, leginkább azt szeretnénk, hogy minél hamarabb vége legyen. Pedig sokszor éppen ezek a kényszerű megállások azok, amelyek új irányt mutathatnak az életünkben.