Apanapló 10. rész - Időgépben
Érdekes, hogyan változtatja meg totálisan az életed a szülőség, de itt most nem a fennkölt világnézeti közhelyekre gondolok, hanem a mindennapok hús-vér átformálódására. Öt hónap az időgépben.
Kisfiunk hamarosan öt hónapos, és a korábbi életforma megváltozását érzékletesen jelzi, hogy körülbelül öt hónapja nem frissítettem az apanaplót (előttem majdnem hetente írtam...). Az agyamban persze frissültek a dolgok, csak valahogy nem álltak össze, mert a gyerek olyan, mint egy időgép, amelynek elromlott az irányítóberendezése. Iszonyatosan gyorsan halad előre, aztán egyszer csak a múltban találod magad, máskor pedig megállítja az órát.
A legtöbbször persze kapkodsz a percek után, s úgy érzed, korábban, anno a kis „krisztusod” születése előtt időmilliomos voltál, most pedig szegény, mint a templom egere, néhány plusz másodpercre is hálás koldusszemmel tekintesz. Persze hiába, mert az is elfolyik a babakrémes ujjaid között.
És el is érkeztünk az első változáshoz. A régi napirend - reggel, délben, este - most valahogy így fest: etetés, alvás, etetés, nem alvás, nem evés, sírás, nem alvás, etetés, alvás.
Korábban reggeliztél, ebédeltél és vacsoráztál, most eszel, amikor tudsz, de az éjszaka stabilan adja magát erre a célra.
Sosem gondoltam volna, hogy az elalvás ekkora örömet tud okozni, a gyermeké és a sajátodé egyaránt. A szemlecsukás, az utolsó álmos kis sóhaj elpilledés előtt egy igazi boldog szívdobbanás (amolyan alkoholmentes adrenalinfröccs) a szülőnek. Még az ég is kékebb akkor, ha a kicsi békésen szuszog a kiságyban, a babakocsiban, vagy akár ölben is. A lényeg, ALUDJON. Ez az origó.
A többi a ráadás. A nyugodt baba, a jóllakott baba, a fejlődő baba mind-mind hizlalják a szülő önértékelését, amely, ha kell, minden nap romba dől, majd poraiból éled fel újra és újra. A mosoly és a nevetés már a csúcs, az értékrendszer teteje, krém, hab, pont az i-n, meg a felkiáltójel alján. Egy olyan dolog, amelyet legszívesebben az egész világnak megmutatnál.
Kár, hogy nem lehet előhúzni azt a kópés babamosolyt mindig csak úgy a fiókból. Vagyis, dehogy kár. Éppen így jó.
Fotó:
pixabay.com
A ballagás pillanatai
Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.
Az örökké negatív testkép kamaszkorban
A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.
Tavaszi szünet gyerekekkel
Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!
Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?
A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.
Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban
Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.