Apanapló 10. rész - Időgépben
Érdekes, hogyan változtatja meg totálisan az életed a szülőség, de itt most nem a fennkölt világnézeti közhelyekre gondolok, hanem a mindennapok hús-vér átformálódására. Öt hónap az időgépben.
Kisfiunk hamarosan öt hónapos, és a korábbi életforma megváltozását érzékletesen jelzi, hogy körülbelül öt hónapja nem frissítettem az apanaplót (előttem majdnem hetente írtam...). Az agyamban persze frissültek a dolgok, csak valahogy nem álltak össze, mert a gyerek olyan, mint egy időgép, amelynek elromlott az irányítóberendezése. Iszonyatosan gyorsan halad előre, aztán egyszer csak a múltban találod magad, máskor pedig megállítja az órát.
A legtöbbször persze kapkodsz a percek után, s úgy érzed, korábban, anno a kis „krisztusod” születése előtt időmilliomos voltál, most pedig szegény, mint a templom egere, néhány plusz másodpercre is hálás koldusszemmel tekintesz. Persze hiába, mert az is elfolyik a babakrémes ujjaid között.
És el is érkeztünk az első változáshoz. A régi napirend - reggel, délben, este - most valahogy így fest: etetés, alvás, etetés, nem alvás, nem evés, sírás, nem alvás, etetés, alvás.
Korábban reggeliztél, ebédeltél és vacsoráztál, most eszel, amikor tudsz, de az éjszaka stabilan adja magát erre a célra.
Sosem gondoltam volna, hogy az elalvás ekkora örömet tud okozni, a gyermeké és a sajátodé egyaránt. A szemlecsukás, az utolsó álmos kis sóhaj elpilledés előtt egy igazi boldog szívdobbanás (amolyan alkoholmentes adrenalinfröccs) a szülőnek. Még az ég is kékebb akkor, ha a kicsi békésen szuszog a kiságyban, a babakocsiban, vagy akár ölben is. A lényeg, ALUDJON. Ez az origó.
A többi a ráadás. A nyugodt baba, a jóllakott baba, a fejlődő baba mind-mind hizlalják a szülő önértékelését, amely, ha kell, minden nap romba dől, majd poraiból éled fel újra és újra. A mosoly és a nevetés már a csúcs, az értékrendszer teteje, krém, hab, pont az i-n, meg a felkiáltójel alján. Egy olyan dolog, amelyet legszívesebben az egész világnak megmutatnál.
Kár, hogy nem lehet előhúzni azt a kópés babamosolyt mindig csak úgy a fiókból. Vagyis, dehogy kár. Éppen így jó.
Fotó:
pixabay.com
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.
A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?
Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.