Apanapló 10. rész - Időgépben
Érdekes, hogyan változtatja meg totálisan az életed a szülőség, de itt most nem a fennkölt világnézeti közhelyekre gondolok, hanem a mindennapok hús-vér átformálódására. Öt hónap az időgépben.
Kisfiunk hamarosan öt hónapos, és a korábbi életforma megváltozását érzékletesen jelzi, hogy körülbelül öt hónapja nem frissítettem az apanaplót (előttem majdnem hetente írtam...). Az agyamban persze frissültek a dolgok, csak valahogy nem álltak össze, mert a gyerek olyan, mint egy időgép, amelynek elromlott az irányítóberendezése. Iszonyatosan gyorsan halad előre, aztán egyszer csak a múltban találod magad, máskor pedig megállítja az órát.
A legtöbbször persze kapkodsz a percek után, s úgy érzed, korábban, anno a kis „krisztusod” születése előtt időmilliomos voltál, most pedig szegény, mint a templom egere, néhány plusz másodpercre is hálás koldusszemmel tekintesz. Persze hiába, mert az is elfolyik a babakrémes ujjaid között.
És el is érkeztünk az első változáshoz. A régi napirend - reggel, délben, este - most valahogy így fest: etetés, alvás, etetés, nem alvás, nem evés, sírás, nem alvás, etetés, alvás.
Korábban reggeliztél, ebédeltél és vacsoráztál, most eszel, amikor tudsz, de az éjszaka stabilan adja magát erre a célra.
Sosem gondoltam volna, hogy az elalvás ekkora örömet tud okozni, a gyermeké és a sajátodé egyaránt. A szemlecsukás, az utolsó álmos kis sóhaj elpilledés előtt egy igazi boldog szívdobbanás (amolyan alkoholmentes adrenalinfröccs) a szülőnek. Még az ég is kékebb akkor, ha a kicsi békésen szuszog a kiságyban, a babakocsiban, vagy akár ölben is. A lényeg, ALUDJON. Ez az origó.
A többi a ráadás. A nyugodt baba, a jóllakott baba, a fejlődő baba mind-mind hizlalják a szülő önértékelését, amely, ha kell, minden nap romba dől, majd poraiból éled fel újra és újra. A mosoly és a nevetés már a csúcs, az értékrendszer teteje, krém, hab, pont az i-n, meg a felkiáltójel alján. Egy olyan dolog, amelyet legszívesebben az egész világnak megmutatnál.
Kár, hogy nem lehet előhúzni azt a kópés babamosolyt mindig csak úgy a fiókból. Vagyis, dehogy kár. Éppen így jó.
Fotó:
pixabay.com
Nem kell vagyonokat költeni: így lesz a gyerekszobából tökéletes tanulósarok
Az iskolakezdés közeledtével nemcsak a tanszerek és az új ruhák beszerzésére érdemes gondolni. A gyerekszobának is új szerepet kell betöltenie: a játék, a pihenés és az alvás mellett helyet kell adnia a tanulásnak, a könyveknek, a füzeteknek és sok esetben a számítógépnek is. Jó hír, hogy ehhez nem szükséges teljes szobafelújítás. Néhány praktikus, pénztárcabarát változtatással kényelmes és jól használható tanulósarok alakítható ki.
Mom-shaming: amikor az anyaság versennyé és ítélkezéssé válik
Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke és bárki megkérdőjelezte, hogy mit, miért és hogyan csinál. A mom-shaming egy káros versengési láz, hogy tudjuk, jobban csináljuk az anyaságot, mint más.
Ezért betegszik meg több gyermek az óvoda- és iskolakezdés után
Az ősz beköszöntével szinte minden családban ismerőssé válik a köhögés, az orrfolyás vagy éppen a torokfájás. Az óvoda- és iskolakezdést követő hetekben ugyanis látványosan megszaporodhatnak a légúti fertőzések a gyermekek körében.
A logopédia fontossága – Nem csak a szép beszéd miatt számít
A kommunikáció életünk egyik legfontosabb része. Már kisgyermekkorban meghatározza, hogyan tudjuk kifejezni az érzéseinket, a gondolatainkat és a szükségleteinket, később pedig az iskolai és munkahelyi sikerességben, valamint a társas kapcsolatainkban is fontos szerepet kap.
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.