Menü

Van-e neme a függőségeknek?

Arra vonatkozóan, hogy a különböző szenvedélybetegségek a férfiak vagy a nők esetében fordulnak elő többször, viszonylag sokat tudunk, ám az már kevésbé ismert és kutatott terület, hogy milyen specifikumai vannak a függőségeknek a két nem esetében.

Vagyis a női, illetve a férfi függőségek hátterében meghúzódó okok és magyarázatok már nem annyira köztudottak, mint például az a tény, hogy a kémiai függőségek gyakorisága a férfiak esetén sokszorosa nőkének.

A kulturális, társadalmi magyarázatokon kívül számos oldalról közelítik meg a kérdést, az orvostudomány a gyermekpszichológia szemszögéből is vizsgálja a függőségek nemek szerinti sajátosságait, tendenciáit. A kémiai függőségek nagyobb gyakorisága a férfiaknál, például magyarázható azzal, hogy a társadalom velük szemben elnézőbb, mint a nők esetében. Egyébként mind ez nem azt jelenti, hogy a nők kevésbé hajlamosak a különböző függőségekre, hanem hogy nemi eltérés mutatkozik például a motiváció szempontjából. Míg a férfiak a függőségeikben leginkább szabadságvágyukat élik meg, elégítik ki, addig a nők esetében többnyire valamilyen szenvedés, frusztráció csökkentése áll a szenvedélybetegség hátterében.

Az is megfigyelhető, hogy míg a férfiakra inkább a kémiai függőségek jellemzőek, addig a nők estében a különböző viselkedéses addikciók (például: vásárlási kényszer) a gyakoribbak.

Az is kimutatható jellegzetesség, hogy például az alkohol mást jelent a férfiak, és mást a nők számára, ezért aztán sokszor más okból is fogyasztják, és más „motivációból” válnak függővé tőle. Ez esetben az látszik, hogy míg az alkohol a férfiak számára a szabadságot jelképezi, addig a nők esetében sokszor az áldozattá válás jelképe, őket sokszor egy alkoholista zsarnokkal való azonosulás sodorja a függőségbe.

Bár a szenvedélybetegségek gyakorisága és megjelenési formái a két nemnél változó tendenciát mutatnak, mégis fontos terület a függőségek nemi sajátosságainak megismerése, mivel az eltérő motiváció eltérő preventatív és eltérő gyógykezelési akciót igényel az orvostudomány és a társadalom részéről.

Fotó:
pixabay.com

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.