Menü

Van-e neme a függőségeknek?

Arra vonatkozóan, hogy a különböző szenvedélybetegségek a férfiak vagy a nők esetében fordulnak elő többször, viszonylag sokat tudunk, ám az már kevésbé ismert és kutatott terület, hogy milyen specifikumai vannak a függőségeknek a két nem esetében.

Vagyis a női, illetve a férfi függőségek hátterében meghúzódó okok és magyarázatok már nem annyira köztudottak, mint például az a tény, hogy a kémiai függőségek gyakorisága a férfiak esetén sokszorosa nőkének.

A kulturális, társadalmi magyarázatokon kívül számos oldalról közelítik meg a kérdést, az orvostudomány a gyermekpszichológia szemszögéből is vizsgálja a függőségek nemek szerinti sajátosságait, tendenciáit. A kémiai függőségek nagyobb gyakorisága a férfiaknál, például magyarázható azzal, hogy a társadalom velük szemben elnézőbb, mint a nők esetében. Egyébként mind ez nem azt jelenti, hogy a nők kevésbé hajlamosak a különböző függőségekre, hanem hogy nemi eltérés mutatkozik például a motiváció szempontjából. Míg a férfiak a függőségeikben leginkább szabadságvágyukat élik meg, elégítik ki, addig a nők esetében többnyire valamilyen szenvedés, frusztráció csökkentése áll a szenvedélybetegség hátterében.

Az is megfigyelhető, hogy míg a férfiakra inkább a kémiai függőségek jellemzőek, addig a nők estében a különböző viselkedéses addikciók (például: vásárlási kényszer) a gyakoribbak.

Az is kimutatható jellegzetesség, hogy például az alkohol mást jelent a férfiak, és mást a nők számára, ezért aztán sokszor más okból is fogyasztják, és más „motivációból” válnak függővé tőle. Ez esetben az látszik, hogy míg az alkohol a férfiak számára a szabadságot jelképezi, addig a nők esetében sokszor az áldozattá válás jelképe, őket sokszor egy alkoholista zsarnokkal való azonosulás sodorja a függőségbe.

Bár a szenvedélybetegségek gyakorisága és megjelenési formái a két nemnél változó tendenciát mutatnak, mégis fontos terület a függőségek nemi sajátosságainak megismerése, mivel az eltérő motiváció eltérő preventatív és eltérő gyógykezelési akciót igényel az orvostudomány és a társadalom részéről.

Fotó:
pixabay.com

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?