Van-e neme a függőségeknek?
- Dátum: 2014.07.01., 11:46
- alkohol, alkoholizmus, függőség, kémiai függőségek, nemek, szenvedélybetegség
Arra vonatkozóan, hogy a különböző szenvedélybetegségek a férfiak vagy a nők esetében fordulnak elő többször, viszonylag sokat tudunk, ám az már kevésbé ismert és kutatott terület, hogy milyen specifikumai vannak a függőségeknek a két nem esetében.
Vagyis a női, illetve a férfi függőségek hátterében meghúzódó okok és magyarázatok már nem annyira köztudottak, mint például az a tény, hogy a kémiai függőségek gyakorisága a férfiak esetén sokszorosa nőkének.
A kulturális, társadalmi magyarázatokon kívül számos oldalról közelítik meg a kérdést, az orvostudomány a gyermekpszichológia szemszögéből is vizsgálja a függőségek nemek szerinti sajátosságait, tendenciáit. A kémiai függőségek nagyobb gyakorisága a férfiaknál, például magyarázható azzal, hogy a társadalom velük szemben elnézőbb, mint a nők esetében. Egyébként mind ez nem azt jelenti, hogy a nők kevésbé hajlamosak a különböző függőségekre, hanem hogy nemi eltérés mutatkozik például a motiváció szempontjából. Míg a férfiak a függőségeikben leginkább szabadságvágyukat élik meg, elégítik ki, addig a nők esetében többnyire valamilyen szenvedés, frusztráció csökkentése áll a szenvedélybetegség hátterében.
Az is megfigyelhető, hogy míg a férfiakra inkább a kémiai függőségek jellemzőek, addig a nők estében a különböző viselkedéses addikciók (például: vásárlási kényszer) a gyakoribbak.
Az is kimutatható jellegzetesség, hogy például az alkohol mást jelent a férfiak, és mást a nők számára, ezért aztán sokszor más okból is fogyasztják, és más „motivációból” válnak függővé tőle. Ez esetben az látszik, hogy míg az alkohol a férfiak számára a szabadságot jelképezi, addig a nők esetében sokszor az áldozattá válás jelképe, őket sokszor egy alkoholista zsarnokkal való azonosulás sodorja a függőségbe.
Bár a szenvedélybetegségek gyakorisága és megjelenési formái a két nemnél változó tendenciát mutatnak, mégis fontos terület a függőségek nemi sajátosságainak megismerése, mivel az eltérő motiváció eltérő preventatív és eltérő gyógykezelési akciót igényel az orvostudomány és a társadalom részéről.
Fotó:
pixabay.com
A mindfulness ereje a mindennapokban
Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.
A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele
A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.