Menü

Odafigyelünk eléggé az apák fontosságára?

Nemrég, június 15-én ünnepeltük az apák napját. Már akinek eszébe jutott, mert egyelőre közel sincs olyan ismertsége ennek, mint az anyák napjának, amelyet a virágboltok is előszeretettel propagálnak (amivel nincs is baj). Nos, az apák napja biztosan nem nekik hoz hasznot, annál inkább a családoknak! Fontos ugyanis elismerni nemcsak az anya, hanem az apa fontosságát is. Régóta ünnepeljük már az édesanyákat májusban, és nem is véletlenül. Az édesanya életet ad, szoptat, gondoz, gondoskodik, oltalmaz, ésatöbbi. Bár az édesapák ezen feladatok egy részére biológiailag nem tehetnek szert, fontos tudatosítani az ő szerepüket is.

Ezért hirdette meg idén a Jól-Lét Közhasznú Alapítvány az „Apád látható” elnevezésű kampányát, amikor arra kért mindenkit, hogy egy napra apák napja alkalmából cserélje le a facebook profilképét egy fotóra az édesapjával. Ugye, milyen ritka jelenségnek hangzik? A szervezet nem először tevékenykedik a témában, ők hozták létre az „Apa is csak egy van” elnevezésű facebook oldalt. A hajráegészség.hu maga is igyekszik a szemléletformálásban az Apanapló sorozattal, és néhanapján a leghíresebb közösségi anyablogban is megjelennek írások az apukáktól. Összességében még mindig ritka a jelenség, és sokkal kevesebbet hangsúlyozzák az édesapák szerepét és fontosságát.

De mi is az apa szerepe a családban? A családpszichológia szerint nem csekély! Míg a nő az érzelmi, addig a férfi az értelmi pillér a családszerkezetben. Az apa erkölcsi iránymutatása, védelmező szerepe alapjaiban meghatározza a családok dinamikáját. Másrészt az apa és anya együttes szerepe sem elhanyagolható: a gyermek kettejük kapcsolatáról vesz párkapcsolati mintát a legmeghatározóbb időszakban. Tudattalanul is magába szívja az egymás közötti kommunikációs stílusukat, vagy rosszabb esetben a játszmáikat.

Érzékeli a közöttük lévő hangulatokat, érintéseket. Nem véletlen, hogy a szociológusok szerint az a gyermek lesz a legegészségesebb lelkületű, ahol a fontossági sorrend elsősorban helyeződik a házastársra, és másodsorban a gyermekre. Hiszen a gyerek akkor a legboldogabb, ha az őt körülvevő családi légkör kellemes. A fentiekből láthatjuk hát, hogy az apa ugyanolyan tartópillér, mint az anya. Szerepük hasonlóan fontos, megérdemlik tehát, hogy ezt is ugyanannyira hangsúlyozzuk. Főként azért, mert nem egy házasság megy tönkre a szerepek elkülönítése miatt: az anya gyermeket nevel, az apa pénzt keres.

Mindenkinek megvan a maga különböző feladata, csak éppen a két út nem találkozik, a házastársak pedig elhidegülnek egymástól. Ha az apa nem érzi a fontosságát a családban és a gyermeknevelésben, az biztosan a családi egység megbomlásához vezet. Ne feledkezzünk hát meg az édesapákról, sem házastársként, sem pedig gyermekként! 

Fotó:
pixabay.com

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.