Empátia, valóban női tulajdonság?
- Dátum: 2014.05.07., 13:42
- empátia, férfiak, nemi sztereotípia, nők, stressz
Az empátiát, mióta világ a világ, tipikus női tulajdonságként tartják számon. De a pszichológiai kutatások alátámasztják, hogy többről van szó, mint egy nemi sztereotípiáról.
Az tény, hogy a nők segítő szakmák felé „terelésének” tipikus eszközei az olyan nemi sztereotípiák, mint például a nők szociálisan érzékenyebbek és empatikusabbak a férfiaknál.
A túlzott általánosítás persze nagyon torzító lehet, viszont ha konkrét helyzetekben, stratégiákban gondolkozva vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor nem újabb sztereotípiákat gyártunk, hanem az emberi viselkedésről tudhatunk meg többet.

Egy pszichológiai vizsgálatban konkrétan azt figyelték meg, hogy a stressz milyen hatással van az emberi kapcsolatainkra, mennyire befolyásolja az együttérzésünk mértékét. A szakemberek abból indultak ki, hogy stresszes helyzetekben az emberi tudat beszűkül, kiéleződik a személyiség egocentrikus oldala, ami gátolja a másokkal való együttérzés megnyilvánulásait. Másképpen fogalmazva a kognitív érzelmi megterhelés önzővé teszi az embereket. Ezt a jelenséget tulajdonképpen a vizsgálat igazolta is, de nem teljesen lehetett általánosítani, mivel nemi különbségek mutatkoztak a vizsgált viselkedéses válaszokban.
A nők valójában a stresszes szituációkban is empatikusak tudtak maradni, illetve képesek voltak ráhangolódni másokra, megfigyelni mások érzelmi állapotát.
A jelenség pontos okát a szakemberek nem tudták meghatározni. De mivel a nők szocializációjában a szociális kapcsolatokra való ráhangolódás még mindig meghatározó elem, ezért feltételezhető, hogy a problémamegoldó stresszes helyzetekben mutatkozó szociális érzékenység egy tanult szociális stratégia része. Vagyis a nők azt tanulják meg, hogy minél stresszesebb egy helyzet, annál inkább felértékelődik az empátia szerepe, melyen keresztül nehéz helyzetekben több, vagy nagyobb külső segítség érhető el.
Fotó:
pixabay.com
Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus
Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.
Lehet még szünetet tartani az online világtól?
Képzeld el, hogy egy nap felébredsz, és minden digitális nyomodat eltünteted. Nincs többé Facebook, Instagram, Gmail, YouTube-előzmény vagy keresési múlt. Egyetlen kattintás, és mintha soha nem is léteztél volna az internetes térben. Elsőre talán felszabadítónak hangzik, de a legtöbbünk már a gondolattól is feszültté válik, hiszen minden virtuális kényelmünk kámforrá válna.
Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz egy trauma után?
Az életünk során egy tragédia vagy csalódás nemcsak fájdalmat hagy maga után, hanem űrt is. Az egyén ilyenkor gyakran elveszíti az iránytűjét, és minden, ami korábban biztosnak tűnt, hirtelen megkérdőjeleződik. A nehéz helyzetekből való felépülés nem csupán a sebek gyógyulásáról szól, hanem arról is, hogy újra felfedezzük, kik vagyunk valójában.
Amikor a munkahelyen születik szerelmi kapcsolat
A legtöbben a munkahelyükön töltik napjuk nagy részét. Itt szocializálódnak, idegeskednek és oldanak meg problémákat olyan emberekkel, akiket nap mint nap látnak. Nem meglepő, hogy időnként a közös munka többé válik puszta alkalmi kapcsolódásnál. A határ a szakmaiság és a vonzalom között sokszor átjárható, ez bizonyos esetekben nagyon rosszul sül el, néha viszont egy életre szóló szerelem születik belőle.
A hála ereje, a mindennapok gyógyítója
Gondoltál már arra, hogy nem minden alapvető és hogy sokszor csak a negatív dolgokat veszed észre, pedig vannak jó dolgok is? Mennyire vagy a hálás azokért a dolgokért, amik történnek veled?