Empátia, valóban női tulajdonság?
- Dátum: 2014.05.07., 13:42
- empátia, férfiak, nemi sztereotípia, nők, stressz
Az empátiát, mióta világ a világ, tipikus női tulajdonságként tartják számon. De a pszichológiai kutatások alátámasztják, hogy többről van szó, mint egy nemi sztereotípiáról.
Az tény, hogy a nők segítő szakmák felé „terelésének” tipikus eszközei az olyan nemi sztereotípiák, mint például a nők szociálisan érzékenyebbek és empatikusabbak a férfiaknál.
A túlzott általánosítás persze nagyon torzító lehet, viszont ha konkrét helyzetekben, stratégiákban gondolkozva vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor nem újabb sztereotípiákat gyártunk, hanem az emberi viselkedésről tudhatunk meg többet.
Egy pszichológiai vizsgálatban konkrétan azt figyelték meg, hogy a stressz milyen hatással van az emberi kapcsolatainkra, mennyire befolyásolja az együttérzésünk mértékét. A szakemberek abból indultak ki, hogy stresszes helyzetekben az emberi tudat beszűkül, kiéleződik a személyiség egocentrikus oldala, ami gátolja a másokkal való együttérzés megnyilvánulásait. Másképpen fogalmazva a kognitív érzelmi megterhelés önzővé teszi az embereket. Ezt a jelenséget tulajdonképpen a vizsgálat igazolta is, de nem teljesen lehetett általánosítani, mivel nemi különbségek mutatkoztak a vizsgált viselkedéses válaszokban.
A nők valójában a stresszes szituációkban is empatikusak tudtak maradni, illetve képesek voltak ráhangolódni másokra, megfigyelni mások érzelmi állapotát.
A jelenség pontos okát a szakemberek nem tudták meghatározni. De mivel a nők szocializációjában a szociális kapcsolatokra való ráhangolódás még mindig meghatározó elem, ezért feltételezhető, hogy a problémamegoldó stresszes helyzetekben mutatkozó szociális érzékenység egy tanult szociális stratégia része. Vagyis a nők azt tanulják meg, hogy minél stresszesebb egy helyzet, annál inkább felértékelődik az empátia szerepe, melyen keresztül nehéz helyzetekben több, vagy nagyobb külső segítség érhető el.
Fotó:
pixabay.com
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.