Hamis életveszély, de oka van

Halálfélelem, szapora szívverés, szédülés, remegés. Ezek a tünetek életveszélyt jeleznek, de nem minden esetben. Amikor szervi ok és külső veszélyforrás hiányában is hasonló tüneteket érzékelünk, akkor valójában éppen egy pánikrohamot élünk át.

A pánikbetegség legfőbb jellemzője, hogy a fóbiával ellenétben nem egy konkrét dologhoz kapcsolódik szorosan, hanem egy általános szorongásból fakadó tünetcsoport. A pánikrohamot átélők annak ellenére, hogy nincsenek valódi életveszélyben, mégis valóban halálfélelmet élnek át, ez a negatív élmény pedig fokozza a rettegés szintet, és ez által valószínűsíti az újabb roham kialakulását.

Az ördögi kört az indítja el, hogy a pánikbetegek rettegnek az újabb rohamtól, bár ennek a félelemnek nincsen konkrét tárgya mégis a korábbi helyzetek melyekben a betegek átéltek pánikreakciót újból előhívhatják a tüneteket.

Pánikbetegség esetén gyakori kezelési eszköz a nyugtatók használata, de könnyedén belátható, hogy gyógyszerrel csak átmeneti és felszínes javulást érhetünk el. Bár szervi ok nem áll a betegség hátterében, lelki, mentális, pszichés annál inkább. A pánikrohamok szervezetünk figyelmeztető jelzései, hogy valami nincs rendben az életünkben. Ilyenkor nagyon gyakran a betegek mégis valamilyen fizikai, testi betegséget feltételeznek és elkezdik ebből az aspektusból monitorozni testüket. Igazából életmódjukat, életvitelüket kellene felülvizsgálni, hiszen a pánik a szervezet egyértelmű jelzése hogy valamin változtatnunk kell. Persze a betegség visszavezethető gyermekkori krízishelyzetekre is, de aktuális lelki problémák is állhatnak a háttérben, például egy rossz párkapcsolat, vagy túlzottan stresszes munkahelyi környezet.

Van néhány akut kezelési módszer, például a mély hasi légzés, illetve az adott szituáció átértelmezése, vészhelyzetszerű értékelés realizálása. A kiváltó ok feltérképezése nélkül azonban igazán hatásos ellenszert nem fogunk találni. 

Fotó:
pixabay.com