A perfektcionizmus betegség?
- Dátum: 2014.04.11., 19:43
- betegség, depresszió, egészségi állapot, maximalizmus, öngyilkosság
A perfektcionizmus olyan attitűd, melyben a tökéletességre való törekvés erőteljesen, gyakran szélsőségesen jelenik meg. Alapvetően nem egy betegség, de a szakemberek sokféle összefüggést feltártak a szélsőségesen maximalista gondolkodásmód és az egészségi állapot között.
Természetesen a perfektcionizmus mértékétől is függ, de ez a fajta attitűd növeli számos betegség, magatartászavar, és egyéb testi- lelki tünet kialakulásának kockázatát.
Például kimutatták, hogy a szülés utáni depresszióban szenvedők között magas a perfektcionista gondolkodásúak aránya. A szülést követően gyakran kialakulhat egy átmenetileg negatívabb kedélyállapot, a maximalista típusú emberek azonban egyébként is érzékenyebbek a depresszióra, mivel ők különösen hajlamosak kudarcként értékelni bármilyen mértékű kontrollvesztést.
A maximalizmus szélsőséges esetei bizony egyértelműen rugalmatlansággal és beszűküléssel is járnak, a viselkedés meghatározó elmévé válhat ilyenkor a rend, rendszeresség, struktúra iránti fokozott igény. Ez a fajta gondolkodásmód illetve viselkedés azonban a kényszerbetegségek kialakulásának legjobb „táptalaja”.
Kutatások azt is egyértelműen bizonyítják, hogy azokban a családokban, ahol magas fokú perfektcionizmus dominál, erőteljes a teljesítménykényszer, ott nagyobb valószínűséggel alakulhat ki a gyerekeknél az anorexia. Általában ez úgy jelenik meg, hogy bár a gyerek átveszi ezt a magas fokú teljesítménykényszert, és látszólag meg is felel neki (tehát például jól teljesít az iskolában), de saját testével kapcsolatban is alkalmazza ezt a nagyon erőteljes hiba-fókuszú értékelést, amely így kóros testképzavar kialakulásához vezethet.
Sajnos arra is egyértelmű bizonyítékok vannak, hogy a szélsőséges perfektcionizmus az öngyilkosságra is hajlamosít. Mivel ez a fajta gondolkodás főként a hibákra koncentrál és rendkívül kritikus a teljesítménnyel kapcsolatban, könnyen vezethet reményvesztettség érzéséhez és fokozott önbizalomhiányhoz is.
A „magasra tett mérce” alapvetően fejlődésre motivál, ezért a tökéletességre való törekvés pozitív ösztönzőként is hathat céljaink elérésében. Ugyanakkor a negatív fókuszú maximalizmus nagyon káros hatással lehet személyiségünkre, és fizikai állapotunkra is.
Fotó:
pixabay.com
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.