A perfektcionizmus betegség?
- Dátum: 2014.04.11., 19:43
- betegség, depresszió, egészségi állapot, maximalizmus, öngyilkosság
A perfektcionizmus olyan attitűd, melyben a tökéletességre való törekvés erőteljesen, gyakran szélsőségesen jelenik meg. Alapvetően nem egy betegség, de a szakemberek sokféle összefüggést feltártak a szélsőségesen maximalista gondolkodásmód és az egészségi állapot között.
Természetesen a perfektcionizmus mértékétől is függ, de ez a fajta attitűd növeli számos betegség, magatartászavar, és egyéb testi- lelki tünet kialakulásának kockázatát.
Például kimutatták, hogy a szülés utáni depresszióban szenvedők között magas a perfektcionista gondolkodásúak aránya. A szülést követően gyakran kialakulhat egy átmenetileg negatívabb kedélyállapot, a maximalista típusú emberek azonban egyébként is érzékenyebbek a depresszióra, mivel ők különösen hajlamosak kudarcként értékelni bármilyen mértékű kontrollvesztést.
A maximalizmus szélsőséges esetei bizony egyértelműen rugalmatlansággal és beszűküléssel is járnak, a viselkedés meghatározó elmévé válhat ilyenkor a rend, rendszeresség, struktúra iránti fokozott igény. Ez a fajta gondolkodásmód illetve viselkedés azonban a kényszerbetegségek kialakulásának legjobb „táptalaja”.
Kutatások azt is egyértelműen bizonyítják, hogy azokban a családokban, ahol magas fokú perfektcionizmus dominál, erőteljes a teljesítménykényszer, ott nagyobb valószínűséggel alakulhat ki a gyerekeknél az anorexia. Általában ez úgy jelenik meg, hogy bár a gyerek átveszi ezt a magas fokú teljesítménykényszert, és látszólag meg is felel neki (tehát például jól teljesít az iskolában), de saját testével kapcsolatban is alkalmazza ezt a nagyon erőteljes hiba-fókuszú értékelést, amely így kóros testképzavar kialakulásához vezethet.
Sajnos arra is egyértelmű bizonyítékok vannak, hogy a szélsőséges perfektcionizmus az öngyilkosságra is hajlamosít. Mivel ez a fajta gondolkodás főként a hibákra koncentrál és rendkívül kritikus a teljesítménnyel kapcsolatban, könnyen vezethet reményvesztettség érzéséhez és fokozott önbizalomhiányhoz is.
A „magasra tett mérce” alapvetően fejlődésre motivál, ezért a tökéletességre való törekvés pozitív ösztönzőként is hathat céljaink elérésében. Ugyanakkor a negatív fókuszú maximalizmus nagyon káros hatással lehet személyiségünkre, és fizikai állapotunkra is.
Fotó:
pixabay.com
Sztárok iránti rajongás – lelkesedés vagy megszállottság?
Poszterek a falon, újságkivágások a tolltartóban, karikatúraszerű arcok és monogramok a füzet szélére firkálva. Sokunk tinédzser éveit végigkísérte egy kedvenc színész, egy énekes, egy sportoló vagy egy másik ikon iránti lelkesedés. Évek múltán is elmosolyodunk, ha meglátjuk vagy meghalljuk a régi bálványunkat. Bár az imádat leggyakrabban a kamaszkorhoz kötődik, felnőttként is lehet favoritunk, akire felnézünk az eredményei vagy a személyisége miatt.
Gyenge jellem: mit jelent, és hogyan ismerhető fel a viselkedésből?
Mindannyian találkozunk életünk során olyan emberekkel, akik látszólag nem képesek kiállni önmagukért, következetlenek vagy könnyen befolyásolhatók. A „gyenge jellem” nem egy végleges ítélet, de vannak tipikus szokások, amik erre utalhatnak. Íme hat jel, amiből felismerheted őket – és amire érdemes odafigyelned magadban vagy másokban is.
Alfa-nők
Többféle személyiségtípust ismerünk, ilyen az alfa is, ami nem csak a férfikanál, hanem a nőknél is megtalálható.
Lakásnézés hobbiból – új nagyvárosi szenvedély vagy csak bámészkodás?
Péntek délután. A nagyvárosi lakóparkban nyitott kapukkal várja a látogatókat egy új építésű rezidencia. A hirdetés szerint „panorámás kilátás, prémium burkolatok és amerikai konyha várja az érdeklődőket". Azonban vevők helyett csak hobbi felfedezők érkeznek, akik nem akarják, és nem is tudják megvenni az ingatlant. Ők csak nézelődnek és kikapcsolódnak.
A nemet mondás ereje: Miért fontos határokat húzni?
Sokan úgy nőttünk fel, hogy a „nem” szó valahol útközben elveszett a szókincsünkből. Kicsiként megtanultuk, hogy az engedelmesség biztonságot jelent, a határkijelölés viszont konfliktust, bűntudatot és szeretetvesztést. Habár felnőttként már jogunk van dönteni, sokan még mindig rettegünk elutasítani egy-egy személynek a kérését.