Apanapló 1. rész: Ő szül, én őszül
Egy jó marék férfi soviniszta önsajnálattal nagyjából így lehetne összefoglalni a várandósság első néhány hónapját, de mivel a szélsőséges gondolkodás távol áll tőlem, a címet csak amolyan piszkálódó, figyelemfelkeltő sorozatindítónak szántam.
Babát várunk, igen, és ez egy mindenképpen izgalmas, érdekes dolog. Igazi, életszagú kaland, csak pislogsz, hogy mi van, miközben történések kérlelhetetlenül magukkal sodornak. Felszállsz az örökkévalóság súlyával megpakolt hajó fedélzetére, ami útnak indul veled a viharos folyón. A sima szakaszt követően a végcélt csak veszélyes örvények, zubogók, valamint egy hatalmas vízesés után találod. Ez nem igaz, de így érzed.
Íme a folyamatosan szaporodó „dolgok”, köztük a „cuki” babaruhák, amelybe majd belebújtatjuk „a kis testét”
Először hülyén vigyorogsz, amikor a férfiismerősök kacsingatva a hátadat csapkodják, aztán később azon kapod magad, hogy a rokonság női felével babamagazinokat lapozgatsz. Bútort veszel, szobát, lakást, életet alakítasz át. Megismered a nőgyógyászati rendelőt belülről (hurrá), lesed a képernyőn az utódodat (tényleg hurrá), izgulsz, együttérzel, önfeláldozol, de azért a lelked mélyén baromira örülsz, hogy nem beléd bökik a vérvételes tűt minden hónapban kétszer. Ultrahangos rövidítéseket böngészel a neten, miközben a gyerekholmikat kéne. Próbálsz tájékozódni, mivel rájössz, hogy egyáltalán nem értesz a gyerekekhez, ismeretlen talajra tévedtél.
A kisgyerekes szülők tapasztalataikkal és (nekik remek, de az A oldalról nézve kissé furcsa) élményeikkel riogatnak, miközben körülötted mindenütt megjelennek a kicsi, „cuki” babaruhák, amelybe majd belebújtatjuk „a kis testét”. Meg ott a többi holmi, amelyekkel kapcsolatban érzed, hogy számuk körülbelül a százszorosára nő majd az elkövetkezendő hónapokban. A beszerzési listának se vége, se hossza. Egy csomó dolgot át kell gondolni, és csak most tudatosul, hogy nemsokára nem te leszel az ura az idődnek. Se nappal, se éjszaka. A barátok furán nézik átváltozásodat, tapintatosan megjegyezve, hogy végképp elvesztél e világ bulis, vidám, gondtalan része számára.
És eközben mit csinál ő? Ő más dimenzióba került. Ott van veled a hajón és nincs is. Fent ül az árbocon és mosolyogva az eget kémleli.
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.