Pygmalion-effektus, az önbeteljesítő jóslat
- Dátum: 2013.12.28., 19:35
- önbeteljesítő jóslat, pszichológia, Pygmalion-effektus, tanári elvárások, teljesítmény
Nem titok, hogy az egyéni képességeinken, adottságainkon kívül még számtalan dolog befolyásolja valódi teljesítményünket.
A társadalmi szelekció és a diszkrimináció sokszintű rendszerén kívül, olyan alapvető dolgok is hatnak karrierünkre, és teljesítményünkre, mint például szüleink, önmagunk, és tanáraink elvárásai.
Bár azt gondolnánk, elvárásainkat tudatosan állítjuk fel az alapján, hogy megismerjük, felmérjük mások vagy önmagunk képességeit, ez valójában teljesen szubjektív, tudattalan információkból kiindulva történik. Az előzetes elvárások sokszor rejtetten lépnek működésbe, és befolyásolják viselkedésünket.
A családi háttér, a bőrszín vagy akár a testsúly alapján is számos előzetes feltevést gyártunk a másik ember képességeiről anélkül, hogy tisztában lennénk ezekkel az előítéletekkel. Ezek az elvárások azonban tükröződnek viselkedésünkben és üzenetet küldenek mások felé, melyek többek között a másik kompetenciájára, képességeire, tudására vonatkozik.
Ezt a jelenséget leginkább tanár- diák viszonyban vizsgálták, arra fókuszálva, hogy az előzetes tanári elvárások, hogyan hatnak a gyerekek teljesítményére. A tanárok visszajelzései alapján a gyerekek következtetést vonnak le saját magukra, teljesítményükre, és képességükre vonatkozóan. És végül ezek az információk valóban hatnak teljesítményükre, vagyis beindul az önbeteljesítő folyamat, mely során azonosulva a tanárok előzetes elvárásaival, annak megfelelően fognak teljesíteni.
Ezt a jelenséget a pszichológiában Pygmalion- effektusnak nevezik, amit más néven önbeteljesítő jóslatként is emlegetnek. Pozitív hatása is lehet, hiszen tapasztalhatjuk azt a jelenséget, hogy akiben hisz a környezete és megerősítő jelzéseket kap képességeire nézve, annak teljesítménye sokszor önmagához képest is javulhat. Ám az előzetes elvárások nem kontrolállt és releváns információkon alapulnak általában, ezért hatásuk káros is lehet, vagyis negatív irányba is befolyásolhatja a teljesítményt.
Fotó:
pixabay.com
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.