Pygmalion-effektus, az önbeteljesítő jóslat
- Dátum: 2013.12.28., 19:35
- önbeteljesítő jóslat, pszichológia, Pygmalion-effektus, tanári elvárások, teljesítmény
Nem titok, hogy az egyéni képességeinken, adottságainkon kívül még számtalan dolog befolyásolja valódi teljesítményünket.
A társadalmi szelekció és a diszkrimináció sokszintű rendszerén kívül, olyan alapvető dolgok is hatnak karrierünkre, és teljesítményünkre, mint például szüleink, önmagunk, és tanáraink elvárásai.
Bár azt gondolnánk, elvárásainkat tudatosan állítjuk fel az alapján, hogy megismerjük, felmérjük mások vagy önmagunk képességeit, ez valójában teljesen szubjektív, tudattalan információkból kiindulva történik. Az előzetes elvárások sokszor rejtetten lépnek működésbe, és befolyásolják viselkedésünket.
A családi háttér, a bőrszín vagy akár a testsúly alapján is számos előzetes feltevést gyártunk a másik ember képességeiről anélkül, hogy tisztában lennénk ezekkel az előítéletekkel. Ezek az elvárások azonban tükröződnek viselkedésünkben és üzenetet küldenek mások felé, melyek többek között a másik kompetenciájára, képességeire, tudására vonatkozik.
Ezt a jelenséget leginkább tanár- diák viszonyban vizsgálták, arra fókuszálva, hogy az előzetes tanári elvárások, hogyan hatnak a gyerekek teljesítményére. A tanárok visszajelzései alapján a gyerekek következtetést vonnak le saját magukra, teljesítményükre, és képességükre vonatkozóan. És végül ezek az információk valóban hatnak teljesítményükre, vagyis beindul az önbeteljesítő folyamat, mely során azonosulva a tanárok előzetes elvárásaival, annak megfelelően fognak teljesíteni.
Ezt a jelenséget a pszichológiában Pygmalion- effektusnak nevezik, amit más néven önbeteljesítő jóslatként is emlegetnek. Pozitív hatása is lehet, hiszen tapasztalhatjuk azt a jelenséget, hogy akiben hisz a környezete és megerősítő jelzéseket kap képességeire nézve, annak teljesítménye sokszor önmagához képest is javulhat. Ám az előzetes elvárások nem kontrolállt és releváns információkon alapulnak általában, ezért hatásuk káros is lehet, vagyis negatív irányba is befolyásolhatja a teljesítményt.
Fotó:
pixabay.com
A mindfulness ereje a mindennapokban
Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.
A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele
A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.