Márkahűség egyenlő vallásos hit?
Belegondoltunk már abba, hogy világunkban a vásárlás szerepe teljesen átformálódott, jelentősége és funkciója nagyon hasonlatossá vált a vallásokéhoz? Egy-egy új márka megjelenése, szinte egy vallásalapítással ér fel.
A kísérteties hasonlóság nem véletlen, a reklámok tudatosan építenek olyan kommunikációs formákra, melyek a vallásokhoz hasonlóan követőket akarnak toborozni. Az ilyen módszerrel megtérített emberek lesznek a márkakövetők, pszichológiai szempontból ez esetben is a hit a fő motívum. A márkaépítés során a szakemberek tudatosan olyan hatásrendszert dolgoznak ki, mely érzelmi azonosulást vált ki a márkaközönség körében. Ennek alapvető része az áruszimbolika melynek fő „küldetése” hogy megkülönböztesse az adott terméket a piacon felelhető azonos paraméterű más áruktól.
Amit a vallásban hittérítésnek neveznek az is egy fajta reklám, és a vallási identitás megfogalmazásánál is nagyon fontos, a más hitrendszerektől való megkülönböztetés. A mai reklámok bizony a több ezer éve működő hittérítő kommunikáción alapulnak. A vallási jelképeket a márka elemei helyettesítik, mint például a logó, embléma, csomagolás, színek.
Mindenféle termékkel vizsgálható, de jó példa minderre a kólákkal végzett kísérlet. Vannak ugyanis, akik a Pepsire esküsznek, míg mások a Coke-ra, állítják ízük igenis is megkülönböztethető, és ez alapján ízlés kérdése, hogy kinek, melyik a kedvence. Igen ám, de amikor nincs néven nevezve a vallás, vagyis a terméket megfosztják beazonosító jelképeitől (a márka szimbolikától), akkor bizony eltűnik a márkahűség, megszűnik az identitás. A vizsgálati személyek egyike se tudta megmondani, melyik is az ő márkájának terméke. Mindez bizonyítja, hogy a milyen nagy szerepe van a hitnek a márkahűségben kialakulásában is. És ha ez így van, bizony nem is olyan meglepő a reklámok erőteljes modern hittérítése, amely azonos kommunikációt használ, mint a vallások és az egyházak.
A karácsony üzenete a rohanó világban
A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.