Mitől ünnep az ünnep?
- Dátum: 2013.12.08., 19:49
- felkészülés, gyerekkor, karácsonyfa, készülődés, szokások, ünnep
Mit is szoktunk erre mondani? Talán olyanokat, hogy az ünnep lényege a meghittség, kilépés a hétköznapok szürkeségéből, családias légkör. Lehet, hogy mindez közhelyes, de van igazságtartalma. Egy biztos, nagyon nehéz megragadni az ünnep valódi lényegét, még nehezebb át is élni azt.
Nehéz, de nem a gyerekeknek. Ők természetszerűleg át tudják adni magukat az ünnepi hangulatnak, tele vannak izgalommal, várakozással, és amikor a karácsonyfa alatt csillogó szemmel néznek körül, az olyan állapot lehet, vagy ahhoz hasonlatos, mint egy igazi beteljesülés. Felnőtt fejjel ezt sokszor már csak kívülről csodáljuk, és talán felelevenedik bennünk egy régi emlék a gyerekkorból, de már csak elképzelni tudjuk, milyen is az az érzés, amikor az ünnep nem egy alkalom csupán, hanem egy belső lelki állapot.
Mielőtt túlzottan érzelmes szintre sodródnánk, azért megpróbálkozunk a megfejtéssel. Szóval mitől is ünnep, az ünnep? Bár megfoghatatlanról van szó, mégis sejteni lehet, hogy az ünnepet megelőző időszak, majdnem olyan fontos, mint maga az ünnep. Felkészülés, ráhangolódás nélkül nincs ünnep. És ebbe persze bele tartozik az ajándékvásárlás, a lakás feldíszítése, a sütés-főzés. Igen, ez mind része a készülésnek, de önmagukban csak céltalan, felszínes cselekedetek. Ha a felkészülés lelkileg is megtörténik, akkor az ünnepi szokások szimbolikusan kifejező eszközökké válnak, valódi értelmet nyernek, és segítenek ráhangolódni az ünnepre. Ha viszont „kényszerből”, rutinból készülünk a karácsonyra, hajszoljuk az ajándékokat és egy percet sem hagyunk magunknak a valódi készülésre, és az öröm átélésére, akkor csak felszínesen ismerhetjük meg az ünnepet.
A vallási szokások is felhívják a figyelmet arra, milyen fontos az ünnepet megelőző időszak is. A keresztény egyházak ezt az időszakot a bűnbánatnak szentelik, része az önmegtartóztatás és a jócselekedet. Egy biztos, a szokások, rítusok is azt szolgálják, hogy az ünnep átélhetővé váljon, és valóban más legyen, mint egy hétköznap, de ne csak az ünnepi vacsora miatt.
Fotó:
pixabay.com
A karácsony üzenete a rohanó világban
A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.