Miért is kávézunk?
- Dátum: 2013.11.25., 21:36
A reggel elképzelhetetlen kávé nélkül. Az ébredezéshez, a készülődéshez, a nekiinduláshoz, az új naphoz. Kávézni jó. Azért, ahogy a kanalat kevergetjük a habos, illatos italban, hogy feloldódjon a cukor, azért, ahogy az első kortyot ízlelgetjük, és azért, ahogy együtt lehetünk.
A kávézás a mi családunkban egyfajta szeánsz. Reggel és legtöbbször délután is. A kávé hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Persze ezzel nemcsak mi vagyunk így, hiszen a kávé a világ legismertebb itala, amiből évről évre egyet többet fogyaszt az emberiség.
Kávézni jó. És nemcsak azért, mert a kávénak számos jótékony hatása van a szervezetre. Mert például kutatók igazolták, hogy a rendszeresen kávézókat nagy százalékban elkerüli a kettes számú cukorbetegség, a májrák, vagy a Parkinson kór. És nem is azért, mert a koffein kicsit felpörgeti az embert a nap kezdetén, elűzi a fáradtságot, serkenti az idegrendszert, az anyagcserét, az emésztést. Egyszerűen kávézni jó. Főleg azért, amit Csitáry-Hock Tamás is mond: „ Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.”
És valahogy így lettem én is a kávézás szerelmese. Mert ennek itt nálunk, idehaza hagyománya van. Ahogy reggel (és délután) kávézunk. Kezdetben szép csendben. Szinte egymáshoz sem szólva. Csupán a kanál halk csörrenése hangzik, ahogy hozzáér a pohár széléhez a cukor kevergetése közben. Újságot lapozgatva, híreket hallgatva kezdődik a nap, indul az életünk. Aztán rájövünk, kettesben is jó, de hármasban még jobb. Csak nem olyan csöndes. És óvni kell a poharat, hogy ki ne boruljon. No meg a nádcukrot, mert azzal meg sokkal finomabb. Kávézni jó, mégha nem is jut idő az újság lapozgatására, a hírek hallgatására, de jóval mozgalmasabb, hangosabb. Múlik az idő. A nádcukrot nyírfacukorra cserélem. A kávéfőző is új. Krémesebb, lágyabb kávét főz. Kettőnknek. A másik kettő pedig sertepertél körülöttünk, reggelit kér, kergetőzik, olykor visít, sír, máskor rötyög, kacag, s kéri a habot a kávé tetejéről. Vége a csöndnek, a nyugalomnak. Csak a kávé a régi. No és mi ketten.
Fotó:
pixabay.com
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.
6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat
Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.
Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány
Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.
A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja
Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.