Növekvő egészségszorongás
- Dátum: 2013.11.18., 13:26
- egészségszorongás, hipochondria, öndiagnózis, tünetek
Mikor lépten, nyomon az egészség kontra betegség, és az egészséges életmódra való ösztönzés témáival találkozunk, akkor nem csoda, ha egészséggel kapcsolatos elképzeléseink megváltoznak, szélsőségessé válnak. Ezen kívül pedig még sok más modernkori hatás befolyásolja az egészségszorongás mértékét, és a betegségekhez való hozzáállásunkat.

Az egészségszorongás mértéke a mai világban sokszor meghaladja a normálisnak minősülő értéket. Ez nagyobb aggodalmat jelent, és befolyásolja az ítéletünket azzal kapcsolatban, hogy mit tartunk egészségesnek, és mit nem. Ennek radikális, szélsőséges változata a hipochondria jelensége, amikor valaki extrém módon aggódik amiatt, hogy súlyos betegsége van. Emellett pedig minden apró testi jelzést valamilyen betegség tüneteként azonosít, és kényszeresen foglalkozik vele. Vagyis szakkönyvekben utána néz, böngészi az internetet, és az orvosi rendelőt is gyakran látogatja.
Az egészséghez való viszonyunkat az internet is formálta, formálja. Tipikus modernkori jelenség, hogy panaszainkat és tüneteinket internet segítségével próbáljuk beazonosítani, diagnosztizálni. Valóban rengeteg információhoz juthatunk a világhálón keresztül, ezáltal felkészültebbek és tudatosabbak lehetünk saját egészségünkkel kapcsolatban is. A baj csak az, hogy ez a csatorna is túlzott irányba növelheti egészségszorongásunk mértékét. Kiberchondriának nevezik azt a jelenséget, amikor valaki megrögzött módon az internet használatával diagnosztizál betegségeket saját magán. Ezek az öndiagnózisok leginkább azért károsak, és túlzóak, mert általában a tünetek mögött mindig a legsúlyosabb betegséget azonosítják.
Valóban nehéz a mai világban megtartani az egyensúlyt, mikor folyamatosan érnek minket a betegségekkel, és egészséggel kapcsolatos hírek, információk. Az egészségszorongás mértékének növekedése ráadásul nem jelenti azt, hogy nagyobb hangsúly kerülne az egészséges életmód kialakítására. A kényszeres jelleg minden esetben ellenkezőleg hat, és többnyire további problémákat (például táplálkozási zavarokat) eredményez. Mindez pedig arra enged következtetni, hogy nem a helytelen életmód negatív következményeit érdemes hangsúlyozni. Egy azonban biztos, nehéz a határokat meghúzni és fenntartani a tudatosság és a túlkontrolláltság között, a mai világban ez kifejezetten nagy kihívás.
Fotó:
pixabay.com
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.