Növekvő egészségszorongás
- Dátum: 2013.11.18., 13:26
- egészségszorongás, hipochondria, öndiagnózis, tünetek
Mikor lépten, nyomon az egészség kontra betegség, és az egészséges életmódra való ösztönzés témáival találkozunk, akkor nem csoda, ha egészséggel kapcsolatos elképzeléseink megváltoznak, szélsőségessé válnak. Ezen kívül pedig még sok más modernkori hatás befolyásolja az egészségszorongás mértékét, és a betegségekhez való hozzáállásunkat.
Az egészségszorongás mértéke a mai világban sokszor meghaladja a normálisnak minősülő értéket. Ez nagyobb aggodalmat jelent, és befolyásolja az ítéletünket azzal kapcsolatban, hogy mit tartunk egészségesnek, és mit nem. Ennek radikális, szélsőséges változata a hipochondria jelensége, amikor valaki extrém módon aggódik amiatt, hogy súlyos betegsége van. Emellett pedig minden apró testi jelzést valamilyen betegség tüneteként azonosít, és kényszeresen foglalkozik vele. Vagyis szakkönyvekben utána néz, böngészi az internetet, és az orvosi rendelőt is gyakran látogatja.
Az egészséghez való viszonyunkat az internet is formálta, formálja. Tipikus modernkori jelenség, hogy panaszainkat és tüneteinket internet segítségével próbáljuk beazonosítani, diagnosztizálni. Valóban rengeteg információhoz juthatunk a világhálón keresztül, ezáltal felkészültebbek és tudatosabbak lehetünk saját egészségünkkel kapcsolatban is. A baj csak az, hogy ez a csatorna is túlzott irányba növelheti egészségszorongásunk mértékét. Kiberchondriának nevezik azt a jelenséget, amikor valaki megrögzött módon az internet használatával diagnosztizál betegségeket saját magán. Ezek az öndiagnózisok leginkább azért károsak, és túlzóak, mert általában a tünetek mögött mindig a legsúlyosabb betegséget azonosítják.
Valóban nehéz a mai világban megtartani az egyensúlyt, mikor folyamatosan érnek minket a betegségekkel, és egészséggel kapcsolatos hírek, információk. Az egészségszorongás mértékének növekedése ráadásul nem jelenti azt, hogy nagyobb hangsúly kerülne az egészséges életmód kialakítására. A kényszeres jelleg minden esetben ellenkezőleg hat, és többnyire további problémákat (például táplálkozási zavarokat) eredményez. Mindez pedig arra enged következtetni, hogy nem a helytelen életmód negatív következményeit érdemes hangsúlyozni. Egy azonban biztos, nehéz a határokat meghúzni és fenntartani a tudatosság és a túlkontrolláltság között, a mai világban ez kifejezetten nagy kihívás.
Fotó:
pixabay.com
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?