Kötődés az apához
A gyermek világrahozatalát megelőző kilenc hónap alatt, az anya és a magzat olyan szimbiózisban él, amely kétségtelenül a kötődés egyik legnagyobb foka, mind fizikailag mind lelkileg. Vajon ez eleve meghatározza, hogy az apáknak a gyermek kötődési viszonyulásában a legtöbb esetben csak másodlagos szerep jut?
Igazolt tény, hogy a világ legtöbb társadalmában az anyák sokkal több időt töltenek a csecsemővel, mint az apák, vagy bármely más felnőtt. Ez alapján indokolt is, hogy a csecsemők fejlődésével kapcsolatban legtöbbször az anyák szerepére összpontosítunk.
Ha viszont mégsem akarjuk annyira egyoldalúan vizsgálni a gyermek társas környezetét, érdemes az apákhoz való kötődésre jellemző mintákat is szemügyre venni.
Egy régebbi amerikai vizsgálat szerint, az apák képesek ugyanolyan érzékenyen reagálni például a gyerekek evési ritmusára, mint anyák (és a gyerek felé kezdeményezett interakciók gyakoriságában sem volt különbség a két nem között).
Valójában a környezeti hatások, például kulturális minták és szokások befolyásolják leginkább a nemi különbségeket a kötődési mintában. Azokban a társadalmakban ugyanis, ahol az apák (kulturális minta alapján) is nagyobb szerepet vállalnak a gyereknevelésben, és sok időt töltenek gyermekükkel, a két szülőhöz való kötődés hasonló lesz.
Tehát ha egy apa sok időt tölt gyermekével, gyengéden és játékosan bánik vele, akkor a gyerek erősen fog kötődni hozzá is. Az apa és a gyerek közötti kötődést a környezeti hatásokon kívül, persze az apa és a gyerek személyiségjegyei is befolyásolják. Az összefüggések persze társadalmakként eltérőek lehetnek, de például: van, ahol a kisfiúk biztonságosabban kötődnek, ha az apa extrovertált, nyitott, kedves és összhangban van szülői szerepével.
Fotó:
pixabay.com
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.
A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?
Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.