Kötődés az apához
A gyermek világrahozatalát megelőző kilenc hónap alatt, az anya és a magzat olyan szimbiózisban él, amely kétségtelenül a kötődés egyik legnagyobb foka, mind fizikailag mind lelkileg. Vajon ez eleve meghatározza, hogy az apáknak a gyermek kötődési viszonyulásában a legtöbb esetben csak másodlagos szerep jut?
Igazolt tény, hogy a világ legtöbb társadalmában az anyák sokkal több időt töltenek a csecsemővel, mint az apák, vagy bármely más felnőtt. Ez alapján indokolt is, hogy a csecsemők fejlődésével kapcsolatban legtöbbször az anyák szerepére összpontosítunk.
Ha viszont mégsem akarjuk annyira egyoldalúan vizsgálni a gyermek társas környezetét, érdemes az apákhoz való kötődésre jellemző mintákat is szemügyre venni.
Egy régebbi amerikai vizsgálat szerint, az apák képesek ugyanolyan érzékenyen reagálni például a gyerekek evési ritmusára, mint anyák (és a gyerek felé kezdeményezett interakciók gyakoriságában sem volt különbség a két nem között).
Valójában a környezeti hatások, például kulturális minták és szokások befolyásolják leginkább a nemi különbségeket a kötődési mintában. Azokban a társadalmakban ugyanis, ahol az apák (kulturális minta alapján) is nagyobb szerepet vállalnak a gyereknevelésben, és sok időt töltenek gyermekükkel, a két szülőhöz való kötődés hasonló lesz.
Tehát ha egy apa sok időt tölt gyermekével, gyengéden és játékosan bánik vele, akkor a gyerek erősen fog kötődni hozzá is. Az apa és a gyerek közötti kötődést a környezeti hatásokon kívül, persze az apa és a gyerek személyiségjegyei is befolyásolják. Az összefüggések persze társadalmakként eltérőek lehetnek, de például: van, ahol a kisfiúk biztonságosabban kötődnek, ha az apa extrovertált, nyitott, kedves és összhangban van szülői szerepével.
Fotó:
pixabay.com
A ballagás pillanatai
Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.
Az örökké negatív testkép kamaszkorban
A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.
Tavaszi szünet gyerekekkel
Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!
Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?
A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.
Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban
Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.