A testvérem a barátom?
Bár barátokra gyakran mondjuk, hogy „olyan mintha a testvérem volna”, mégis a két kategória (testvér és barát) merőben más emberi kapcsolatot jelent.
Valakiknél persze lehet, hogy jobban fedi egymást a kétféle emberi kapcsolat, másoknál pedig nagyon távol állnak egymástól. Sokféle testvéri kapcsolatot láthatunk a világban, mégis nehéz lenne szabályokat felállítani róla. Például, hogy a korban közelállók és az azonos neműek jobban kijönnek egymással.
A pszichológusok a szülők felelősségét hangsúlyozzák a testvérek közötti viszonnyal kapcsolatban is. A szakemberek szerint a rivalizálás természetes, de mindegyik gyereknek egy idő után rendelkeznie kell saját, speciális célokkal, motivációkkal, melyek nem a testvér legyőzésének vágyából fakadnak. Lehet, hogy ösztönösen is működik, de amennyiben nem, akkor igenis a szülőknek kell megtanítani azt is, hogy hogyan lehet együtt játszani. Nem utolsó sorban pedig arról sem szabad megfeledkeznünk testvéri viszonyok esetén, hogy milyen a szülők egymással való viszonya. Egy nem működő párkapcsolat kizökkentheti a szülőket szerepükből, és ez zavart okozhat testvérek között is.
A testvérek közötti különbség, nemcsak eltérő személyiségükből adódhat. Ugyanabban a környezetben felnövő gyerekeket érhet (sőt ér is) különböző nevelői hatás. Tehát összességében nem meglepő, ha nagyon másfelé indulnak el az életben. Más tevékenységeket űznek, más érdekli őket, így aztán másokkal is barátkoznak. A többgyerekes családokban tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a születési sorrend más- más szerepet oszt a gyerekekre. A testvéri viszonynak nem feltétlenül a barátság mércéit kell tükröznie, ettől függetlenül lehet nagyon fontos, kiemelt szerepe emberi kapcsolataink között.
Sokszor a gyerekkori rossz viszony (meg nem értés) felnőttkorra átalakul, ez összefüggésben van saját személyiségünk változásával is. Ezek a példák mutathatják, hogy szülőknek hatása van a családon belül megjelenő szerepek kiosztásában, és így a testvérek közötti viszony alakulására. Ha viszont felnövünk, és saját családot alapítunk, már nem feltétlenül ezeknek a korábbi szerepeknek megfelelően viselkedünk, így aztán változhat testvérünkkel való kapcsolatunk is.
A fordított példát is meg kell említenünk, vagyis, amikor egy gyerekkori jó testvéri kötődés felnőttkorra elhidegül. Mi okozhatja ezt? Nem feltétlenül kell rosszra gondolni, lehet, hogy továbbra is számíthatnak egymásra, csak megszűnik a bensőséges viszony, úgy mond, az élet más utakra sodorja őket. És arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ezekbe a viszonyokba azért bőven beleszólnak más családtagok is, mint például a párunk.
Egy biztos, egy jó testvéri kapcsolat igazi erőforrás lehet az életben, és ehhez nem feltétlenül kell lefednie az igaz barátság kritériumait.
Fotó:
pixabay.com
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.
Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?
Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.
Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?
Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?