A NASA leállította űrhajósai számára az űrsétákat
A NASA leállította űrhajósai számára az űrsétákat, ameddig nem derítik ki, mi okozta az olasz Luca Parmitano szkafanderének hibáját - jelentette ki a Moszkva környéki Koroljovban tartott szerdai tájékoztatón az amerikai űrkutatási hivatal képviselője.
"Az év végéig nem tervezünk semmilyen kilépést a nyílt űrbe" - mondta Michael Baker az űrhajózási irányító központban tartott tájékoztatón. Az amerikai szakember emlékeztetett rá, hogy az olasz űrhajósnak július 16-án meg kellett szakítania a Nemzetközi Űrállomáson kívüli munkát, mivel víz szivárgott a sisakjába. Luca Parmitano amerikai űrhajós társát, Chris Cassidyt kérte meg, hogy segítsen visszatérni az ISS fedélzetére. Az eredetileg több mint 6 órásra tervezett űrséta a történtek miatt csak 1 óra 32 percig tartott.
A szivárgás annyira kellemetlen volt, hogy Parmitano nem hallott és beszélni sem tudott. Azonban a két űrhajós egyike sem volt tényleges veszélyben a küldetés alatt.
Michael Baker, aki maga is tapasztalt űrhajós - 1991-ben az Atlantis amerikai űrsikló fedélzetén teljesített szolgálatot, 1994-ben az Endeavour parancsnoka volt és 1997-ben járt a MIR orosz űrállomáson is - elmondta, hogy nem a júliusi volt az első alkalom, amikor az asztronauták észlelték a víz megjelenését a szkafanderben. Luca Parmitano űrsétája idején volt ugyanakkor a legsúlyosabb a probléma.
Az ISS-en Karen Nyberg amerikai, Luca Parmitano olasz és Fjodor Jurcsihin orosz kozmonauta maradt. Szeptember végén csatlakozik hozzájuk az új háromfős legénység, benne egy amerikai űrhajóssal.
Kazahsztán területén közép-európai idő szerint hajnali 5 óra körül ért földet szerdán az orosz Pavel Vinogradovot és Alekszandr Miszurkint, valamint amerikai társukat, Chris Cassidyt hazaszállító Szojuz TMA-08M típusú űrhajó kabinja. Az űrhajósok öt és fél hónapi küldetés után tértek vissza a Földre.
Az ebből az alkalomból a koroljovi irányító központban tartott tájékoztatón Vlagyimir Popovkin, a Roszkozmoz vezetője azt jelentette be, hogy szeptember második felében egy újabb Proton típusú hordozórakétát terveznek felbocsájtani Bajkonurból. Július 2-án egy ilyen rakéta a rosszul beállított szögsebesség-jeladók miatt robbant fel és semmisült meg az indítást követő 32. másodpercben, fedélzetén három orosz Glonaszsz navigációs műholddal. A kárt több mint 4 milliárd rubelre (körülbelül 27 milliárd forintra) becsülik.
Forrás:
MTI
Fotó:
pixabay.com
Kutyák ovisa és szállodája – minden, amit a napközikről és panziókról tudni kell
Ha valaha is előfordult, hogy egész nap dolgozott, és közben azon gondolkodott, vajon mihez kezd otthon egyedül a kutyája, akkor érdemes megismerkednie a kutyanapközi és kutyapanzió szolgáltatásokkal. Ezek a lehetőségek kifejezetten azoknak a gazdiknak szólnak, akik szeretnék biztosítani kedvencük számára a megfelelő gondoskodást és társaságot akkor is, amikor éppen nem tudnak velük lenni.
„Hygge” – a dánok boldogságának egyik kulcsa
Ahány nép, annyi szokás, legyen az gasztronómia, orvoslás, vagy életfelfogás. A dánok ezutóbbiban kifejezetten jók, de hogyan csinálják?
Óraátállítás – kinek áldás, kinek átok?
Október végén ismét elérkezik az idő, amikor egy órával visszaállítjuk a mutatókat, és ezzel hivatalosan is átlépünk a téli időszámításba. Sokan örülnek a plusz egy óra alvásnak, de a valóságban ez a látszólag apró változás sokkal több szervezetet megvisel, mint gondolnánk.
Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században
A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?