A különleges Tourette-szindróma
- Dátum: 2013.03.07., 20:01
Káromkodni nem szép dolog és a gyerekeket is próbáljuk leszoktatni róla. De mi a helyzet olyankor, ha nem direkt csinálja és a büntetés sem segít?
A Tourette-szindróma egyik jele az akaratlan káromkodás. A betegség során a páciens, egy gyűjtőfogalommal élve, tic-ektől szenved, amik akaratlan mozgásokat és irányíthatatlan beszédet jelent. A leggyakoribban előforduló tic a csettintgetés és a káromkodás.
Leginkább gyermekkorban alakul ki, de abszolút nem gyakori, 10.000 gyermekből 5-50 lesz beteg. 10-12 éves korban a legerősebbek a tünetek, utána csökkennek a panaszok, felnőttkorra az esetek harmadában teljesen meg is szűnik.
A tüneteket kétfelé bontjuk, vannak a motorikus tic-ek, ezek a kényszermozgások, amelyek legtöbbször az arcon jelentkeznek, fintorgás, grimaszolás, hunyorgás, pislogás, szemhéj-, szemöldök, száj, vagy a fej rángásában nyilvánul meg. Végtagrángással is sűrűn jár a betegség, súlyosabb esetben az egész testét hajlítgatja vagy tömeges mozgásviharok is jelentkezhetnek. A hangadások (vagy vokális tic-ek) lehetnek sóhajtások, szipogás, krákogás, morgó hangok kiadása. Gyakran előfordul, hogy káromkodik, obszcén szavakat mond akaratlanul a beteg.
A betegség kiváltó okát egyelőre még nem tudják, örökölni nem lehet, csak a rá való hajlamot. Az eddigi vizsgálatok szerint az agyban az idegsejtek kommunikációját biztosító ingerület átvivő anyagok zavara okozza a bajt. A betegeknél szorongás, depresszió, feszültség, stressz, de akár hirtelen jött öröm is válthat ki ilyen reakciót.
A legtöbbször nem igényel kezelést, ha azonban a beteget a mindennapi életben meglehetősen zavarja és akadályozza, lehetséges gyógyszerekkel kordában tartani. Kifejezetten Tourette-szindrómára nem létezik gyógyszer, antipszichotikus szerekkel történik a kezelés, azt azonban tudni kell, hogy ezek sem szüntetik meg teljesen a tünetek, csak segítenek kordában tartani őket.
Habár néha kínos szituációkat is eredményez, a legtöbb Tourette-szindrómás elfogadta betegségét, és vannak, akik mások arcára is szeretnek ezzel mosolyt csalni. Egy fiatalember például feltöltött egy videót magáról, ahogy egy szerelmes dalt próbál elénekelni, miközben különböző obszcén szavakkal toldja meg az eredeti szöveget. (A videóhoz némi alap angol tudás elégséges, de nem szükséges feltétel :) )
Fotó: sxc.hu
Sztárok iránti rajongás – lelkesedés vagy megszállottság?
Poszterek a falon, újságkivágások a tolltartóban, karikatúraszerű arcok és monogramok a füzet szélére firkálva. Sokunk tinédzser éveit végigkísérte egy kedvenc színész, egy énekes, egy sportoló vagy egy másik ikon iránti lelkesedés. Évek múltán is elmosolyodunk, ha meglátjuk vagy meghalljuk a régi bálványunkat. Bár az imádat leggyakrabban a kamaszkorhoz kötődik, felnőttként is lehet favoritunk, akire felnézünk az eredményei vagy a személyisége miatt.
Gyenge jellem: mit jelent, és hogyan ismerhető fel a viselkedésből?
Mindannyian találkozunk életünk során olyan emberekkel, akik látszólag nem képesek kiállni önmagukért, következetlenek vagy könnyen befolyásolhatók. A „gyenge jellem” nem egy végleges ítélet, de vannak tipikus szokások, amik erre utalhatnak. Íme hat jel, amiből felismerheted őket – és amire érdemes odafigyelned magadban vagy másokban is.
Alfa-nők
Többféle személyiségtípust ismerünk, ilyen az alfa is, ami nem csak a férfikanál, hanem a nőknél is megtalálható.
Lakásnézés hobbiból – új nagyvárosi szenvedély vagy csak bámészkodás?
Péntek délután. A nagyvárosi lakóparkban nyitott kapukkal várja a látogatókat egy új építésű rezidencia. A hirdetés szerint „panorámás kilátás, prémium burkolatok és amerikai konyha várja az érdeklődőket". Azonban vevők helyett csak hobbi felfedezők érkeznek, akik nem akarják, és nem is tudják megvenni az ingatlant. Ők csak nézelődnek és kikapcsolódnak.
A nemet mondás ereje: Miért fontos határokat húzni?
Sokan úgy nőttünk fel, hogy a „nem” szó valahol útközben elveszett a szókincsünkből. Kicsiként megtanultuk, hogy az engedelmesség biztonságot jelent, a határkijelölés viszont konfliktust, bűntudatot és szeretetvesztést. Habár felnőttként már jogunk van dönteni, sokan még mindig rettegünk elutasítani egy-egy személynek a kérését.