Miért félünk orvosi segítséget kérni?

Ha az egészségünkről van szó, a legtöbben arra vágyunk, hogy minél tovább megőrizzük. A jó hír az, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez nem lehetetlen feladat. Ráadásul az életmódunk és a döntéseink meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egészségesek maradunk-e életünk során. Az alábbi cikk arról szól, hogy hogyan őrizhetjük meg testi-lelki jóllétünket, valamint, hogy miért olyan nehéz mégis belépni a rendelő ajtaján szükség esetén.

A világban létezhet példa arra, hogy valaki krónikusan fennálló panaszok nélkül éli le akár a teljes életét. A prevenció kulcsszerepet játszik ebben az egyenletben: olyan életmódra van szükség, amely természetes, kevésbé feldolgozott élelmiszerekre épül, és kiegészül rendszeres mozgással, a fertőzések tudatos kerülésével, valamint egy erős, támogató közeggel. Ezek a tényezők együtt segítenek megelőzni azokat a testi-lelki nehézségeket, amelyek akár már fiatal korban is megkeseríthetik a mindennapokat. Emellett nem szabad megfeledkeznünk a genetikai háttérről, ahogyan arról sem, hogy milyen környezetben élünk, és milyen színvonalú ellátórendszer áll a rendelkezésünkre, ha segítségre szorulunk.

A legjobban működő rendszereket az jellemzi, hogy nemcsak a gyógyításra, hanem a megelőzésre, a szűrésre és az utógondozásra is nagy hangsúlyt fektetnek. Ahhoz, hogy a lehető legtovább megőrizzük kirobbanó formánkat, az is hozzájárul, hogy amikor szükség van rá, belépjünk az ellátórendszerbe – azaz szakemberhez forduljunk, ha felmerül valamilyen probléma. Ez az a lépés, amit a legtöbben, ha tehetnénk, a végtelenségig késleltetnénk.

A kérdés mindig az, hogy miért halogatjuk a segítségkérést. Itthon például amiatt, mert borzasztó véleményeket hallani az egészségügyi ellátásról. Amikor észrevesszük magunkon egy betegség jeleit, az egy óriási bizonytalanságba taszít minket. Ilyenkor adódik a kérdés, hogy mi van velünk, mi fog történni és mik lesznek a következmények. Félünk, hiszen történt valami a testünkkel, amit nem tudunk kontrollálni. Az emberek pedig igyekeznek elkerülni, hogy ezt a bizonytalanságot tovább növeljék újabb rossz döntésekkel. Ilyenkor mindenki arra gondol, hogy kihez menjen, ki lesz vele goromba vagy éppen, hogy melyik szakembertől kaphatja a legjobb segítséget.

Valójában a tünetet szégyelljük

Az időhúzásban nagyon fontos szerepet játszik, hogy pontosan milyen gondokkal küzdünk. Nagyon nehezen mozdulunk akkor is, amikor látható testtájakat érintenek a panaszok, de még bonyolultabb a helyzet, ha olyasmiről van szó, vagy olyan testrészeinket érinti a probléma, amiről nem szívesen beszélünk mások előtt. Ilyenek a tipikus férfi-női betegségek. Egyszerűen kínosnak érezzük a tünetek megnevezését és azt, hogy urológushoz vagy nőgyógyászhoz forduljunk a panaszainkkal, ezért a szokásosnál is tovább halogatjuk a szakember felkeresését. A neveltetésünknek nem része, hogy mások előtt ilyesmiről beszéljünk, és ez sajnos egy másik nagy területre, a mentális problémákra is igaz, amik a társadalom szemében legtöbbször stigmatizáltak.

Akár megelőzésről, akár a gyógyulásba vetett reményről van szó, sokan fordulunk gyógyhatású készítményekhez vagy étrend-kiegészítőkhöz, abban bízva, hogy kitolhatjuk vagy elkerülhetjük azt a pillanatot, amikor már egyértelműen szükséges az orvosi segítség. A vény nélkül elérhető termékek valóban kínálhatnak megoldást – nemcsak akut, hanem krónikus panaszok esetén is –, de ez főként akkor igaz, ha a választásban gyógyszerész tanácsát is kikérjük. Gyakran azonban még eddig a pontig is nehéz eljutni. Az időhúzás pedig csak súlyosbítja a helyzetet: hiszen az otthoni módszerek és az interneten fellelhető tippek nem mindig bizonyulnak hatékonynak. Azok a módszerek működnek igazán jól, amelyek illeszkednek ahhoz a közeghez, kultúrához, amelyben élünk, és amelyben megbetegedtünk.

Mindig a jó szakember jelent megoldást

A segítségkérés halogatása egyetlen panasznak sem tesz jót, hiszen valószínű, hogy amíg egyedül próbálunk megküzdeni a tünetekkel, addig az állapotunk tovább romlik, és később annál nehezebb lesz helyreállítani az egészségünket. A „ lélektani recept” valójában egyszerű: a bizonytalanságon, a szégyenlősségen túllépve muszáj nagy levegőt vennünk és elmenni doktorhoz.

Amikor már romlik az állapotunk, fontos, hogy minél alaposabban és több szempontból tájékozódjunk a saját helyzetünkről. Ezután olyan szakembert kell keresnünk, akiben megbízunk, és aki valóban képes segíteni a problémánk megoldásában. Nem könnyű olyasvalakit találni, aki nemcsak gyógyítóként, hanem legalább egyenlő félként mellettünk áll. Ha úgy érezzük, hogy egyedül túl nehéz, túl félelmetes belépni a rendelő ajtaján, bátran kérjünk támogatást: a családunk vagy a barátaink jelenléte óriási támaszt adhat. Már az is sokat segít, ha nem egyedül érkezünk meg, mert a közelség és egy hozzátartozónk jelenléte gyakran gyógyítóbb, mint bármilyen orvosság.