Menü

A pozitív fegyelmezés

A pozitív fegyelmezés egy olyan új nevelési szemlélet, amelyben egyszerre érvényesül a kedvesség és a határozottság. Miért mérföldkő a pozitív fegyelmezés a nevelésben?

A módszer alapjait Alfred Adler és Rudolf Dreikurs fektette le. A pozitív fegyelmezés tiszteletet mutat, meghallgatja a gyereket, szeretettel tanítja meg, mi a jó és mi a rossz. Nem csak a fegyelmezésre koncentrál, hanem a mögötte megbúvó érzéseket, gondolatokat is figyelembe veszi. A módszer kidolgozói szerint hosszú távon tanítja a gyerekeket olyan készségekre, amelyeket egész életük során használhatnak.

Miért mérföldkő a pozitív fegyelmezés a nevelésben?

Az irányzatot a megváltozott körülmények hívták életre. A digitalizációval nagyot változott a világ: olyan mennyiségű új információ ömlött az emberekre, aminek a jelentősége szinte felfoghatatlan. Kinyílt a világ és egyre több ismerethez, tudáshoz férünk hozzá.

Nemcsak gyerekeink változtak, hanem mi magunk is, erre a megváltozott helyzetre dolgozták ki a pozitív fegyelmezést, mely szerint sem a túlzott szigor, sem a túlzott engedékenység nem alkalmas a megfelelő nevelésre.

Szülők alkalmazhatják a módszert?

Sok területen hasznát veszik, nemcsak a szülők, hanem pedagógusok, nevelési tanácsadók vagy gyermekvédelmi felelősök is. Bárkinek hasznos lehet, aki gyerekekkel dolgozik.

Hogyan kell elképzelni a pozitív fegyelmezést a gyakorlatban?

Rudolf Dreikurs-t idézve: „Semmi olyat ne tegyél meg a gyerek helyett, amit maga is képes megtenni, mert, ha túl sokat teszünk meg helyettük, akkor megfosztjuk a gyereket a tanulás/gyakorlás lehetőségétől”.

A társadalmi felelősségvállalás első lépcsője, ha önállóságra tanítjuk meg a gyermekeket, ugyanis ma a legfőbb probléma, hogy egy mai gyereknek sokkal kevesebb lehetősége van arra, hogy önállóságot és felelősségvállalást tanuljon. Sokszor a szülők mindent megoldanak helyette.

A pozitív fegyelmezés célja, hogy közvetítse a gyermekek felé a következő érzéseke, megéléseket, gondolatokat:

„Képes vagyok rá!”

„Fontos vagyok és szükség van rám!”

„Képes vagyok befolyásolni a saját életemet!”

A pozitív fegyelmezés másik nagy előnye, hogy közösen határozzuk meg a szabályokat és ha gondjaink vannak, közösen keresünk mindenki számára elfogadható megoldásokat.

A pozitív fegyelmezésben egyszerre érvényesül a kedvesség és határozottság, támogatjuk a gyereket abban, hogy önálló legyen és fontosnak érezze magát, ösztönözzük őket arra, hogy felfedezzék mire képesek, és hogy használják problémamegoldó gondolkodásukat.

A harag – amit érdemes elmondani a gyerekeknek erről

A harag egy természetes reakció már kisgyermekkorban is, érdemes a gyerekeket ezzel kapcsolatban terelgetni, hogy jól tudják kezelni a dühüket.

Elektromos rollerek veszélyei – amikor a játékból pillanatok alatt baleset lesz

Az elektromos rollerek az elmúlt években villámgyorsan elterjedtek Magyarországon is. A könnyű használat, a gyors közlekedés és a „menő” külső miatt egyre több gyerek és fiatal szeretne ilyen járművet. Sokan azonban elfelejtik, hogy az elektromos roller nem játék, hanem egy komoly közlekedési eszköz.

Amikor a babakocsiban már nem csörgő lóg, hanem tablet

Háromgyerekes anyukaként azt hittem, már semmin nem tudok igazán meglepődni a gyereknevelés világában. Láttam már mindent: zenélő bili, applikációval vezérelt cumisüveg-melegítő, okosbébiőr, ami még a baba légzését is elemzi. De amikor a minap megláttam egy babakocsira szerelhető tablettartót, egy pillanatra tényleg megálltam a bolt közepén.

Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége

Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.

Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?

Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?