Menü

A pótcselekvések börtönében

Mi is lehet pótcselekvés? Egészet kicsi, ártalmatlan hóborttól eljuthatunk a komoly önszabotázsig. A repertoár széles és minden képzeletet felül tud múlni. A hajcsavargatás vagy a ceruzarágás nem sok kárt tud bennünk okozni, de a rendszeres ajakharapdálás, körömrágás vagy körömbőr csipkedés már saját magunk bántalmazása.

A felfokozott takarításmánia, kényszerevés, állandósuló munkamánia és társai már sokkal mélyebb és összetettebb “titkokat” takarnak, amelyek mögött a pillanatnyi stresszen túl azért ezer és ezer lelki gubanc rejtőzködhet. Ezeknek a mélyben meghúzódó okoknak a feltárására sokszor nem is kevés időt kell szánnunk, komolyabb ügyek esetén egy jól felkészült pszichológust is érdemes bevonnunk, mert rendszerint ezt egyedül képtelenség felgöngyölni, hiszen a pótcselekvés lényege, hogy tudattalanul, mechanizmusaink beindulása hatására végezzük.

A pótcselekvés függőség: Hatalmat gyakorol azon énünk felett, amelynek talán semmi szüksége arra a valamire, ami hatalma alatt tart. Szakemberek szerint gyakorta hasznosnak minősülnek ezen tevékenységeink jó része, mivel segítenek oldani a stresszes helyzeteket, de fontosnak tartják, hogy figyeljünk arra, hogy ne rögzüljenek a szóban forgó viselkedési minták, romboló szokások. Nagyon nem mindegy, hogy most milyen függőségeinkre gondolunk, milyen pótcselekvéseink jutnak eszünkbe! Valamivel eltérőbb hozzáállást igényel a cigaretta vagy az ital iránti függőségünk, mint mondjuk a szemüvegünk rendszeres pörgetése.

Munkamánia: Legtöbbször úgy indul, hogy vacak a magánélete, vagy nincs. Ilyenkor időkitöltés jelleggel fordul a munka felé, amely sikerei olyan doppingszerré válnak, hogy nem ritkán 12-14 órás munkanapokká dagadnak és saját fontosságának megalapozására szolgál. Nézzük meg, hogy kibillent-e az egyensúlyából! Persze. Elmarad a sport, eltolódik a vacsora, beugrik a gyorsétterem és az összecsapott vacsora, ritkulnak a baráti beszélgetések, nem marad energia a párkapcsolatok megtartására vagy épp kiépítésére, silánnyá válik a családi kapcsolatok ápolása, laptop-pal ül be a színházba, ahová rohanva érkezett és a nyaralás alatt is rendszeresen az emailjeit olvassa, hiszen ő fontos ember.

Takarítás-mánia: Lassan indul, aztán elképesztő méretetek tud ölteni. Míg a társa a vendégeket kíséri a kapu felé, ő már túljutott a porszívózáson és lázasan törölgeti a nyomokat, amelyeket mások hagyhattak. Sosem tud elégedett lenni, viszont rendkívül fáradt az állandó készenléttől, ami miatt elképesztően sokat panaszkodik, hogy mennyi dolga van. Ilyenkor kibillen az egyensúlyából? Persze. Megretten a feladatok nélkül állapottól, úgy érzi, hogy nincs joga a semmittevéshez vagy pihenéshez, válaszok keresése helyett sokkal egyszerűbb elmenekülni az aktuális takarításába.

Vásárlás-mánia: Függőség a javából, amely még a pénztárcát is rendesen csapolja. A vásárlással töltött idő euforikus állapotokat képes generálni, szinte transzba esve gyűjti a ruhákat, cipőket, miközben figyelmen kívül hagyja bankkártyája (vagy sokszor még rosszabb: hitelkártyája) kereteit és így saját lehetőségeit. Az egész folyamatban gyakorta az a legrosszabb, hogy olyan dolgokat vásárol, amelyekre nem is igazán van szüksége, csak az adott pillanatban jó ötletnek tűnt. A hazafelé út még feldobott állapotban zajlik, de nagyon gyorsan megjelenik a bűntudat is.

Eladósodás, hazugságok kísérik a pótcselekvést és nagyon sokszor a beszerzett árú otthon elrejtésre kerül, hogy további konfliktusok ne generálódjanak. Felesleges említenem, hogy ilyenkor is a csúsztatási kényszer miatt újra kibillen az egyensúlyából.

Az illatok terápiás ereje – így csempészhetünk nyugalmat a mindennapokba

Ahogy közeledik a tél, egyre jobban vágyom az otthon melegére, a nyugalomra és azokra az apró dolgokra, amelyek kellemesebbé teszik a mindennapokat. Számomra ezek közé tartoznak az illóolajok is. Az őszi-téli időszakban előszeretettel használom őket párásításhoz, de krémekbe és a fürdővízbe is szívesen csempészek néhányat. Egy-egy kellemes illat számomra nem csupán hangulatot teremt, hanem segít abban is, hogy egy fárasztó nap után egy kicsit lelassuljak, és jobban odafigyeljek magamra.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.

Tudomány vagy illúzió? – Mi az asztrológia?

A horoszkópok évszázadok óta foglalkoztatják az embereket, sokan pedig ma is a csillagok állásából próbálnak következtetni a személyiségükre és a jövőjükre. De vajon tudományos bizonyítékok is alátámasztják ezeket az elképzeléseket?