A dackorszak kritikus szakaszai
- Dátum: 2024.07.27., 06:48
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- énkép, fejlődés, kötődés, mintakövetés, pedagógia, pszichológia, szülő, viselkedés
A gyermek lelki fejlődésének egyik legfontosabb folyamata az énkép kialakítása, az én-tudat megjelenése. Újszülöttként a gyermek teljes szimbiózisban él az anyjával/ gondozójával, függ tőle, a világot rajta keresztül érzékeli.
Sok szülő kétségbe esik, amikor egy- két éves gyermekük hirtelen elkezd mindennel ellenkezni, hisztizni, csapkodni. Megdöbbenve nézi és aggódik, hogy mit ronthatott el. Miért lett ilyen az eddig tündéri kicsi gyermeke és mindez néhány nap alatt? Furcsán hangozhat, de ennek inkább örülnie kellene, ez az úgynevezett dackorszak, egy természetes változás, egy megkerülhetetlen fejlődési szakasz.
Fontos, hogy mellőzzük a túlzott kritikát, az ügyetlenségei és hibázásai hangsúlyozását, ne felejtsük el megdicsérni, ha valamit jól csinál.
Engedjük a gyermeket dönteni, legyen beleszólása olyan dolgokba, amik őt érintik. Természetesen nem mindenbe szólhat bele, a legfontosabb azonban, hogy tiszta keretek legyenek lefektetve arról, hogy mi az, amibe lehet beleszólása és mi az, amibe nem.
Amennyiben elhúzódik vagy túlzottá válik a gyermek dacos viselkedése, érdemes egyéb okokon is elgondolkodni. Ilyen ok lehet például egy nagyobb változás a közelmúltban, óvoda elkezdése, haláleset, költözés, szülők válása, vagy éppen túlzott követelmények elé lett állítva, sok kritikát, szidást kap.
Amennyiben úgy érzi, kezd kezelhetetlenné válni a helyzet, kérje szakember segítségét! Akár néhány alkalmas konzultáció is elég lehet arra, hogy megértse ezeket a folyamatokat, a jelenség megértése pedig már fél siker a megoldás útján.
Ahhoz, hogy kialakuljon az én-tudata, elsősorban fontos a gyermeket a nevén szólítani és nevén nevezni, amikor beszélünk róla, valamint érdemes beszélni neki a családban betöltött szerepéről. Fontos a fényképeken megmutatni, hogy melyik ő, beszélni vele arról, hogy ő is lesz majd felnőtt és akkor is ő lesz, ő mindig ő marad.
A legcélszerűbb figyelmen kívül hagyni a dacos viselkedést. Így a gyermek lassan megtanulja, hogy ilyen viselkedésformával nem ér el eredményt. Fontos azonban jelen lenni, tudatosítani a gyermekben, hogy megértjük és elfogadjuk a kellemetlen érzéseit és akárhogy is viselkedik, mindig szeretni fogjuk. A következetesség idővel meghozza gyümölcsét.
Nem helyes ilyenkor a szülői tekintélyt alkalmazva teljesen elnyomni az akaratát, bár nem beavatkozni korántsem egyszerű. A legfontosabb, hogy ne ijedjen meg, ne szégyellje gyermeke viselkedését, illetve ne önmagát ostorozza a szülő, amikor gyermeke fejlődésében elindul a dackorszak.
Kötődési típusok bemutatása

A kötődés kérdése évszázadok óta foglalkoztatja az embereket, hiszen alapvető szerepet játszik személyes jólétünkben, kapcsolati mintázatainkban és társas életünkben. A pszichológiában a kötődési stílusok befolyásolják, hogyan érezzük, viselkedésünket és reagálunk másokkal való kapcsolatainkban. A különböző kötődési típusok egymással való kölcsönhatása jelentős hatással lehet párkapcsolataink sikerességére és dinamikájára.
Hipermnézia – amikor nincs olyan, hogy elfelejted

Talán már mindenki járt úgy, hogy elfelejtett valamit, mert esetleg sok más dolga volt. A hipermnéziások nem tudnak felejteni még akkor sem, ha szeretnének.
Egészség vagy mánia? A sportfüggőség árnyoldalai

A mozgás egészséges – ezt tudjuk. De mi történik, ha a sport már nem örömforrás, hanem kényszer? A sportfüggőség sokszor láthatatlanul alakul ki, miközben a külvilág gyakran dicséri a kitartást és az akaraterőt. Pedig a túlzásba vitt edzés éppúgy árthat a testnek és a léleknek, mint a mozgáshiány.
A munkahelyi viszályoktól a jobb csapatmunkáig – a konfliktuskezelés művészete

A munkahelyi konfliktusok a legtöbb munkahelyen előfordulnak, hiszen emberek dolgoznak együtt, különböző személyiséggel, célokkal és kommunikációs stílussal. A konfliktus önmagában nem feltétlenül negatív – ha jól kezeljük.
A derealizációs szindrómáról általában

A derealizációs szindróma olyan mentális állapot, amelyben az egyén átmenetileg elveszíti a kapcsolatot saját testével, érzéseivel vagy a külvilággal való érzékelésével. Ezek a disszociatív zavarok gyakran szorongással, stresszel vagy traumás élményekkel társulnak, és jellemzőek lehetnek például pánikrohamok, traumatikus események vagy más mentális betegségek során.