Menü

Ezért jó a délutáni szieszta

Azt eddig is tudtuk, hogy a délutáni alvás, szieszta: kifejezetten jót tehet az egészségnek, de ezt most már a tudomány is alátámasztja. szakemberek szerint elég hetente egy-két alkalommal szunyókálni délután, hogy csökkentsük a szívroham és a stroke rizikóját.

A "szieszta" kifejezés a latin-amerikai országokban a semmittevés képzetét keltheti, de a gyakorlat eredete egészen a régi Rómáig nyúlik vissza, és ma már világszerte alkalmazzák. Mivel a mai modern társadalmunk rohanó életmódja egyre inkább alváshiányos, a sziesztázás, délutáni pihenés a jobb közérzet érdekében nemhogy lustálkodást jelent, hanem kulcsfontosságú lehet.

Olaszországon kívül más mediterrán országokban is szokás a délutáni csendes pihenő, például Spanyolországban is elterjedt, de a görögök is gyakorolják, náluk "mesimeri" néven ismert az ebéd után rövid szundikálás.

A mexikóiak is tartanak rövid pihenőt, mielőtt visszatérnek a munkába, sok országban a szieszta lehetővé teszi az emberek számára, hogy elkerüljék a szélsőséges hőségben való munkavégzést.

Arról nem is beszélve, hogy egy rövid szieszta bizonyítottan javítja a hangulatot és csökkenti a stressz-szintet, de az ebéd utáni pihenő a fizikai teljesítményt is fokozhatja, mivel regeneráló hatású. Kutatások szerint még a rövid szundikálás is összefüggésbe hozható a jobb sportolói képességekkel, például a nagyobb állóképességgel, jobb erőnléttel és a jobb izomregenerációval.

Mennyi az a délutáni alvás, ami jótékony hatású az egészségre?

Egy nemrég megjelent tanulmány szerzői szerint már heti egy-két alkalom is elegendő ahhoz, hogy a szívroham és a stroke rizikóját csökkentsük, tehát nem kell feltétlen minden nap aludni.

A gyakrabban sziesztázók inkább az idősebb férfiak közül kerültek ki, a hölgyek közül kevesebben választották a délutáni szunyókálást.

A szieszta előnyei között tarthatjuk számon, hogy jó hatással van a szív- és érrendszer egészségére.

Hogy mennyi az annyi, arra nincs általános irányelv, a szakértők szerint nem az alvás hossza, sokkal inkább a gyakorisága számít, de a tanulmányok szerint a délutáni szieszta 20 és 40 perc között lenne ideális.

A délutáni szieszta fontos a mindennapos testi és szellemi megújulásunkhoz, és megelőzi a szívbetegségek kockázatát. Ha valaki megengedheti magának, érdemes minden nap ugyanabban az időben beiktatni a délutáni sziesztát. A délutáni alvásra ne úgy tekintsünk, mint az éjjeli pihenés "pótlására", sokkal inkább a szellemi felfrissülést kell, hogy szolgálja.

Megint visszaállítjuk az órákat – miért nem szűnt még meg az óraátállítás?

Hiába beszélünk évek óta arról, hogy ideje lenne eltörölni az óraátállítást, 2026 őszén még nem szabadulunk meg tőle. Október 25-én ismét eljön az a vasárnap, amikor hajnalban egy órával vissza kell állítani az órákat. Vagyis a nyári időszámítás után visszatérünk a téli időszámításhoz.

Rosszullét az autóban? Hét bevált módszer, amivel megelőzhetjük az utazási betegséget

Sokak számára az autózás nem a kikapcsolódásról, hanem a gyomorforgató rosszullétről, a szédülésről és a hányingerről szól. Különösen a gyerekek körében gyakori az utazási betegség, de felnőttként is bárkit utolérhet, akár egy hosszabb autóút, akár egy kanyargós hegyi szakasz során. A jó hír, hogy néhány egyszerű szokással sokat tehetünk a kellemetlen tünetek megelőzéséért.

Meddig marad biztonságos a pohárban hagyott víz?

Sokan készítenek ki este egy pohár vizet az ágyuk mellé, hogy ébredés után ne kelljen rögtön a konyhába menniük. Mások egész nap az íróasztalukon tartják az innivalójukat, és időnként kortyolnak belőle. Bár a víz nem romlandó élelmiszer a hagyományos értelemben, a kitöltés után már több olyan tényező is befolyásolhatja a tisztaságát, amelyre érdemes odafigyelni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.

Miért szeretjük a horrorfilmeket?

Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?