Menü

Ezért jó a délutáni szieszta

Azt eddig is tudtuk, hogy a délutáni alvás, szieszta: kifejezetten jót tehet az egészségnek, de ezt most már a tudomány is alátámasztja. szakemberek szerint elég hetente egy-két alkalommal szunyókálni délután, hogy csökkentsük a szívroham és a stroke rizikóját.

A "szieszta" kifejezés a latin-amerikai országokban a semmittevés képzetét keltheti, de a gyakorlat eredete egészen a régi Rómáig nyúlik vissza, és ma már világszerte alkalmazzák. Mivel a mai modern társadalmunk rohanó életmódja egyre inkább alváshiányos, a sziesztázás, délutáni pihenés a jobb közérzet érdekében nemhogy lustálkodást jelent, hanem kulcsfontosságú lehet.

Olaszországon kívül más mediterrán országokban is szokás a délutáni csendes pihenő, például Spanyolországban is elterjedt, de a görögök is gyakorolják, náluk "mesimeri" néven ismert az ebéd után rövid szundikálás.

A mexikóiak is tartanak rövid pihenőt, mielőtt visszatérnek a munkába, sok országban a szieszta lehetővé teszi az emberek számára, hogy elkerüljék a szélsőséges hőségben való munkavégzést.

Arról nem is beszélve, hogy egy rövid szieszta bizonyítottan javítja a hangulatot és csökkenti a stressz-szintet, de az ebéd utáni pihenő a fizikai teljesítményt is fokozhatja, mivel regeneráló hatású. Kutatások szerint még a rövid szundikálás is összefüggésbe hozható a jobb sportolói képességekkel, például a nagyobb állóképességgel, jobb erőnléttel és a jobb izomregenerációval.

Mennyi az a délutáni alvás, ami jótékony hatású az egészségre?

Egy nemrég megjelent tanulmány szerzői szerint már heti egy-két alkalom is elegendő ahhoz, hogy a szívroham és a stroke rizikóját csökkentsük, tehát nem kell feltétlen minden nap aludni.

A gyakrabban sziesztázók inkább az idősebb férfiak közül kerültek ki, a hölgyek közül kevesebben választották a délutáni szunyókálást.

A szieszta előnyei között tarthatjuk számon, hogy jó hatással van a szív- és érrendszer egészségére.

Hogy mennyi az annyi, arra nincs általános irányelv, a szakértők szerint nem az alvás hossza, sokkal inkább a gyakorisága számít, de a tanulmányok szerint a délutáni szieszta 20 és 40 perc között lenne ideális.

A délutáni szieszta fontos a mindennapos testi és szellemi megújulásunkhoz, és megelőzi a szívbetegségek kockázatát. Ha valaki megengedheti magának, érdemes minden nap ugyanabban az időben beiktatni a délutáni sziesztát. A délutáni alvásra ne úgy tekintsünk, mint az éjjeli pihenés "pótlására", sokkal inkább a szellemi felfrissülést kell, hogy szolgálja.

Amit megeszünk, őt megölheti – Miért nem etethetjük a kutyát akármivel?

A kutyák az ember legjobb barátai, és sok gazdi hajlamos „családtagként” kezelni kedvencét – ez természetes. Azonban amikor az étkezésről van szó, fontos megérteni, hogy a kutyák emésztőrendszere és táplálkozási igényei nagyon különböznek az emberekétől. A „csak egy falat nem árt” hozzáállás komoly egészségügyi kockázatokhoz vezethet. Miért nem szabad etetni a kutyákat bármivel?

A munkahelyi viszályoktól a jobb csapatmunkáig – a konfliktuskezelés művészete

A munkahelyi konfliktusok a legtöbb munkahelyen előfordulnak, hiszen emberek dolgoznak együtt, különböző személyiséggel, célokkal és kommunikációs stílussal. A konfliktus önmagában nem feltétlenül negatív – ha jól kezeljük.

Staycation – a kanapéról a nyugalomba

Mai témánk a nyaralás, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk, mert mi van akkor, ha a nyaralás nem egy tengerparti szállodában vagy egy hegyi faházban történik… hanem otthon?

Kerti túlélőkalauz: mit tehetünk a perzselő hőség ellen?

A nyári hónapok egyre forróbbak, és a hosszan tartó hőség nemcsak minket, hanem a kertjeinket is próbára teszi. A kiszáradt fű, a lekókadt virágok és az elsárgult levelek látványa minden kerttulajdonos rémálma! Mit tehetünk a perzselő hőség ellen?

Orrmelléküreg -gyulladás kezelése és tünetei

Az orrmelléküreg-gyulladás, más néven sinusitis, a melléküregekben található nyálkahártyák gyulladását jelenti. A melléküregek maguk közé tartoznak az arcüreg (maxilláris), homloküreg (frontális), rostasejtek (cellulae ethmoidales) és a légcsőcsontok közötti sejtek. Ez a betegség viszonylag gyakori, szinte mindenki legalább egyszer életében átesik rajta.