Menü

Jelek, hogy többemberes a gyereked

Nem neveletlen és nem elkényeztetett, ma már tudjuk, hogy ők a többemberes babák. Olyan magas igényeik vannak, amelyek kielégítéséhez sokszor nem elég egyetlen ember.

1. Alvás? Milyen alvás?

A te babád hosszan, órákig képes aludni, miután megszoptattad és letetted. A többemberes babákra jellemző, hogy elalszanak szoptatás közben, alszanak kb. 5 percet, majd mint akik kipihenték magukat felébrednek.

2. A szeparációs szorongás egy rémálom

Nem lehet egy pillanatra sem másra hagynod, még az apukájára sem. Még akkor sem, ha csak a másik szobába mennél át úgy, hogy őt nem viszed magaddal.

3. Az autós utazások “szórakoztatóak”

Nem bírják az utazást, leszámítva, ha rettenetesen kimerültek. De ha az autóút túl hosszú, az maga a pokol. Nem bírnak hosszú időn át egy helyben ülni, ki akarnak szállni és mivel azt nem lehet, nehéz elterelni a figyelmüket és megakadályozni a hisztit.

4. Az önálló alvás csak egy álom

Gyakori, hogy csak anyán alszik el, nem csecsemő korában, hanem később is.

5. Már az is lehetetlennek tűnik, hogy egyszerűen csak letedd magad mellé

Nem szeret hosszabb (vagy rövidebb) időt egyedül tölteni, egyedül alatt azt értsük, hogy a mama mellett a földön játszva. A testi kontaktusnak kiemelten megnyugtató szerepe van: ölben ülés, cipelés, hordozó.

6. Apa/egyéb családtagok szóba sem jöhetnek

Az édesapa még csak-csak, de kizárólag addig, amíg anya nincs ott, nem hallható, nem látható a jelenléte. Más családtagok szóba sem jöhetnek. Nem szeretnek az anyán (maximum az apán) kívül mások ölében ülni, karjában lenni.

7. Minden küzdelemnek tűnik

Egy kisgyerekkel, akinek szinte állandó fizikai kontaktusra van szüksége nem habkönnyű az élet, az anyák gyakran nagyon kimerültek. A többemberes babák mindig karban szeretnek lenni, keveset alszanak, az anyán kívül nem nagyon fogadnak el mást.

De ez az állapot nem tart örökké: az első 12-15 hónap kemény, utána fokozatosan enyhülni szokott.

Jó hír, hogy a többemberes babákból is önálló kisgyerekek lesznek. Persze nem mindegy, hogyan vészeli át a család a nehéz időszakot. Sok baba már 3 hónapos korára nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mint a születés utáni hetekben, mások 1 éves korig „növik ki” az állandó testközelség és szórakoztatás iránti vágyukat. Fontos, hogy hagyjuk őket fokozatosan, a maguk tempójában elszakadni, önállóbbá válni, semmit se siettessünk vagy erőltessünk, ugyanakkor tanítgassuk őket mindarra, ami önállóbbá teszi őket: a játék, a felfedezés öröme, az önálló evés és ivás stb.

Vannak olyan gyerekek is, akik még később is bújósabbak, anyásabbak lehetnek, és még a dackorszakban is igényelhetik anya jelenlétét, és alvásnál az összebújást, azonban idővel ők is kinövik a „többemberességet”, különösen, ha nem kezdjük el „problémás” gyerekként kezelni őket és megtanuljuk felismerni, mikor miért sír a kicsi, mikor mi a valós igénye, hogyan tudunk neki abban segíteni és fokozatosan kialakítjuk a szokásokat és a határokat az életében, mert fokozatosan meg kell tanulnia, nem kell engedékenyebbnek lenni az élet minden területén csak azért, mert ő „nehéz eset” (pl. az asztal körül kergetni, hogy egyen, vagy folyton körbeugrálni, amikor járni tanul, nehogy baja essen)

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

Mentális nagytakarítás

Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.

Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.