Menü
  • Elme és lélek
  • Önszabályozás, vagy önkontroll?

Önszabályozás, vagy önkontroll?

Az önkontroll az a képességünk, hogy egy viselkedést, cselekedetet abba tudunk hagyni, vagy szüneteltetni. Ez a gyermekeknek azért is nehezére eshet, mert az agyuk fejlettségi szintje még nem tart ott, hogy megfelelően zajljon le az impulzuskontroll. Ebben az esetben kimarad az, hogy tanítsuk a gyermeknek a flexibilitást és olyan stratégiákat, melyeket alkalmazhat máskor hasonló helyzetben. Az önszabályozás viszont a rugalmasságra utal azzal kapcsolatban, hogy miképpen viselkedünk a cselekvés szüneteltetése után.

Amikor önszabályozást gyakorlunk tulajdonképpen egy adott szituációt “problémaként” elemzünk és a lehető legjobb cselekvési lehetőséget próbáljuk kiválasztani. Gyermekeknek valójában ezt még könnyebb is megtanítani, ugyanis nem le kell valamit tiltani náluk, hanem egy alternatív lehetőséget nyújtunk nekik a cselekvésre. Az önszabályozás egy olyan képességünk, amit fejleszthetünk. Szülőként is tudjuk gyakorolni és beépíteni a gyermeknevelésbe, amennyiben a gyermek empátiáját, vagy problémamegoldó képességét fejlesztjük.

A viselkedésünkben megjelenő önszabályozást annak érdekében végezzük, hogy hosszú távon a számunkra lehető legjobb eredménye legyen annak. Bandura (1991) alapján az önszabályozás egy aktív folyamat, mely során:

1. Figyeljük a saját viselkedésünket, a viselkedésünkre gyakorolt hatásokat és a viselkedésünk következményeit.

2. Megítéljük a viselkedésünket a saját értékeink és tágabb kontextuális normák alapján.

3. Reagálunk a saját viselkedésünkre. Arra, hogy hogyan érzünk és gondolkodunk a viselkedésünkkel kapcsolatban.

Az énhatékonyság jelentős szerepet játszik ebben a folyamatban is, összefügg a gondolatainkkal, érzéseinkkel, motivációinkkal és a tetteinkkel (Bandura, 1991).

Az önszabályozási elmélet alapján négy komponense van az önszabályozásunknak:

1. A kívánt és elvárt viselkedés

2. A motiváció, hogy a norma alapján viselkedjünk.

3. Azon gondolatok és helyzetek megfigyelése, melyek a normák megszegését megelőzik.

4. Az akaraterő, mely lehetővé teszi a belső erőnk által a késztetések irányítását.

Ez a négy összetevő határozza meg az SRT alapján egymással kölcsönhatásban az önszabályozási képességünket.

Az önszabályozás fogalmával több tudományág is foglalkozik. Biológiai értelemben például beszélhetünk a szervezet önszabályozó folyamatairól, amelynek célja a homeosztázis, azaz a szervezet belső egyensúlyának fenntartása. A pszichológiában leggyakrabban az önkontroll szinonimájaként találkozhatunk az önszabályozással. Az egészségpszichológiában megjelenő self-regulation-theory elmélete szerint a gyógyuláshoz szükség van a beteg aktív hozzáállására, amelynek keretében figyelnie kell a saját viselkedését és a monitorozás során tudatosan módosítania kell az egészségi állapotára kedvezőtlenül ható viselkedésformákat. Az üzleti, gazdasági szférában is használják ezt a fogalmat, az önszabályozó szervezetek kapcsán, amelyek a gazdaság értékelésében töltenek be fontos szerepet.

A pedagógiában pedig leggyakrabban a tanulással összekapcsolva találkozhatunk a fogalommal, mint önszabályzó tanulás vagy önszabályozott tanulás (self-regulated learning). Általános értelemben az önszabályozás kutatása arra keresi a válaszokat, hogy az egyének mikor képesek, illetve mikor nem képesek a viselkedésük kontrolljára.

  • A rovat további cikkei

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.

6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat

Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.