Menü
  • Elme és lélek
  • Önszabályozás, vagy önkontroll?

Önszabályozás, vagy önkontroll?

Az önkontroll az a képességünk, hogy egy viselkedést, cselekedetet abba tudunk hagyni, vagy szüneteltetni. Ez a gyermekeknek azért is nehezére eshet, mert az agyuk fejlettségi szintje még nem tart ott, hogy megfelelően zajljon le az impulzuskontroll. Ebben az esetben kimarad az, hogy tanítsuk a gyermeknek a flexibilitást és olyan stratégiákat, melyeket alkalmazhat máskor hasonló helyzetben. Az önszabályozás viszont a rugalmasságra utal azzal kapcsolatban, hogy miképpen viselkedünk a cselekvés szüneteltetése után.

Amikor önszabályozást gyakorlunk tulajdonképpen egy adott szituációt “problémaként” elemzünk és a lehető legjobb cselekvési lehetőséget próbáljuk kiválasztani. Gyermekeknek valójában ezt még könnyebb is megtanítani, ugyanis nem le kell valamit tiltani náluk, hanem egy alternatív lehetőséget nyújtunk nekik a cselekvésre. Az önszabályozás egy olyan képességünk, amit fejleszthetünk. Szülőként is tudjuk gyakorolni és beépíteni a gyermeknevelésbe, amennyiben a gyermek empátiáját, vagy problémamegoldó képességét fejlesztjük.

A viselkedésünkben megjelenő önszabályozást annak érdekében végezzük, hogy hosszú távon a számunkra lehető legjobb eredménye legyen annak. Bandura (1991) alapján az önszabályozás egy aktív folyamat, mely során:

1. Figyeljük a saját viselkedésünket, a viselkedésünkre gyakorolt hatásokat és a viselkedésünk következményeit.

2. Megítéljük a viselkedésünket a saját értékeink és tágabb kontextuális normák alapján.

3. Reagálunk a saját viselkedésünkre. Arra, hogy hogyan érzünk és gondolkodunk a viselkedésünkkel kapcsolatban.

Az énhatékonyság jelentős szerepet játszik ebben a folyamatban is, összefügg a gondolatainkkal, érzéseinkkel, motivációinkkal és a tetteinkkel (Bandura, 1991).

Az önszabályozási elmélet alapján négy komponense van az önszabályozásunknak:

1. A kívánt és elvárt viselkedés

2. A motiváció, hogy a norma alapján viselkedjünk.

3. Azon gondolatok és helyzetek megfigyelése, melyek a normák megszegését megelőzik.

4. Az akaraterő, mely lehetővé teszi a belső erőnk által a késztetések irányítását.

Ez a négy összetevő határozza meg az SRT alapján egymással kölcsönhatásban az önszabályozási képességünket.

Az önszabályozás fogalmával több tudományág is foglalkozik. Biológiai értelemben például beszélhetünk a szervezet önszabályozó folyamatairól, amelynek célja a homeosztázis, azaz a szervezet belső egyensúlyának fenntartása. A pszichológiában leggyakrabban az önkontroll szinonimájaként találkozhatunk az önszabályozással. Az egészségpszichológiában megjelenő self-regulation-theory elmélete szerint a gyógyuláshoz szükség van a beteg aktív hozzáállására, amelynek keretében figyelnie kell a saját viselkedését és a monitorozás során tudatosan módosítania kell az egészségi állapotára kedvezőtlenül ható viselkedésformákat. Az üzleti, gazdasági szférában is használják ezt a fogalmat, az önszabályozó szervezetek kapcsán, amelyek a gazdaság értékelésében töltenek be fontos szerepet.

A pedagógiában pedig leggyakrabban a tanulással összekapcsolva találkozhatunk a fogalommal, mint önszabályzó tanulás vagy önszabályozott tanulás (self-regulated learning). Általános értelemben az önszabályozás kutatása arra keresi a válaszokat, hogy az egyének mikor képesek, illetve mikor nem képesek a viselkedésük kontrolljára.

  • A rovat további cikkei

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.