Menü
  • Elme és lélek
  • Önszabályozás, vagy önkontroll?

Önszabályozás, vagy önkontroll?

Az önkontroll az a képességünk, hogy egy viselkedést, cselekedetet abba tudunk hagyni, vagy szüneteltetni. Ez a gyermekeknek azért is nehezére eshet, mert az agyuk fejlettségi szintje még nem tart ott, hogy megfelelően zajljon le az impulzuskontroll. Ebben az esetben kimarad az, hogy tanítsuk a gyermeknek a flexibilitást és olyan stratégiákat, melyeket alkalmazhat máskor hasonló helyzetben. Az önszabályozás viszont a rugalmasságra utal azzal kapcsolatban, hogy miképpen viselkedünk a cselekvés szüneteltetése után.

Amikor önszabályozást gyakorlunk tulajdonképpen egy adott szituációt “problémaként” elemzünk és a lehető legjobb cselekvési lehetőséget próbáljuk kiválasztani. Gyermekeknek valójában ezt még könnyebb is megtanítani, ugyanis nem le kell valamit tiltani náluk, hanem egy alternatív lehetőséget nyújtunk nekik a cselekvésre. Az önszabályozás egy olyan képességünk, amit fejleszthetünk. Szülőként is tudjuk gyakorolni és beépíteni a gyermeknevelésbe, amennyiben a gyermek empátiáját, vagy problémamegoldó képességét fejlesztjük.

A viselkedésünkben megjelenő önszabályozást annak érdekében végezzük, hogy hosszú távon a számunkra lehető legjobb eredménye legyen annak. Bandura (1991) alapján az önszabályozás egy aktív folyamat, mely során:

1. Figyeljük a saját viselkedésünket, a viselkedésünkre gyakorolt hatásokat és a viselkedésünk következményeit.

2. Megítéljük a viselkedésünket a saját értékeink és tágabb kontextuális normák alapján.

3. Reagálunk a saját viselkedésünkre. Arra, hogy hogyan érzünk és gondolkodunk a viselkedésünkkel kapcsolatban.

Az énhatékonyság jelentős szerepet játszik ebben a folyamatban is, összefügg a gondolatainkkal, érzéseinkkel, motivációinkkal és a tetteinkkel (Bandura, 1991).

Az önszabályozási elmélet alapján négy komponense van az önszabályozásunknak:

1. A kívánt és elvárt viselkedés

2. A motiváció, hogy a norma alapján viselkedjünk.

3. Azon gondolatok és helyzetek megfigyelése, melyek a normák megszegését megelőzik.

4. Az akaraterő, mely lehetővé teszi a belső erőnk által a késztetések irányítását.

Ez a négy összetevő határozza meg az SRT alapján egymással kölcsönhatásban az önszabályozási képességünket.

Az önszabályozás fogalmával több tudományág is foglalkozik. Biológiai értelemben például beszélhetünk a szervezet önszabályozó folyamatairól, amelynek célja a homeosztázis, azaz a szervezet belső egyensúlyának fenntartása. A pszichológiában leggyakrabban az önkontroll szinonimájaként találkozhatunk az önszabályozással. Az egészségpszichológiában megjelenő self-regulation-theory elmélete szerint a gyógyuláshoz szükség van a beteg aktív hozzáállására, amelynek keretében figyelnie kell a saját viselkedését és a monitorozás során tudatosan módosítania kell az egészségi állapotára kedvezőtlenül ható viselkedésformákat. Az üzleti, gazdasági szférában is használják ezt a fogalmat, az önszabályozó szervezetek kapcsán, amelyek a gazdaság értékelésében töltenek be fontos szerepet.

A pedagógiában pedig leggyakrabban a tanulással összekapcsolva találkozhatunk a fogalommal, mint önszabályzó tanulás vagy önszabályozott tanulás (self-regulated learning). Általános értelemben az önszabályozás kutatása arra keresi a válaszokat, hogy az egyének mikor képesek, illetve mikor nem képesek a viselkedésük kontrolljára.

  • A rovat további cikkei

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.

Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában

Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?

Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert

Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.