Menü

Ami nekünk szemét, másnak kincs lehet

Már a legtöbb településen, megtalálhatóak a garázsvásárok. Nagyobb városokban, akár hetente többre is ellátogathatunk. Ilyenkor a padláson porosodó bútoraikat, játékokat, ruhákat, konyhai eszközöket a vállalkozó szellemű családok összeszedik és megnyitva a házuk kapuját, a nagyközönség elé tárják. A kincsvadászok pedig fejest ugornak a holmikba, hátha találnak valami számukra értékeset. Direkt fogalmaztam úgy, hogy számukra érdekeset, mivel egy-egy holmi az egyik embernek értéktelen szemét, de lehet, hogy a másiknak egy kincs. Ezért nagyon óvatosan bánjuk, az olyan kijelentéseinkkel, hogy ez már kukába való, semmire nem jó már, mert lehet, hogy másnak ennyi sincs, és örömmel használná még.

Vagy éppen érzelmi kötődése van az adott dologhoz, gondolok itt olyanra, hogy a nagymamája is olyan sütőbe készítette a melegszendvicset neki, vagy éppen az apukájának is pont ilyen kisautója volt stb. Na és persze megveszi magának, vagy a gyerekének. Ahogy látjuk, nem csak a rászoruló családok a célközönség, bárki belevetheti magát ebbe a világba. A garázsvásárokon fellelhető kincsek persze nem feltétlenül jelentenek padláson porosodó festményeket, amikről később kiderül, hogy eredeti méregdrága alkotás, sem pedig több százezer forintot érő Mária Terézia korabeli komódokat, bár nem kizárt, hogy ilyenekre is bukkanhatnak a hozzáértők. Jellemzően inkább olyan tárgyakat lehet találni, amiket az árus már nem használ évek óta, de sajnálja kidobni.

Ilyen például a kuglófsütő forma, kézzel festett régi tányér, régi festmény, bútorok, tükrök, valamint plüssállatok, nem használt társasjátékok, bakelit lemezeket és lemezjátszót, kis hangfalakat és még ki tudja, mit. A hangulat pedig varázslatos, hiszen megismerkedhetünk a körülöttünk élőkkel, ismeretlen kincsvadászokkal, így barátságok, ismeretségek kötetnek. Vannak olyan garázsvásárok, ahol még zene is szól, és finom falatokkal várja a házigazda a betérőket. Az összeg, amit a tárgyakért kérnek jelképes, hiszen a cél az, hogy a porosodó kacatok új gazdát találjanak, az elfoglalt helyük pedig felszabaduljon.

Ha idegenkedünk attól, hogy idegeneket engedjünk be a portánkra, és nem is szeretnénk komolyabban bajlódni, ilyenféle dolgokkal, akkor általában az önkormányzatoktól lehet kérni egyéni lomtalanítást. Persze korlátozott számban és a feltételeket mindig náluk lehet megérdeklődni, mivel sokszor településenként eltérhetnek.

Ha már nem tudjuk hova pakolni a baba és gyerekholmikat. Tele vagyunk nem használt játékokkal, kinőtt ruhákkal, cumisüvegekkel, babaápolási cuccokkal vagy esetleg még a szülési pakkból maradt meg egy csomó minden, akkor azok továbbadásában a védőnők, egyesületek, szociális intézmények, bölcsődék és óvodák segítségünkre lehetnek. Sőt, van hogy szívesen fogadnak egy-egy dolgot. Sokszor pedig ők maguk jutatják tovább olyan családoknak, akiknek a mi motyónk nagy segítség, vagy összekötnek minket velük.

A következő lehetőségünk, a dolgaink elpasszolására és újrahasznosítására azok az adományboltok. Az adományozott tárgyakat az üzletben ingyen átveszik, beárazzák, és nagyon olcsón eladják. A bevételt, vagy annak egy résztét pedig általában valamilyen civil szervezethez juttatják el, vagy valamilyen jótékonysági célra fordítják. Amellett, hogy adományokat adunk le, mi magunk is kincsekre lelhetünk. Pénztárca barát árak miatt, nagyon sokat spórolhatunk, plusz ezzel is segítjük a szervezet munkáját. A vásárlás mellett, akár különböző programokon is részt vehetünk, mint például ingyenes elsősegélynyújtás, különböző élelmiszergyűjtésben stb.

Azt azért fontos leszögezni, hogy csak olyan dolgokat adjunk tovább, ami még tényleg használható. Nem törött, nem szakadt, nem hiányos stb. Amellett, hogy pénzt kereshetünk a régi dolgaink eladásával, vagy jót cselekedtünk az elajándékozással, felajánlással, a környezetünkért is sokat tettünk. Hiszen ezek a tárgyak nem a kukában és végül a szemétdombon végezték, nem is kerültek az erdőszélre vagy egy elhagyatott zöld környezetbe. Új életet, új esélyt adtunk a holminknak, emellett pedig nagy örömet okoztunk családoknak. Szerintem ennél nem is kell több.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.