Menü

A szenvedélybetegségek kezelési lehetőségei

A drogfogyasztás és szenvedélybetegségek kapcsán a gyógyítás és kezelés több szakaszát különítjük el. Beszélhetünk prevencióról (megelőzés), intervencióról (közbeavatkozás), és rehabilitációról (visszasegítés). Érdemes átnézni, hogy mit jelentenek és tartalmaznak pontosabban ezek a szakaszok.

Prevenció

A szenvedélybetegségeket könnyebb megelőzni, mint kezelni, mert a kialakult szerfüggőség gyógyítási aránya korántsem olyan magas, mint amennyi energiát belefektetnek a szakértők. Számos intézmény, alapítvány vállal felvilágosító előadásokat és bemutatókat, amelyek során megismertetik a drogfogyasztásra fogékony (leggyakrabban fiatalkorú) hallgatóságot a drogfogyasztás valós kockázataival, mellékhatásaival, hogy amikor szembekerülnek a csábító helyzettel, meglegyen az a tudás, azok az érvek, amelyek visszatartó erőként szolgálhatnak.

Bár nem szorosan köthető a prevenció témaköréhez, mégis fontos megemlíteni, hogy azoknál a fiataloknál, akik életében jelen van olyan tényező, amely jellegénél fogva elutasítja a drogokat, és közösséget nyújt, sokkal kisebb a szenvedélybetegségek kialakulásának esélye. Ide tartoznak a sportegyesületek, egyházak, cserkész szövetségek stb. Szaporodnak azok a szerveződések is, amelyek felvállalják a régi ifjúsági klubok szerepét, ezzel biztosítva, hogy a fiatalok szabad és kreatív elfoglaltságokat találjanak és ne kerüljenek olyan közegbe, amely veszélyeztető tényezők közelébe vihetnék őket. Ezeken a helyeken tanácsadási, kortárssegítői támogatás is biztosítanak, ilyen például a győri Színes tér.

Intervenció

Amikor mégsem volt elegendő a visszatartó erő, már közbeavatkozásról beszélünk. Az illegális drogot használó személyek az igazságszolgáltatással kerülhetnek szembe, illetve túlzott szerhasználat esetén egészségügyi intézménybe kerülhetnek, ahol elvonáson vesznek részt, melynek első lépése a detoxikáció. Ilyenkor kiürítik a szervezetből a veszélyes anyagokat, majd lehetőséget adnak a szervezetnek, hogy ne sóvárogjon a továbbiakban a szer után (elvonás). Ez több hetet is igénybe vehet. Legyen szó bírói gyakorlatról, vagy kórházi ellátásról, a célkitűzés mindkét esetben hasonló, azonban az azt megelőző folyamat különbözik.

Míg az igazságügyi folyamatban egyfajta kriminalizáció indul meg (a szerfogyasztó első élménye az lesz, hogy ő bűnöző), addig a kórházi kezelések esetén beteggé válás történik. A kisebb mennyiségű szerhasználatot/birtoklást követően a hazai bíróság bevett szokása az elterelésre irányítás, ami a kórházi ellátás (veszélyeztető állapot elhárítása) után ugyancsak felmerül. Az elterelés során felmérik a szerhasználat fokát, majd egyéni és csoportos foglalkozáson törekszenek megszüntetni a függőség kialakulásának kockázati tényezőit és betekintést adni a szenvedélybetegség kockázatába. Az elterelés folyamata hat hónapot ölel fel. Az addiktológiai és pszichiátriai osztályok jellemzően elsősorban az egészségügyi állapot helyreállításában és fenntartásában segédkeznek, valamint abban segítik a beteget, hogy folytatni tudja életét.

A teljes visszailleszkedés elősegítését, illetve a szermentes élet (absztinencia) fenntartását viszont más intézmények végzik (rehabilitáció, lásd lejjebb). Az intervenciós folyamatban több személy összehangolt munkája szükséges a lehetséges absztinencia eléréséhez. A pszichiáter/addiktológus orvos a fizikai gyógyulásban, a pszichológus a lélek megerősítésében, míg a szociális munkás a környezet és támogató rendszer előkészítésében kap jelentős szerepet. A szenvedélybetegek esetében különösen nagy hangsúlya van a több szempontú, és több szakterületet átölelő (multidszciplináris) munkának. A kórházi ellátás lezárását követően lehetőség van további segítség igénybevételére. Léteznek addiktológiai és drogambulanciák, ahol terápiás lehetőség, orvosi kezelés mellett tűcsere, valamint metadon program is zajlik.

A szenvedélybetegek javulásának egyik talán legjelentősebb hátráltató tényezője a fenntartó környezet. E hatások kiküszöbölésére születtek meg a rehabilitációs intézmények, amelyek a gyógyító közösségek erejét használják ki a szenvedélybetegek gyógyításában.

Veszélyes kánikula

Szinte soha nem látott mértékű kánikulai forróság jellemzi napjainkat, ami egy bizonyos pontig a vakáció és a nyár velejárója, ám van egy határ, amikor már veszélyes is lehet. A napszúrás akár halálhoz is vezethet, de a nagy hőségben a hőguta is veszélyeztet minket. Honnan ismerhetjük fel a tüneteket? Mire kell figyelnünk strandoláskor és a szabadban?

Guillain Barre szindróma

A Guillain-Barré szindróma egy ritkán előforduló autoimmun betegség, amely a perifériás, - elsősorban motoros – idegek gyulladásával jár. A Guillan-Barré szindróma során a szervezet immunrendszere megtámadja az egészséges perifériás idegsejteket. Ezt olyan tünetek kísérik, mint az izomgyengeség, zsibbadás, hangyamászás-érzés, sőt esetenként akár bénulás is jelentkezhet.

Veszélyes visszatartani a tüsszentést

Mindenki volt már olyan szituációban, hogy nagyon erősen tüsszenteni kellett (volna), de úgy döntöttünk, hogy a körülmények miatt, akárhogyan is legyen, de visszatartjuk?
Most elmondjuk miért nem helyes visszafogni a tüsszentés ingert.

Mikor jelent problémát az alacsony pulzus?

A szívverés ritmusa attól függ, milyen gyorsan keletkeznek elektronikus jelek a szívizomzat összehúzódásait szabályozó ingerületkeltő központban, az úgynevezett szinuszcsomóban. Átlagosan 70-75 dobbanás történik percenként, de 60 és 100 között minden szám normálisnak tekinthető. Edzett sportolóknál gyakran alacsonyabb a pulzus ennél, de ez természetes jelenség.

Öregségi foltok eltüntetése házilag

A napfény csak az egyik összetevő, ugyanis a foltok megjelenésében szerepet játszhat például az öregedés, a genetika, bizonyos gyógyszerek, vitaminhiány, a stressz vagy a várandósság is. Ha a kiváltó okokat elkerüljük, például azzal, hogy rendszeresen használunk fényvédő krémet vagy kiegyensúlyozottan, egészségesen táplálkozunk.