Menü

Sportpszichológia. Mi a célja, mire jó, mikor van rá szükség?

A sportpszichológia célja lényegében egyszerűsítve a teljesítmény fokozása, pszichológiai háttérrel. A testedzés pszichológiai kérdéseivel foglalkozó tudomány. Sportpszichológiával éppoly fontos foglalkoznia egy olimpikonnak, mint egy gyermekekkel foglalkozó testnevelőnek, edzőnek.

Mire jó a sportpszichológia?

A sport és a pszichológia rengeteg ponton kapcsolódik egymáshoz, egy pszichológus rengeteg támogatást és segítséget tud adni a nyomás alatt lévő profi élsportolónak, vagy éppen egy demotivált gyermeknek.

Egy jó sportpszichológus tapasztalt a sport terén is, nemcsak a sportpszichológiában jártas, hanem a versenysportban is, ezért tudja megfelelően ötvözni a kettőt és munkája során meg tudja érteni mind a sportolók, mind az edzők érzéseit, problémáit.

Milyen problémákkal foglalkozik a sportpszichológia?

A terület igencsak sokféle, rengeteg társtudománnyal kapcsolódik, s olyan fontos dolgokra fókuszál, mint az önbizalomhiány, a nagyon erős izgulás például a versenyeken és az ezzel járó koncentrációs problémák. Segíthet motiválatlanság vagy túl nagy bizonyítási vágy esetén, segít kezelni érzelmileg a sérülések alatti időszakot, a rosszabb eredmények és kudarcok feldolgozását, de valahol közvetítő és segítő is lehet konfliktus esetén, akár az edzővel vagy csapattársakkal.

Hogyan dolgozik egy sportpszichológus?

Mint minden szakember, először a probléma gyökerét kell megtalálnia, majd azt kell megérteni, ahogy mi okozta ezt, miért jelent meg és hogyan alakult ki, ez alapján állítja össze a további teendőket. Egy jó sportpszichológus együttműködik a sportolóval, a szülőkkel és az edzővel.

Ha egy sportoló rendben van mentálisan és fizikálisan, hisz önmagában és a képességeiben, akkor nagyobb valószínűséggel fog a stresszel és kihívásokkal teli versenyhelyzetekben is jól teljesíteni, a feladatra fókuszálni.

A mozgás öröme és a sport egészségre gyakorolt jótékony hatása minden életkorban kulcsfontosságú, hiszen megtapasztaljuk általa a mozgás feszültségoldó hatásait, a testünkre, lelkünkre gyakorolt pozitív hozadékait, ám bizonyos szint felett ez átcsaphat szorongásba, megfelelési kényszerbe, félelmekbe, konfliktusokba, kiemelkedési vágyba, étkezési zavarokba, függőségekbe, ekkor szükség lehet a sportpszichológus segítségére, aki különböző terápiákkal (mentálhigiénés tanácsadás, relaxációs módszerek, meditáció) segít a problémán.

Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik

Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.

A társasjáték terápiás ereje

A társasjátékok népszerűsége az utóbbi években hatalmasat nőtt – és nem véletlenül. A közös játék nemcsak szórakoztat, hanem kézzelfogható szociális és mentális előnyökkel is jár. Közelebb hozza az embereket egymáshoz, segít a stressz levezetésében, fejleszti a gondolkodást és támogatja a lelki jóllétet.

Életet menthet egy kis doboz – Miért nélkülözhetetlenek a szén-monoxid- és füstjelzők?

A szén-monoxid és a tűz a két legveszélyesebb, mégis gyakran észrevétlen otthoni kockázat közé tartozik. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely akár percek alatt komoly mérgezést okozhat. A dohányfüsttel ellentétben nem csípi a szemet, nem vált ki köhögést – egyszerűen csak belélegezzük anélkül, hogy tudnánk róla.

Hat jel, hogy magas EQ-val rendelkező vezetővel dolgozunk

A munkahelyi légkör egyik legmeghatározóbb tényezője az irányítók személyisége és viselkedése – nem feltétlenül csak a szakmai hozzáértés vagy a határozottság számít. Egészen más dimenzióban mozog az, aki igazán jól bánik a csapatával, felismeri a különbséget az „irányítok” és „inspirálok” között: ez nem más, mint a magas érzelmi intelligencia, vagyis a magas EQ.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).