A hidroponika alapjai, előnyei és hátrányai

A hidroponika a növénytermesztés azon módja, amely nem talajban történő termeléssel, hanem tápfolyadék használatával működik. A klasszikus földet, vagy homokot ilyenkor perlit, kavics, vagy kőzetgyapot helyettesíti, amelyen a tápoldat könnyen átjárhat. Azonban mikor ismerték fel ezt a módszert, valamint mik az előnyei és hátrányai?

A hidroponika története

A hidroponika története évezredekre nyúlik vissza, különböző elméletek szerint már az egyiptomiak is kísérleteztek különböző önellátó növényi rendszerekkel. A középkorban, valamint az újkorban a folyamatos eszközhasználat, és fejlődés hatására az önálló növénytermesztés háttérbe szorult. Majd a XX. században történt valódi áttörés, és ma már rengeteg különböző módszer létezik, amelyek jelentősége egyre növekszik az élelmiszer ellátásában. Érdemes megemlíteni William Frederick Gericke nevét, aki 1929-től kezdve aktív úttörője volt a tápoldat alapú mezőgazdasági növénytermesztésnek, és ő vezette be a technológia alapjait.

A hidroponika előnyei

Röviden a módszer legnagyobb előnye a: kevesebb víz. Ezen módszer igazi előnye az, hogy kevesebb vizet igényel, a hagyományos növénytermesztéssel szemben ilyenkor 50-75%-kal kevesebb vizet használnak fel. Emellett az olyan növények termesztéséhez, mint a paprika és a paradicsom jóval kevesebb hely szükséges, nagyméretű termelésnél mindez rengeteget jelent. Valamint ez egy jelenleg is nagyon vitatott kérdéskör, viszont a hidroponika segítségével a növények zárt térben is megtermelhetőek, így az időjárási viszonyok sem befolyásolják azokat, ráadásul ezáltal kevésbé vannak kitéve a növények különböző gomba, és bakteriális fertőzéseknek.

Főbb hidroponikus módszerek

A két legismertebb módszer a nyitott és a zárt művelési rendszer. A nyitott művelési rendszer “run to waste” technológia, olyan művelési rendszer, amelyben az eredetileg tápanyagokat tartalmazó vizet felhasználás után szennyvízként a csatornába eresztik. Emellett a táptalajt folyamatosan friss tápanyagokkal látják el, miközben a régieket a vízelvezető rendszeren keresztül eltávolítják a táptalajból.

Ezzel szemben a zárt vagy recirkulációs rendszerekben a tápanyagokat nem távolítják el a csatornán, szennyvízhálózaton keresztül, hanem összegyűjtik és újra a növényekhez szállítják őket. Ez különösen akkor hasznos, ha a termesztés során nem használnak táptalajt, illetve ha a táptalaj viszonylag kevés nedvességet tart vissza. Valamint ezzel a módszerrel valamivel több vizet is meg lehet takarítani.

Szintén ismert módszer, (és hazánkban is legtöbbször ezt alkalmazzák) a Deep Water Culture (DWC). A DWC egy akár otthoni körülmények között is alkalmazható módszer. Lényege, hogy a növények speciális kilyuggatott vagy hálós edényben növekednek, amelyek egy nagyobb tárolóedény tetejére vannak fellógatva. A növények edényében gyakran valamilyen közvetítőközeg, például perlit, kőzetgyapot van. A nagyobb edényben a tápoldat található, ebbe lógnak bele a növény gyökerei. A rendszer szintén fontos része a légszivattyú, amely az oxigént pumpálja a tartályba, ezáltal levegőztetve a növényeket.

A hidroponika hátrányai

Az így termelt növényekkel szemben az egyik legnagyobb kritika, hogy a tápoldatok amelyekben nevelik őket károsak a növényekre. Lehet, hogy nem szükséges az így megtermelt növényeket permetezni, viszont a permetszerek, vegyi oldatok sokszorosa kerül bele ilyenkor a zöldségekbe amelyeket megeszünk. Ezeknek a szereknek a tartós hatását nagyon nehéz megismerni, gondoljunk bele, hogy a most megevett zöldségek egészségügyi hatásai csak 20-30 év múlva fognak érződni egy-egy embernél. Másrészt a technológia nagymértékű felügyeletet igényel, és a sikeres termeléshez folyamatos felügyelet szükséges. Ezek a munkahelyek pedig alacsony képzettségű munkaerőt keresnek, leginkább mezőgazdasági munkásokat.

Az ilyen rendszerek rengeteg energiát igényelnek, elég csak az öntöző, csepegtető, vagy éppen a levegőztető rendszerekre gondolni, valamint a nagy gazdaságokban ezeket számítógépeken keresztül vezérlik. Hiába fogyaszt jóval kevesebb vizet, ha az energia szempontjából a sokszorosa fogy el a hagyományos termeléssel szemben. Emellett klasszikus értelemben nem nevezhető hátránynak, viszont ezt a módszert nem lehet minden növénynél alkalmazni, az olyan növények esetén, mint a búza, kukorica, napraforgó ezt a módszert még nehéz technikailag megvalósítani.

A hidroponika az elkerülhetetlen jövő

Bizonyos szempontból ez a módszer lehet az élelmezés egyik jövője, mivel ezáltal olyan helyeken termelhetünk növényeket ahol még víz sincs, akár más bolygókon, vagy éppen zárt építményekben. Másrészt ez a módszer magával hozza a robotizált világot, rengeteg energiát igényel, és mindeközben sok ember is kell a rendszerek felügyeléséhez, fenntartásához. Valamint ahhoz, hogy az egyre növekvő lakosság igényeit jó minőségű zöldségekkel lehessen kielégíteni már nem elegendő a hagyományos termelés. Összességében a hidroponika egy nagyon fejlődő terület, amelynek rengeteg formája ismert, és nagyon sok növényen ki lehet próbálni, viszont folyamatos kérdéskör, hogy a felhasznált tápanyagok tartós használata hogyan hat az emberi szervezetre, valamint, hogy gazdaságilag mennyire szorítja vissza a hagyományos gazdálkodást.