Ha ünnepség, akkor torta, na de miért?

Ha egy fontos esemény, vagy ünnep van az életünkben, akkor biztos, hogy a buli központi eleme a torta. Akár otthon készítjük vagy rendelésre sütik nekünk a családi asztalon biztosan megjelenik. Ma már számos ízben, formában és díszítésben kérhetjük, de akár művészi alkotásoknak is tekinthetünk egy-egy remekművet. De tudjuk-e az eredetét?

A torta, mint süteményfajta már évszázadokkal előttünk jelen volt. Természetesen, akkor még sokkal egyszerűbb kinézettel és inkább lehetett süteménynek nevezni, mint tortának. A kutatásom során több történettel is találkoztam a torta eredetéről, de talán a legismertebb és a legelterjedtebb a Nagy Sándorhoz kapcsolódó történet.

Miszerint, Philipposz fia, Makedóniai Alexandrosz azaz, Nagy Sándor nevéhez kapcsolódik a torta feltalálása. Történt ugyanis, hogy Alexandrosz megrendezte a történelem legnagyobb lakodalmi ünnepségét Perzsiában, Szúza városában. A híres szuzai menyegző, azért jött létre, mert Nagy Sándor úgy gondolta, hogy egy tömeges keveredéssel biztosíthatja az általa meghódított birodalom politikai egységét és egyúttal a békéjét is. Ezért amikor befejezte a keleti hódításait, Kr. e. 324-ben Indiából visszatért a már legyőzött Szúzába. A hódító tudniillik győzelme után ott őriztette azokat a perzsa hercegnőket és egyéb, erőszakkal elhurcolt perzsa lányokat, akiket be akart olvasztani a saját népébe.

Perzsia uraként szabadon rendelkezett az alattvalói életével, éppen ezért elrendelte, hogy a harcosai házasodjanak össze az elrabolt perzsa lányokkal. Ő maga is példát mutatott, és Sztateriát, a perzsa király lányát vette feleségül. A hagyományok szerint több mint tízezer makedón-görög harcos és rab perzsa lány lakodalma volt a szuzai tömegesküvőn. Valószínűleg a perzsa édességek adhatták az ötletet ahhoz is, hogy finom, rétegesen rakott „tortákat” is felszolgáljanak a lakomához. A ceremóniát maga Nagy Sándor tartotta, aki így akarta kifejezni tiszteletét a saját harcostársai iránt. A házasságok azonban minden igyekezet ellenére is, egyetlen kivétellel mind felbomlottak. Tehát így történt, hogy az esküvői ünnepséghez ez az édesség szorosan kapcsolódik.

A tömegesküvőn feltálalt torta még másféle volt, mint a ma ismert. Gabona, mandula, dió és szárított gyümölcsdarabok keverékéből készült, és a méz fogta össze. A díszítést pedig fehér mandula és mézes rózsaszirmok adták. Azóta eltelt több ezer év és a torta számos reformáción ment keresztül. Ami már hasonlít a mai alkotásokhoz, az a 17. században jelent meg Európában. Kerek formában, cukros mázakkal. A gyümölcsök pedig gyakori ízesítő elemek lettek. A sütőpor megjelenésével felbukkannak a többrétegű emeletes sütemények is, illetve a vajas krémek.

Jelkép? Ősi vallási szertartások alkalmával használtak kerek kenyereket, lepényeket. A kerek alak, a napot, a holdat, a ciklikusságot szimbolizálta. Rómában az esküvői torta termékenységi szimbólum volt. Angliában az emeletes sütemény halom felett kellett az első hitvesi csókot váltania az ifjú párnak. A fehér esküvői torta nemcsak a menyasszony tisztaságát jelképezte, hanem a családja gazdagságát is kifejezte. Minél tisztább, fehérebb cukrot használtak a torta mázához, annál nagyobb volt az értéke. Az 1930-a évekig a torta felvágása és szétosztása a menyasszony első férjes asszonyi feladata volt. Később a vágási technika is változott, így a mennyasszony a kést a jobb kezébe vette, amire vőlegénye rátette a jobb kezét, majd ezt még a menyasszony átfogta a bal kezével. Így vágták le az első szelet tortát, amiből először a menyasszony evett egy falatot, majd a másodikat a vőlegényének kínálta. További hiedelem, hogy ha egy hajadon lány az esküvői torta egy darabjával a párnája alatt tért nyugovóra, megálmodta jövendőbelijét.

A születésnapi torta, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte létező hagyomány. Mindenki maga elé tudja képzelni azt a képet, amikor a tortán égő gyertya, a vendégsereg pedig dallal köszönti az ünnepeltet. A gyertya elfújása előtt, pedig kívánunk valamit, amit nagy titokban tartunk, hátha valóra válik. Eredetét nem tudjuk pontosan megmondani, de erre is számtalan mendemonda létezik.

Már az ókori görögök is tartottak születésnaphoz hasonló ünnepeket, ám ők istenieket éltették a jeles napon. Ahogy már fentebb is említettem lapos, kör alakú süteménnyel köszöntötték, ám ez inkább a jelkép miatt volt kerek, mint a tortaforma miatt.

Mások szerint Németországban kezdődött a hagyomány, ahol elsőként kezdték el ünnepelni a születésnapot. A gyermekek halálozási aránya igencsak magas volt, így egy idő után minden évben hálát adtak azért, hogy újra eljött a gyermek születésének napja. Ezeket a napokat egy kenyér-szerű süteménnyel ünnepelték meg, mely az idők során módosult édességgé.

A születésnapi torta egyik alap kelléke a gyertya. Ehhez is több hagyomány köthető. Ezeket az eszközöket elsődlegesen a halottak távoltartására használták, ugyanis úgy vélték, hogy ha ünnep van, akkor a halottak visszatérnek a szellemvilágból, így őket próbálták távol tartani a fénnyel. Más forrás szerint ez is a görögökhöz nyúlik vissza, akik az Artemisznek ajánlott tortára tettek gyertyát, hogy az úgy ragyogjon, mint a Hold. Úgy gondolták, hogy a gyertya füstje elviszi imájukat az istennőhöz. Más elképzelés szerint a gyertya az élet lángját szimbolizálja és éveink ellobbanó idejét. Ezért is alakultak ki azok a babonák és szokások, amelyek a gyertya elfújásának módjait igyekeztek rögzíteni.

További hagyomány, hogy a tortából az első szeletet az ünnepelt vágja, különben nem lesz szerencséje. Ha pedig a neve is szerepel a tortán, azt szeletelés előtt le kell törölni, mivel rossz ómen, ha a saját nevünket is felvágjuk.

Ez a fajta édesség összehozza az embereket, ezért nagyon fontos, hogy minden résztvevőnek jusson egy szelet, hiszen a csoporthoz tartozást szimbolizálja. Ha nem is hiszünk a szimbolikában, vagy a hiedelmekben, abban mind egyet érthetünk, hogy ha a családtagok egy szépséges finom tortával köszöntenek minket, azért nem utasítjuk vissza a gesztust.