Az önelfogadás útján

Mit jelent az önelfogadás? Az önelfogadás talán leginkább úgy ragadható meg, hogy az érzéseimet, a pozitívakat és a negatívakat egyaránt, a részemnek tekintem. Tehát, hogy szabadon érzem magam a saját bőrömben. És azt is jelenti, hogy elismerem az erősségeimet, de a korlátaimat is. Mert csak akkor tudom elfogadni ezeket, és tenni valamit az önelfogadás felé, ha felismerem az engem érintő problémákat.

Az önelfogadás egyik érdekessége, hogy mindig olyankor válik központi szerepűvé amikor valamit nem tudunk elfogadni önmagunkkal kapcsolatban. Ez a valami lehet egy külső jegy, egy tünet, valamilyen betegség, egy rossz átmeneti állapot, de éppúgy egy tulajdonság, vagy akár valamilyen negatív élmény is. Valami, amiről nehéz kimondani, hogy a részünk, hozzánk tartozik, megtörtént velünk.

Az önelfogadás talán legfontosabb jellemzője, hogy nem azzal kezdődik és egyben végződik, hogy kimondjuk azt, hogy: „elfogadom magam úgy, ahogy vagyok és kész”. Sokkal inkább egy folyamat, egy aktív viszonyulás önmagunk felé. Az önelfogadás az a folyamat, amely alatt elfogadunk valamit, ami jellemző ránk. Ez a folyamat pedig sokszor nem valamiféle rövid eseményként képzelhető el, hanem hónapok, évek kicsiny változásaként, amelyeket akár öntudatlanul is teszünk azért, hogy elfogadjuk magunkat valamilyen probléma, vagy múltbéli sérelem után.

Folyamatos változásban

Az emberi mivoltunk része, hogy a testünk folyamatosan változik, formálódik. Az ezekkel kapcsolatos élmények kulcsfontosságúak az önelfogadás szempontjából: a bőrproblémák, a testsúlyunk változása, egyes (mentális) betegségek tünetei megnehezíthetik, hogy valóban jól érezzük magunkat a bőrünkben. Azokban az időszakokban, amikor nem vagyunk megbékélve mindazzal, ami jellemez bennünket az önelfogadás is nagyobb feladatnak tűnik.

Az önelfogadás része az is, hogy a saját problémáink felé megértéssel és együttérzéssel forduljak. Az önelfogadás arra irányul, hogy megértsük és megérezzük azt, hogy: nem vagyunk egyek a negatív tulajdonságokkal, amelyek jellemeznek bennünket. Attól, hogy valami pillanatnyilag a részem, az nem azt jelenti, hogy meg is határoz engem. Az én mindig sokkal több mint egyetlen külső jegy vagy belső tulajdonság, ami épp az adott pillanatban jellemez bennünket. Az én sokkal inkább az, ami hosszú távon meghatároz bennünket a környezetünk és önmagunk számára is.

Tenni a jobb énképért

Első lépésként talán az önmagunkkal szembeni ostorozást, hibáztatást érdemes megkérdőjelezni és befejezni. A folyamatos önhibáztatással és önmagunkkal kapcsolatos kérdések generálásával szemben történő fellépés az egyik legfontosabb lépés. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy miben hiszünk, milyen értékek mentén szeretnénk élni a mindennapjainkat. A fontos értékek között szerepelhetnek olyanok is, amelyek kiemelt helyet foglalnak el a hozzátartozóink értékrendjében is, de meghozhatjuk azt a döntést is, hogy mi jelent számunkra prioritást. Valamint a bennünket meghatározó értékek egy része, mindig a családtagjainktól, barátoktól és a bennünket körülvevő közegtől fog eredni.

A múlton való rágódás véleményem szerint az egyik legrosszabb probléma, amit önmagunknak generálunk és akár hónapokon, sőt éveken keresztül marcangoljunk magunkat valami miatt, akár fiatalon, akár idősebb korban. A múlt hibáin és adott esetben butaságain nem lehet változtatni, helyette érdemes inkább a megbocsátáson és változáson gondolkodni. A hibákból és korábbi énünkből sokat lehet tanulni, azonban azzal ha egy életen át büntetjük magunkat nem teszünk jót. Ugyanis ezek a traumák, korábbi problémák a személyiségünk befolyásolói is, és nagyban hozzájárulnak az énkép fejlődéséhez.

Megbékélni önmagunkkal

Az önelfogadás hiányát sokszor nem csupán az önmagunkkal való kapcsolatunk sínyli meg, de a családunkkal, barátainkkal való kapcsolódás minősége is. Ha nem dolgozunk azon, hogy elfogadjuk saját magunkat, lényegében mindenki „gyanús” lesz, aki elfogadó és szeretettel fordul felénk – hogyan hihetnénk neki, ha közben szilárd meggyőződésünk, hogy valami baj van velünk–? Ha folyamatosan megkérdőjelezzük önmagunkat, akkor egy idő után elmarjuk, elijesztjük a bennünket körülvevő embereket.

Az önelfogadás sokszor cselekvést jelent és akár életünk egy-egy szakaszának nagy “feladata” is lehet, amelyet értelemszerűen csak átvitt értelemben csinálunk, vagy akár akaraton kívül zajlik az egész önelfogadási folyamat. Az önelfogadás az “út végén” érzelmi biztonságot, egyfajta megnyugvást jelent. Senki sem tökéletes és senki nem is lehet tökéletes, azonban törekedni lehet rá, valamint arra is, hogy elégedettek legyünk önmagunkkal.