A betegségtudat pszichológiája II.

Sokunk megfigyelhette, hogy nap mint nap számos testi és lelki tünetet is megtapasztalhatunk magunkon egészségünkkel kapcsolatban. Nem mindegy, hogy ezeket a jelzéseket hogyan értelmezzük, interpretáljuk önmagunk számára. Bizonyos általunk megtapasztalt problémákat képesek vagyunk felnagyítani, vagy éppen teljesen elnyomjuk magunkban azokat.

A betegségtudat kapcsán a két végpontot a legfontosabb kiemelni. Az egyik az, amikor a személy nem észleli testi jelzéseit, vagy nem veszi tudomásul azokat. A másik pedig az ellentettje, amikor felnagyítja őket. Alapvetően szeretünk abban a tudatban élni, hogy a betegségek elkerülnek bennünket. Ennek következtében gyakran az egyértelmű, betegségre utaló tüneteket is hajlamosak vagyunk elbagatellizálni. Ebből pedig az következik, hogy már csak akkor fordulunk orvoshoz egy problémával, mikor az akadályoz bennünket a mindennapi életben, vagy elviselhetetlen tünetei vannak.

A betegség felnagyítása

Érdemes megemlíteni a témához kapcsolódóan a hipochondriát, amely azt jelenti, hogy egy egyén egy konkrét betegség meglétéhez ragaszkodik, vagy a megbetegedéstől retteg. Ez általában valamilyen trauma, konkrét történés, szülői vagy párkapcsolati probléma hatására alakul ki.

Ilyenkor a személy kényszeresen foglalkozik az egészségi állapotával, keresi, kutatja a szervi problémákat, betegségeket, noha tüneteinek legtöbbször szervi oka nincs. Van, hogy orvosról orvosra jár, folyamatosan a betegségével foglalkozik, kezelések után kutatva. Ezt a folyamatot nagyon súlyos szorongás is kíséri, amelyek már önmagában is más problémák előidézői lehetnek. Emellett ez a fajta szorongás sajnos nagyon komoly terhet ró mind a betegre, mind pedig a környezetében élőkre.

Ha egy képzelt betegség esetén a tünetek több mint fél évig fennállnak, akkor az adott személy általában önerőből nem tud továbblépni. Természetesen a betegségtől való szorongásnak is vannak szintjei, és van olyan eset is, ahol a problémát pszichés alapon kell kezelni. Azonban, ha valamilyen akut jellegű problémával küzdünk, akkor érdemes lehet egy szakorvost megkérdezni, hiszen ez a legbiztosabb. Ha például valamilyen bőrbetegségtől fél egy adott ember, akkor mindig jobb megkérdezni egy bőrgyógyászt, mint eldönteni, hogy “én vagyok a hibás, és úgy is csak elküldenek az orvosok”. Egy jó szakorvos véleménye, sokszor megnyugvást hoz a betegnek az adott problémával szembeni félelemmel. Maximum furcsán néznek az emberre, és magukban azt gondolják, hogy “ezzel minek ment orvoshoz”.

Miért veszélyes a betegség tagadása?

A legfőbb kérdés, hogy miért lesz ránk jellemző egy betegség tagadása. A legtöbb elmélet szerint, a tagadás arra szolgál, hogy megvédje az embert attól, hogy a betegsége velejárójaként meg kelljen élnie, hogy megváltozik a szokványos életvitele. Valamint betegnek lenni sok esetben egy címke, amelyet a társadalom ránk ragaszt. Betegnek lenni egyet jelent (a beteg szemében) a kirekesztettséggel, szégyenérzettel. Emellé még ha titkoljuk is az adott betegségünket, akkor a kisebbségi érzet is kialakul bennünk. A leggyakoribb betegségek amelyek kapcsán fellép a tagadás, azok a daganatos megbetegedések, függőségek, nemi betegségek, és olyan problémák amelyek valamiféle intimitást igényelnek.

Valójában amikor valaki tudomást szerez egy súlyosabb, krónikus betegségéről, általában az első reakciója a tagadás. Mivel ilyenkor az ember nem képes még szembenézni a következményekkel, védekezik. Ilyenkor pontosan a hárítás miatt közelíthető meg nehezen egy beteg, hiszen szerinte nincs miről beszélgetni. Egy betegség tagadása amiatt kockázatos, mert a kezelés elutasítása az egészség további romlásához, vagy bizonyos betegségeknél a környezet továbbfertőzéséhez vezethet. Mindemellett a tagadás valójában a gyógyulás iránti motivációt is korlátozza és megakadályozza. Ilyenkor a támogató környezet hozzásegíti a beteget a nehéz hónapok átvészeléséhez.

Mit tehetünk a betegségtudat ellen?

Fontos lenne, hogy a társadalom együttes felvilágosítása által a negatív hozzáállást, megértés és elfogadás váltsa fel. Sokszor a téves ítélkezés, az információhiány hatalmas károkat okozhat, mások testi és lelki egészségét kockáztatva. Éppen ezért a sokakat érintő (bizonyos esetekben) súlyos problémák valódi hátterének ismerete is elengedhetetlen, amiatt, hogy ne a tévhitek alapozzák meg a közvéleményt!

Mind a tünetek elbagatellizálása, mind a velük való túlzott foglalkozás komoly következményekkel járhat. Fontos tisztában lenni ezekkel a jelenségekkel, ugyanakkor, ha egy betegségnek látszólagos tünetei vannak, akkor azt is fel kell tudni ismerni.