Fiatal vagy, miért lennél magányos?
Sokan azt hiszik, csak az időseket érinti a magány, pedig egyre több fiatal érzi magát elszigeteltnek, mert kevés valódi barátjuk van, nincs párkapcsolatuk, családi viszonyaik sem annyira kielégítők. Az elmagányosodás tönkre teheti a társadalom egy részét nem csak lelkileg, de fizikailag is. Nehéz annak a társadalmi nyomásnak megfelelni, miszerint a fiatalság együtt jár a pörgéssel, aktív szociális élettel. Ugyanakkor a kapcsolattartás, ismerkedés lehetőségét nyújtó közösségi média ellenére sokan úgy érzik, alig történnek velük valódi dolgok, nem elég népszerűek, nem színes az életük, s alig van támaszt nyújtó társas kapcsolatuk.
Egyszemélyes háztartások
(Egy 2018-as országos felmérés alapján) hazánkban az emberek közel 43 százaléka él egyedül, házas- vagy élettársi kapcsolat nélkül. A mai 18-34 év közötti fiatalok pedig gyakrabban érzik magukat magányosnak, mint az idősebb generáció, akiknek szintén meg van az okuk a magányra. Azok a fiatalok, akik középiskolai, gimnáziumi éveik alatt nem alakítottak ki maguknak egy baráti kört, a leterheltség, az “életkezdés” miatt a magánnyal és az egyedülléttel találhatják szemben magukat. Azon fiatalok akik egyetemre kerülnek, ott folytathatják a kapcsolataik kiépítést, de itt is nagy kérdés, hogy ha egyszer eltűnik az intézményesítés, amely úgymond összezárta őket, akkor az egyének, majd tartják-e a kapcsolatot.
Az 55 év felettiek között is nagymértékben jelen van a magány, és ez “kezelés” nélkül az egyén teljes bezárkózásához vezet. Az idősebbek körében előfordulhat, hogy megözvegyültek, elköltöztek a gyerekek, s egyedül maradtak, emiatt ők is egyedül maradnak, és a saját korosztályukban próbálnak támaszra lelni.
Mit lehet tenni a magány ellen?
Az elmagányosodás elleni küzdelem egyik legalapvetőbb eleme az, hogy hobbikat, szabadidős tevékenységeket kell keresni legyen az a főzés, kertészkedés, sportolás. Emellett a régi kapcsolatokat újjáéleszteni, összejárni az ismerősökkel sokkal egyszerűbb és jobb, mint új kapcsolatok, ismeretségek után rohanni, vagy pedig elzárkózni mindenki elől.
Tévhit, hogy például a Facebook vagy az internet világa nagymértékben segítene leküzdeni a magányt. Sőt sokaknak az internet ad egy olyan lehetőséget, amelybe elmenekülhetnek a személyes kapcsolatok elől. Aki kínzó egyedüllétében felmegy a közösségi oldalakra, az ott található posztokból hamar arra a következtetésre jut, hogy mindenkinek jobb és szebb az élete, vagy pedig csak értékelhetetlen tartalmakkal találkozik. Ettől az önértékelése elkezd csökkenni, a személyes hibák felnagyítódnak, végül a saját emberi értékek, a szerethetőség kérdőjeleződik meg a személyben. Tehát a digitalizációtól nem kapja meg azt, amitől kibújhatna a magány páncéljából.
A magány kialakulásában, majd kezelésében az egyik legfontosabb tényező, hogy zárkózottabb, vagy nyitottabb családban szocializálódtunk-e, azaz gyermekkorunkban milyen szociális mintákat, készségeket sajátítottunk el. A most felnőtt generáció szülei olyan sokat dolgoztak és dolgoznak, hogy alig jutott idő otthon rájuk, az egykori gyerekekre, azonban ez a tendencia ma már valamelyest megváltozott, a mai fiatalok körében sokszor az egyre több szabadidő rossz kihasználása okozza a magányt és az egyedüllétet. Azonban ezt a szabadidőt a józan gondolkodással pozitív dolgokra is fordíthatjuk
A magány és az elmagányosodás egy súlyos probléma, amely klasszikusan nem nevezhető mentális betegségnek. Azonban aki hosszú ideig magányosan él, sajnos azzal találhatja szembe magát, hogy nincsenek barátai, nincs párkapcsolata, boldogtalan, depressziós, kerülik az emberek és valójában az egyedüllét a saját csapdájába zárja az embert. Ebből kilépni leginkább úgy lehet, ha a bezárkózás helyett a barátainkat és a társasági életet választjuk, és tudatosan leküzdjük az időközönként ránk települő magányt.
Amikor a munkahelyed lassan felemészt
A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.