Menü

Hogyan csaljuk el a gyereket a képernyő elől?

Ez egy nagyon jó kérdés. S mivel háromgyerekes szülőként ezt én magam is szeretném tudni, nos gondoltam, utánanézek, milyen trükköket javasolnak. Hátha beválik az én gyerekeimnél is. Tegyünk egy próbát!

Igyekeztem olyan ötleteket összegyűjteni, más szülők véleményeit és tanácsait felírni, világhálón kutakodni, melyekkel kicsit háttérbe tudom szorítani a kütyük iránti függőséget, mielőtt még rosszabb irányt venne ez a modernkori gyerekbetegség. Ennek a felelőssége nekünk szülőknek a kezében van.

Az egésznek a kulcsa, hogy olyat találjunk ki a kütyük helyett, amit együtt csinálhatunk, hogy mindenképp együtt legyünk, közös programra vegyük rá a családot.

Sajnos azt tapasztalom tanárként és szülőként, hogy az iskola rengeteg száraz adaton alapuló, sok esetben unalmasan feldolgozott tananyagot ad fel bemagolásra, mely nem igazán köti le a gyerekem, ezért motiválni azzal engedi magát, ha a lecke után a „kütyühöz” nyúl.

Ha adott ehhez egy problémás családi háttér, egy túlságosan elfoglalt szülő, no meg a hasonló beállítottságú barátok, haverok, akkor bizony nehéz a gyereket elcsalni a mobiltelefontól és érdemben foglalkozni vele. Vannak szülők, akik sosem érnek rá a gyerekkel foglalkozni és ez nagyon szomorú.

A kisebbek minden közös tevékenységet élveznek a közös sütéstől a gyurmázáson, színezésen, festésen át bármely játékig, s így játszva lehet tanítani, fejleszteni őket, különösen a finommotorikai képességeket.

Iskolásokkal természetesen más programokat kell kitalálni, megteszi egy-egy izgalmasabb, viccesebb társasjáték, activity, „felelsz vagy mersz” vagy bármely hasonló szórakoztató játék. Azt hinnénk túl retro, pedig nem!

Ha végképp távolodni szeretnénk a digitális függőségből, akkor el kell menni otthonról, oda, ahol nincs wifi, sem térerő. Menjünk el kirándulni valami csodaszép helyre, rengeteg gyönyörű túra útvonal van, erdő-mező, tavak vagy várak, számos látnivaló közöl válogathatunk. Ismerkedjünk a meseösvényekkel, látogassunk mezítlábas parkokat, lehet vasutazni, meg lehet nézni a barlangjainkat, ismertebb, vagy kevésbé ismertebb városainkat, felfedezni egy vízesést.

Nagyon izgalmas tud lenni egy „szellemváros” felfedezése, a nagyobbakat biztosan leköti!

A lehetőségek tárháza végtelen és nem merül ki a „süssetek együtt mézeskalácsot” című történetben, sem a gyurmázásban, csak el kell kicsit engedni a fantáziánkat, s olyat kitalálni, amivel garantáltan nyerhetünk egy – vagy több – kütyümentes napot!

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.