Menü

Mi az integrációs zavar

A szenzoros integrációs zavar elméletét a 70-es évek elején dolgozta ki egy gyermekpszichológus. Az integrációs zavar lényege, hogy az agy nem képes megfelelően működni, ami különféle magatartásbeli, beilleszkedési, tanulási és egyéb zavarokat okozhat.

A szenzoros integrációs zavar nem orvosi probléma, tehát nem értelmi képességbeli zavarról van szó, hanem kialakulását a háttérben megbúvó genetikai tényezők (fejlődési rendellenességek, gyermekkori betegségek és különféle agysérülések), illetve a terhesség alatti vagy a születés során fellépő komplikációk, nevelési problémák okozzák.

Mi történik szenzoros integrációs zavar esetén?

Idegrendszerünk a környezetünkből érkező ingereket észleli és értelmezi, majd reagál, azonban a fent említett állapot esetén ebben a folyamatban probléma adódik, az ingerek nem tudnak úgy szerveződni, hogy a test felismerje azokat, ekkor alakul ki a szenzoros integrációs zavar.

A jelei ennek nagyon sokfélék lehetnek, de jellemző tünet, hogy például a gyermeket nagyon zavarja a póló címkéje, vagy a zokni gumírozása, nem visel el bizonyos hangokat (pl. hajszárító), vagy nem tűri például a sálat a nyakán.

Szenzoros integrációs zavarra gyanakodhatunk, ha a gyermeknél az ingerküszöb túl alacsony, vagy túl magas bizonyos ingerek esetén.

Viselkedési furcsaságok történnek, túlérzékenyen reagálnak dolgokra, félnek a magasságtól, nem mernek felmenni egy mászókára, felülni egy hintára, láthatóan nehezen viselik a helyváltoztatással kapcsolatos állapotokat.

Az ilyen gyermekek lehetnek túl gyorsak, vagy épp túl lassúak társaikhoz képest.

Az öltözködés, a cipő fel-és levétele, az evőeszközök megfelelő használata, a fogmosás megtanulása vagy akár maga a szobatisztaság kialakulása is problémás lehet a szenzoros integrációs zavarral küzdő gyermekeknél. Megfigyelhetőek a koordinációs zavarok, az ügyetlenség, s az, hogy a figyelmük hamar elterelődik, továbbá mozgásfejlődéssel kapcsolatos problémák jelentkezhetnek nagymozgásban és a finom motorikában, valamint beszédértési zavarok és megkésett beszédfejlődés is erre figyelmeztethet.A megoldás ennél az állapotnál a szakember felkeresése, a türelem és a megfelelő terápia alkalmazása. Kérjünk segítséget Ayres terápiával foglalkozó, a szenzomotoros integrációs zavar kezelésében jártas szakembertől, forduljunk bizalommal a pedagógusokhoz, és beszéljük meg a felmerülő nehézségeket és kezelési lehetőségeit.

A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele

A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.

Gyerekzsúrra partifalatok: vidám és finom ételek kicsiknek

A gyerekzsúr egyik legfontosabb része a játék mellett természetesen az étel. A kicsik számára olyan falatokra van szükség, amelyek könnyen kézbe vehetők, nem túl maszatolósak, látványosak, és persze finomak is. A jól megválasztott partifalatok nemcsak a gyerekek kedvencei lesznek, hanem a szülők dolgát is megkönnyítik.

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.

A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.