Menü

Károsan hat a gyermekre a túl sok ajándék

A karácsony előtti hetekben a gyerkőcök izgatottan várják, milyen ajándék lesz majd a karácsonyfa alatt: vajon megérkezik a hatalmas legószett vagy a babaház, amire olyan nagyon vágytak?

Növeli a felnőttkori függőségek esélyét
A rengeteg ajándék kicsomagolása alatt a gyermek szervezete boldogsághormonokat termel, ami abban a pillanatban elillan, ahogy megpillantja a szép, új ajándékot. Egyfajta kielégítetlen éhség indul be nála, így többet és többet akar, kérdezi, hozott-e még valamit a Jézuska, vagy éppen elégedetlen, ha nem azt kapta, ami a listáján szerepelt.

Egocentrizmus és az empátia hiánya
Egy tanulmány szerint azok a gyerekek, akik csak azt nézik, mennyi és milyen ajándékokat kapnak, nagy eséllyel válnak belőlük egocentrikus felnőttek, akik hajlamosak az agresszív viselkedésre és a manipulációra, ha nem kapják meg azt, amit akarnak.

Csökkenti az önbecsülését és önértékelését
Tanulmányok kimutatták, hogy nincs összefüggés az anyagi javak és az önbecsülés vagy a boldogság között. Valójában azok a gyerekek, akiknek kevesebb anyagi javuk van, de pozitív kapcsolataik a szülőkkel, nagyszülőkkel és társaikkal, magasabb pontszámot értek el az önértékelési teszteken, mit azok a gyerkőcök, akiket állandóan játékokkal halmoznak el. Sokan az ajándékokkal az együtt töltött idő hiányát próbálják oldani. A drága ajándékok helyett ajándékozzatok élményeket: társasozzatok, kiránduljatok, vagy süssetek valami finomat együtt.

Hogyan oldd meg a helyzetet?
Az ünnepek alatt olyan rokonnal is találkozhat az ember, akit egész évben nem látott, és aki szívesen hoz valami apróságot a gyerkőcök számára is. Elsősorban az ajándékok mennyiségét érdemes limitálni családonként egy ajándékra, és a nagyszülőknek is fontos jelezni, hogy ne vegyenek meg minden játékot, amire a gyerek az üzletben rábök. Ha csak a nagyobb ünnepekkor kap egy-két nagyobb ajándékot, az kitüntetett szerepben lesz, és nagyobb becsben tartja majd, mintha állandóan csecsebecsékkel halmoznák el. Bár ilyenkor sokan áteshetnek a ló túlsó oldalára, érdemes a gyermekkel is megtanítani az adok-kapok fontosságát is. Ő is készítsen valami apróságot a szülőknek, nagyszülőknek, és válasszátok ki együtt, majd adományozzátok el rászoruló családoknak azokat a játékokat, amelyekkel már nem játszik.

A nagyszülők sosem a drága, csilli-villi ajándékokra vágynak: hiszen az ő életük szeme fényei nem tárgyak, hanem a kisunokák. Mi másnak örülhetnének hát jobban, mint a gyerekek által készített apróságoknak?

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?