Menü
  • Baba-mama-család
  • Károsan hat a gyermekre a túl sok ajándék

Károsan hat a gyermekre a túl sok ajándék

A karácsony előtti hetekben a gyerkőcök izgatottan várják, milyen ajándék lesz majd a karácsonyfa alatt: vajon megérkezik a hatalmas legószett vagy a babaház, amire olyan nagyon vágytak?

Növeli a felnőttkori függőségek esélyét
A rengeteg ajándék kicsomagolása alatt a gyermek szervezete boldogsághormonokat termel, ami abban a pillanatban elillan, ahogy megpillantja a szép, új ajándékot. Egyfajta kielégítetlen éhség indul be nála, így többet és többet akar, kérdezi, hozott-e még valamit a Jézuska, vagy éppen elégedetlen, ha nem azt kapta, ami a listáján szerepelt.

Egocentrizmus és az empátia hiánya
Egy tanulmány szerint azok a gyerekek, akik csak azt nézik, mennyi és milyen ajándékokat kapnak, nagy eséllyel válnak belőlük egocentrikus felnőttek, akik hajlamosak az agresszív viselkedésre és a manipulációra, ha nem kapják meg azt, amit akarnak.

Csökkenti az önbecsülését és önértékelését
Tanulmányok kimutatták, hogy nincs összefüggés az anyagi javak és az önbecsülés vagy a boldogság között. Valójában azok a gyerekek, akiknek kevesebb anyagi javuk van, de pozitív kapcsolataik a szülőkkel, nagyszülőkkel és társaikkal, magasabb pontszámot értek el az önértékelési teszteken, mit azok a gyerkőcök, akiket állandóan játékokkal halmoznak el. Sokan az ajándékokkal az együtt töltött idő hiányát próbálják oldani. A drága ajándékok helyett ajándékozzatok élményeket: társasozzatok, kiránduljatok, vagy süssetek valami finomat együtt.

Hogyan oldd meg a helyzetet?
Az ünnepek alatt olyan rokonnal is találkozhat az ember, akit egész évben nem látott, és aki szívesen hoz valami apróságot a gyerkőcök számára is. Elsősorban az ajándékok mennyiségét érdemes limitálni családonként egy ajándékra, és a nagyszülőknek is fontos jelezni, hogy ne vegyenek meg minden játékot, amire a gyerek az üzletben rábök. Ha csak a nagyobb ünnepekkor kap egy-két nagyobb ajándékot, az kitüntetett szerepben lesz, és nagyobb becsben tartja majd, mintha állandóan csecsebecsékkel halmoznák el. Bár ilyenkor sokan áteshetnek a ló túlsó oldalára, érdemes a gyermekkel is megtanítani az adok-kapok fontosságát is. Ő is készítsen valami apróságot a szülőknek, nagyszülőknek, és válasszátok ki együtt, majd adományozzátok el rászoruló családoknak azokat a játékokat, amelyekkel már nem játszik.

A nagyszülők sosem a drága, csilli-villi ajándékokra vágynak: hiszen az ő életük szeme fényei nem tárgyak, hanem a kisunokák. Mi másnak örülhetnének hát jobban, mint a gyerekek által készített apróságoknak?

  • A rovat további cikkei

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

Zónás takarítás, egy trükk, amivel könnyebb rendben tartani az otthonunkat

Mennyien küzdünk azzal, hogy próbáljuk életterünket rendezetten és tisztán tartani, de nem mindig sikerül? Íme, egy tipp, hogy könnyebb legyen.

Feng shui a hálószobában – így alakíthatunk ki nyugodt és harmonikus pihenőteret

Megannyi elv szerint rendezhetjük be hálószobánkat, hogy a pihenés és kikapcsolódás helye legyen, nézzük, mit mond a feng shui erről.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?