Milyen hatással van a gyermekre, ha az egyik szülő alkoholista?
- Dátum: 2021.12.12., 00:53
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- alkoholizmus, félelem, felnövés, függőség, gyermek, nevelés, önbizalom, önértékelés, psziché, szülő
A magasan funkcionáló alkoholistáknak nincsenek különös ismertetőjegyei. Épp ugyanúgy néznek ki, ahogy mindannyian szeretnénk: biztos egzisztencia, vonzó megjelenés, felelős munkahelyi beosztás, széles baráti kör. Az őket körülvevő családi háttér szintén irigylésre méltónak tűnik, legalábbis kívülről.
Valójában az alkoholista családokban akár hosszú éveken keresztül nagyon súlyos problémák vannak jelen, melyek az itt felnövekvő gyermekek életére is visszafordíthatatlan hatást gyakorolnak. Köztudott tény, hogy a gyerekek kicsi koruktól kezdve mindig lojálisak a szülőkhöz, így teljesen öntudatlanul veszik át tőlük a kóros viselkedési mintákat is, amilyen például az alkoholista vagy a vele együtt élő társfüggő (kodependens) személy viselkedési sémája.

A túlélés szabályai
Azokban a családokban, ahol az alkoholizmus állandóan jelen van, a hazugság rövid idő alatt a mindennapok részévé válik. Az alkoholbeteg hazudik, hogy ihasson; a házastárs hazudik, hogy a párja ivása titokban maradjon (el ne vegyék jogosítványát, el ne veszítse munkahelyét stb.); a gyerekek pedig azért hazudnak, mert csak így védhetik meg saját magukat. Ha ugyanis egy családon belül a hazugság válik normává, ha anya és apa nyilvánvalóan nem mond igazat sem nekünk sem másoknak, akkor senkiben és semmiben nem lehet megbízni. Az alkoholista családokban felnővő gyermekek rendszerint tehát a következő három szabályhoz tanulnak meg feltétlenül alkalmazkodni:
Ne beszélj!
Azok a családok, melyek az alkoholizmus titkolására rendezkednek be, valójában azt az üzenetet plántálják bele a gyerekek gondolkodásába, hogy a segítség nem is létezik, hogy nincs senki, akitől megértést várhatnának.
Tipikus gyermekszerepek a szenvedélybeteg családokban

Az alkoholbeteg családban élő gyermekeket a szakirodalom gyakran „elfeledett gyermeknek” nevezi. Az ő szüleik figyelmét ugyanis – habár különböző mértékben – elsősorban a szenvedélybetegség köti le. Az alkoholista minden figyelmét az alkoholnak szenteli (mikor, hol, mennyit ihat legközelebb, hogy nem fog kiderülni, s ha mégis kiderül, kire/mire foghatja majd stb.), és a nem függő szülő is állandóan az alkoholistára koncentrál (kontrollálni akarja, veszekszik vele, különféle feladatokat végez el helyette stb.).
A hős
A hős szerepét általában a legidősebb gyermek „választja” magának; aki saját szégyenérzetét azzal ellensúlyozza, hogy mindenben a lehető legjobb szeretne lenni. Az iskolában kitűnően tanul és sportol, később irigylésre méltó szakmai karriert fut be. Ennek korai felismerésében intő jel lehetne a gyermek kényszeres viselkedése, fokozott bűntudata, szégyenérzete, a kudarc elviselésére való képtelensége, például egy rossz jegy kapcsán. Az alkoholizmus példájával való ellenazonosulás miatt gyakran egész életében absztinens marad.
Mivel saját valós érzéseit kicsi kora óta elnyomja magában, viszont ellenálhatatlan megfelelési kényszer hajtja, felnőttkorában pszichoszomatikus és szorongásos stresszbetegségekben szenvedhet. Sérült személyisége eleve magán hordja a függőségre hajlamosító jegyeket. Amennyiben fogyaszt alkoholt, ő lehet a soron következő magasan funkcionáló alkoholista, ha nem iszik, különféle viselkedéses függőségek figyelhetőek meg nála (munkamánia, szex- és szerencsejáték függőség stb.)

A bűnbak
A hőssel ellentétben, aki csak azért is igyekszik megfelelni és a legjobbat mutatni a külvilágnak, ő a tipikus „fekete bárány”, aki állandó problémaforrásként próbálja magára irányítani a figyelmet. Ő az, akinek renitens viselkedése valójában intő jel lehetne a szakemberek számára. Az iskolában nem teljesít, kimarad, lóg, felnőttként gyakran már fiatalon bűnözővé, szerfüggővé (szintén alkoholistává) válik.
Természetesen nem arról van szó, hogy az alkoholista családokban a szülők szándékosan akarnának rosszat a saját gyermekeiknek, sőt, az sem ritka, hogy valamilyen viselkedési probléma miatt ők maguk viszik el őket pszichológushoz. A problémát az okozza, hogy az öntudatlanul elsajátított családi minta és a tagadás rendszerint olyan jól működik, hogy még ilyenkor sem derül fény a problémák valódi forrására. Pedig a gyerek sok esetben azért pisil be, azért verekszik az iskolában, azért vagdossa vagy hánytatja magát, mert valójában az egész őt körülvevő családi rendszer belülről rohad.
A legtöbb diszfunkcionális családmodell mélyén ott rejtőzik az alkohol, az alkoholfüggő és az őt elhagyni képtelen társfüggő személy, akik a sajátjuk mellett még a gyermekeik életét is igazi pokollá változtatják – annak érdekében, hogy látszólag ne legyen semmi probléma.
Mom-shaming: amikor az anyaság versennyé és ítélkezéssé válik
Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke és bárki megkérdőjelezte, hogy mit, miért és hogyan csinál. A mom-shaming egy káros versengési láz, hogy tudjuk, jobban csináljuk az anyaságot, mint más.
Mingliség, azaz együtt vagyunk, mégis külön élünk
Megannyi párkapcsolati formát ismerünk, ilyen a mingliség is, amikor néha jobb külön, mint együtt.
A hosszú otthonlét pozitív és negatív hatásai
A hosszabb ideig tartó otthonlét sokféleképpen hathat az ember testi és lelki állapotára. Vannak élethelyzetek, amikor valaki önként tölt több időt otthon, például pihenés, tanulás, távmunka vagy családi okok miatt.
Csendes borderline, amikor a vihar nem kívül, hanem belül zajlik
Azt a szót mindenki ismeri, hogy személyiségzavar, de sokan nem tudják mi húzódik mögötte, illetve mennyi megjelenése is van ennek.
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.