A zsarnoki személyiség jellemzői
- Dátum: 2021.10.18., 18:15
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- agresszió, autoriter, demagóg, kapcsolat, önző, személyiség, zsarnokoskodás
Dióhéjban onnan ismerszik meg az autoriter személyiség, hogy szereti hatalmát használni és kihasználni, miközben elméjét előítélet, kettős mérce és intolerancia jellemzi.
Lássuk, milyen jellemzőkkel írható le az autoriter, zsarnoki személyiség:
Vak lojalitás: a tekintélyelvű személyiség lényegében egy 5 éves szintjén osztályozza a világot. A dolgok vagy jók vagy rosszak, és ha te úgy látod, ahogy én, akkor te is jó vagy! Az autoriter ember jellemzően arról is pontos képpel rendelkezik, hogy milyen a jó apa, feleség, gyerek, vagy akár a megfelelő hazafi. Amit ő gondol az szent és sérthetetlen, és azok férnek bele közvetlen környezetébe, akik megfelelnek az általa elvárt értékeknek.
Etnocentrizmus: az autoriter emberekre jellemző, hogy csak saját gyökereiket, kultúrájukat, vallásukat és nyelvüket tartják igazán fontosnak és értékesnek, ami természetesen diszkriminációhoz és másokkal szembeni ellenséges magatartáshoz vezet. Jellemzőek az előítéletek, amelyek visszautasítanak mindent, ami eltérő.
A félelem kultúrája: „mivel csak az a jó, amilyen én vagyok, így minden más rossz, és ami rossz, az veszélyes is!”. Röviden ez az algoritmus jellemzi a fekete-fehér gondolkodású embert. Márpedig, aki a világot mumusokkal rakja tele, az bizony állandó félelemben él.
Agresszív vezetés: a tekintélyelvű emberek szeretik, ha a kontroll az ő kezükben van, és hatalomra kerülve antidemokratikus eszközökkel élnek. Vezetési stílusukból hiányzik az érzelmi intelligencia, nem törekszenek együttérzésre, agresszívak, csak a saját szükségleteikre koncentrálnak, és frusztációra ellenségességgel reagálnak.
Előítélet és merev gondolkodás: az autoriter személyiség gondolkodása rendkívül beszűkült, nem hagy teret semmilyen eltérő véleménynek. Mindennel kapcsolatban kialakult koncepciója van, és csak azokat a tényeket veszi észre, melyek ezeket az előítéleteket táplálják, így világa megmásíthatatlan.
Leegyszerűsítő érvelés: bár elsőre erősnek és rendíthetetlennek tűnik, az autoriter személyiség gyenge lábakon áll. Érvei egyszerűek, rendszerint demagógián, hamis analógiákon alapulnak, és átgondolt érveléssel könnyen megrendíthetők, amire agresszióval reagál.
Összességében jól kirajzolódik az „aki nincs velünk, ellenünk van” mottó, amely az autoriter személyiséget jellemzi, így mind a magánéletben, mind a távolabbi környezetben érdemes magunkat távol tartani tőle, mert konstruktív, gazdagító kapcsolatra és élményekre általa nem számíthatunk.
Hipermnézia – amikor nincs olyan, hogy elfelejted

Talán már mindenki járt úgy, hogy elfelejtett valamit, mert esetleg sok más dolga volt. A hipermnéziások nem tudnak felejteni még akkor sem, ha szeretnének.
Egészség vagy mánia? A sportfüggőség árnyoldalai

A mozgás egészséges – ezt tudjuk. De mi történik, ha a sport már nem örömforrás, hanem kényszer? A sportfüggőség sokszor láthatatlanul alakul ki, miközben a külvilág gyakran dicséri a kitartást és az akaraterőt. Pedig a túlzásba vitt edzés éppúgy árthat a testnek és a léleknek, mint a mozgáshiány.
A munkahelyi viszályoktól a jobb csapatmunkáig – a konfliktuskezelés művészete

A munkahelyi konfliktusok a legtöbb munkahelyen előfordulnak, hiszen emberek dolgoznak együtt, különböző személyiséggel, célokkal és kommunikációs stílussal. A konfliktus önmagában nem feltétlenül negatív – ha jól kezeljük.
A derealizációs szindrómáról általában

A derealizációs szindróma olyan mentális állapot, amelyben az egyén átmenetileg elveszíti a kapcsolatot saját testével, érzéseivel vagy a külvilággal való érzékelésével. Ezek a disszociatív zavarok gyakran szorongással, stresszel vagy traumás élményekkel társulnak, és jellemzőek lehetnek például pánikrohamok, traumatikus események vagy más mentális betegségek során.
Szendvicsgeneráció – két nemzedék közé ragadva

A szendvicsgeneráció tagjai, akik ellátják a múltat és jövőt is egyszerre, mely nem kis nehézséget jelent. Egy elég szívszorító, de mindennapos probléma, amiről keveset beszélünk, pedig sokkal többet kéne.