Menü

A zsarnoki személyiség jellemzői

Dióhéjban onnan ismerszik meg az autoriter személyiség, hogy szereti hatalmát használni és kihasználni, miközben elméjét előítélet, kettős mérce és intolerancia jellemzi.
Lássuk, milyen jellemzőkkel írható le az autoriter, zsarnoki személyiség:

Vak lojalitás: a tekintélyelvű személyiség lényegében egy 5 éves szintjén osztályozza a világot. A dolgok vagy jók vagy rosszak, és ha te úgy látod, ahogy én, akkor te is jó vagy! Az autoriter ember jellemzően arról is pontos képpel rendelkezik, hogy milyen a jó apa, feleség, gyerek, vagy akár a megfelelő hazafi. Amit ő gondol az szent és sérthetetlen, és azok férnek bele közvetlen környezetébe, akik megfelelnek az általa elvárt értékeknek.

Etnocentrizmus: az autoriter emberekre jellemző, hogy csak saját gyökereiket, kultúrájukat, vallásukat és nyelvüket tartják igazán fontosnak és értékesnek, ami természetesen diszkriminációhoz és másokkal szembeni ellenséges magatartáshoz vezet. Jellemzőek az előítéletek, amelyek visszautasítanak mindent, ami eltérő.

A félelem kultúrája: „mivel csak az a jó, amilyen én vagyok, így minden más rossz, és ami rossz, az veszélyes is!”. Röviden ez az algoritmus jellemzi a fekete-fehér gondolkodású embert. Márpedig, aki a világot mumusokkal rakja tele, az bizony állandó félelemben él.

Agresszív vezetés: a tekintélyelvű emberek szeretik, ha a kontroll az ő kezükben van, és hatalomra kerülve antidemokratikus eszközökkel élnek. Vezetési stílusukból hiányzik az érzelmi intelligencia, nem törekszenek együttérzésre, agresszívak, csak a saját szükségleteikre koncentrálnak, és frusztációra ellenségességgel reagálnak.

Előítélet és merev gondolkodás: az autoriter személyiség gondolkodása rendkívül beszűkült, nem hagy teret semmilyen eltérő véleménynek. Mindennel kapcsolatban kialakult koncepciója van, és csak azokat a tényeket veszi észre, melyek ezeket az előítéleteket táplálják, így világa megmásíthatatlan.

Leegyszerűsítő érvelés: bár elsőre erősnek és rendíthetetlennek tűnik, az autoriter személyiség gyenge lábakon áll. Érvei egyszerűek, rendszerint demagógián, hamis analógiákon alapulnak, és átgondolt érveléssel könnyen megrendíthetők, amire agresszióval reagál.

Összességében jól kirajzolódik az „aki nincs velünk, ellenünk van” mottó, amely az autoriter személyiséget jellemzi, így mind a magánéletben, mind a távolabbi környezetben érdemes magunkat távol tartani tőle, mert konstruktív, gazdagító kapcsolatra és élményekre általa nem számíthatunk.

Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?

A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.

Az Asperger- szindróma jellemzői

Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.

Természetes feszültségoldó technikák a mindennapokban

A modern élet állandó rohanása könnyen vezet krónikus feszültséghez, amely hosszú távon testi és lelki problémákat okozhat. A stressz önmagában nem ellenség, hiszen kis mennyiségben motiváló erőt jelenthet, ám ha tartósan fennáll, a szervezet kimerül. A feszültségoldás ezért nem luxus, hanem alapvető szükséglet.

Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket

Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.

Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe

Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.