Menü
  • Táplálkozás
  • Mindent a rukkoláról

Mindent a rukkoláról

A rukkola – vagy másik nevén borsmustár - a káposztafélék családjába tartozó növényfaj, világszerte termesztett saláta-, fűszer- és olajnövény. A Földközi-tenger térségében mediterrán éghajlaton őshonos, de terjesztése miatt Európa számos országában és a Közel-Kelet országaiban is elterjedt lett. Magyarországon a II. világháború után terjedt el, amikor lenmagokkal együtt véletlenül behozták. Itthon ritkán termesztik, de elvadultan lehet vele találkozni úton útfélen.

Halovány sárga vagy fehér virágja van, de a közismert a levele, amit salátaként fogyasztanak. Kellemesen borsos, csípős ízű, ezért fűszerként is népszerű. Magvaiból csípős, erős illatú mustárt készítenek például Franciaország déli részén és Görögországban, illetve savanyú ízű olajat (taramiraolaj, jambaolaj) préselnek Indiában és Iránban.

Amellett, hogy egyedi ízvilággal rendelkezik, szerencsére az egészségre is képes pozitív hatást gyakorolni, például nagyrészt vizet tartalmaz, ezért hidratál. Olyan hatóanyagokat is tartalmaz, amely gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik. Gyakran alkalmazzák fogyókúrás étrendben is, mert kalóriaszegény, ezért alkalmas fogyasztani.

Remélem kedvet kaptunk az olvasás során egy kis rukkolás finomság elkészítéséhez! Így most megosztok egy receptet veletek:

Vajas-rukkolás spagetti pirított kolbásszal és koktélparadicsommal

Hozzávalók:

150 g száraz kolbász
400 g spagetti
5-6 marék rukkola
80 g vaj
4 db tojássárgája
120 g parmezán sajt
6-7 db koktélparadicsom
só és bors ízlés szerint

Tegyünk fel vizet forrni a spagettinek, közben a kolbászt egy serpenyőben 5-6 percig pirítsuk. Ha ez kész, akkor a kolbászzsírt tegyük félre, ennél az ételnél nem használjuk. A spagettit tegyük a vízbe, 2 perccel vegyük ki hamarabb és tegyük a kolbászhoz. Kicsit meglocsolhatjuk tésztavízzel. Tegyük hozzá a rukkolát és addig kevergessük, míg meg nem fonnyad. Ekkor is tehetünk hozzá egy kis tésztavizet. Adjuk hozzá a vajat, a tojássárgáját, a sajtot és a paradicsomot, addig kevergessük, míg krémes állagú szószt nem kapunk. Ezek után fogyaszthatjuk az ételt!

Jó étvágyat!

Nagypál Anna

  • A rovat további cikkei

Mennyi só is végül is az annyi? – amit a sóhiányról tudni érdemes

Az tudjuk, hogy a túlzott sófogyasztás nem egészséges, na de az sem, ha túl keveset viszünk be, mert sóhiányunk lesz, és éppenséggel ez sem jó.

Probiotikumok, prebiotikumok és posztbiotikumok – mikor melyikre van szükség?

Az utóbbi években egyre többet hallani a bélflóra egyensúlyának fontosságáról, és ezzel együtt három kulcsfogalomról: probiotikumok, prebiotikumok és posztbiotikumok. Bár gyakran együtt említik őket, szerepük eltérő, és nem mindegy, hogy mikor melyiket érdemes alkalmazni.

A fermentálás újra hódít

Egyre többen nyúlnak vissza a hagyományos konyhai technikákhoz, és a fermentálás ismét reneszánszát éli. Ez az egyszerű módszer nemcsak tartósítja az ételeket, hanem természetes módon támogatja az emésztést és az általános egészséget is. Nem véletlen, hogy a fermentált finomságok újra helyet kérnek maguknak a mindennapi étrendben.

Végtagzsibbadás és B-vitaminhiány: az egyoldalú táplálkozás rejtett következményei

A végtagzsibbadás sokak számára ismerős, mégis gyakran félvállról vett tünet. Időszakos bizsergés, érzéketlenség vagy „hangyamászás” a kézben vagy lábban legtöbbször ártalmatlannak tűnik, azonban tartós fennállása komolyabb problémákra is utalhat.

Az emberi ökoszisztéma törékeny egyensúlya: A diszbiózis

Az emberi test nem egy elkülönült sziget, hanem egy bonyolult és nyüzsgő ökoszisztéma, ahol több billió mikroorganizmus él velünk szimbiózisban. Ennek a belső világnak, a mikrobiomnak a központja a bélrendszer, ahol a baktériumok, gombák és vírusok finom egyensúlya határozza meg nemcsak az emésztésünk hatékonyságát, hanem immunrendszerünk állapotát és mentális közérzetünket is.