Menü

Lehet tudatosan álmodni?

A kutatások szerint, minden éjjel álmodunk, de az esetek többségében nem emlékszünk rájuk. Amire meg pedig igen, azt akár elég jól fel is tudjuk idézni és ha van egy álmoskönyvünk, vagy internetünk, akkor megfejthetjük a cselekmény, a szimbólumok segítségével tudatalattink üzenetét.

Ez olyan olyan része az elménknek, amit tudatosan nem tudunk elérni. Viszont meditációval, hipnózissal, és az álmainkon keresztül kapcsolatot létesíthetünk tudatunk e részével. Illetve javasolt figyelembe venni azokat a leveleket, amiket ilyen módon kapunk. Ehhez pedig arra van szükség, hogy tudjuk dekódolni ezeket. Ugyanakkor állítólag egyénenként kis mértékben eltérhet ez a nyelv, de egy álmoskönyv jó kiindulópont lehet.

Fontos megemlíteni azt is, hogy álmainkban bármilyen állat-vagy emberalakkal is találkozunk, állítólag az mind önmagunk egy részének kivetülése. Ha idáig eljutottunk, akkor a következő lépés valahogy rendet tenni a rendszertelenségben. Tudatosan próbáljunk meg minél több cselekményre emlékezni. Majd jöhet az, hogy észrevesszük, hogy álmodunk. Ezután pedig irányíthatjuk a saját cselekményünket, úgy mintha a valóságban lennénk. Illetve a környezetet is megváltoztathatjuk.

Első lépésként vezessünk álomnaplót. Ebbe jegyezzünk le mindent, amire csak emlékszünk az álomból. Ez megtanít minket arra, hogy minél jobban fel tudjuk idézni a történéseket. Ez többnyire eredményre is vezet, ugyanakkor fontos, hogy meglegyen a lelkesedésünk és kitartásunk, mert ezek nélkül ellustulunk és romlik a korábban felépített képességünk.

A második lépés már jóval nehezebb. Ráeszmélni arra, hogy álomban vagyunk. Ami például esetemben jellemző, hogy hiába történnek irreális dolgok, de a legtöbbször még így sem esik le, hogy mi van. Az egyik legkönnyebben eredményre vezető technika a valóságteszt. Például olyan kérdéseket teszünk fel magunknak naponta többször, amikor ébren vagyunk, amire biztosan tudjuk a választ. (nev, életkor, lakóhely címe, szemszín, stb.) Ha valahol tévesztünk és ez feltűnik, akkor valószínű, hogy álmodunk. Továbbá lehet pici cselekmény, például megcsípjük a kézfejünket. Ha érzéskimaradás van, az szintén jó. Vagy a villanykapcsolós trükk. Az álomban pontosan fordítva működik a lámpa. Ha fel van kapcsolva, nem tudjuk lekapcsolni, vagy nem tudjuk felkapcsolni. Az is működhet ha csak a tengelyünk körül forgunk néha egyet vagy kettőt. Az álomban nem változik a látott kép. Továbbá több technikát találhatunk tudatosság előidézésére az interneten az ezzel a témával foglalkozó oldalakon, vagy videókban is. A hangsúly a gyakorláson van.

Esetemben például történt olyan már több alkalommal is, hogy futottam, de hiába adtam bele mindent, mintha sehová nem haladtam volna, a környezetet pedig mintha odaragasztották volna. Ezzel pedig elértünk a legnehezebb lépéshez, ami tudatos cselekvést, illetve majd a környezet megváltoztatását jelenti.

A tudatos álom során a beszámolók és az irodalom olyan tevékenységeket említenek, ami a valóságban, nem feltétlenül lehetséges. Ilyen például a repülés képessége, vagy megoldások keresése, cselekmények elpróbálása (sport), edzés stb, vagy csak beszélgethetünk saját magunkkal a fentiek alapján. Ennek következtében pedig sokkal kiegyensúlyozottabb, tudatosabb és egészségesebb életet élhetünk.

Összességében elmondható, hogy magunkat megismerni mindig izgalmas dolog. A tudatos álmodás pedig egy jó eszköz lehet erre. Valamint fontos megjegyezni, hogy szükséges, hozzá több-kevesebb kitartás, hiszen egész életünk során álmodunk, annak minden éjjelén. Úgy vélem sosem késő elkezdeni legalább elolvasni azokat az üzeneteket, amiket tudatalatti énünk ír nekünk. Ezáltal pedig életünk teljesebbé válhat. Jó egészséget!

Vörös Sándor

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Közeleg az autók télre való felkészítése

Aktuálissá vált az autók télre való felkészítése. Vannak, akik minden évben megteszik ezt figyelmeztetés nélkül is, azonban szerintem senkinek sem árt átismételni a teendőket. Nemsokára itt a tél. Ja, már itt is van.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.