Menü

Lehet tudatosan álmodni?

A kutatások szerint, minden éjjel álmodunk, de az esetek többségében nem emlékszünk rájuk. Amire meg pedig igen, azt akár elég jól fel is tudjuk idézni és ha van egy álmoskönyvünk, vagy internetünk, akkor megfejthetjük a cselekmény, a szimbólumok segítségével tudatalattink üzenetét.

Ez olyan olyan része az elménknek, amit tudatosan nem tudunk elérni. Viszont meditációval, hipnózissal, és az álmainkon keresztül kapcsolatot létesíthetünk tudatunk e részével. Illetve javasolt figyelembe venni azokat a leveleket, amiket ilyen módon kapunk. Ehhez pedig arra van szükség, hogy tudjuk dekódolni ezeket. Ugyanakkor állítólag egyénenként kis mértékben eltérhet ez a nyelv, de egy álmoskönyv jó kiindulópont lehet.

Fontos megemlíteni azt is, hogy álmainkban bármilyen állat-vagy emberalakkal is találkozunk, állítólag az mind önmagunk egy részének kivetülése. Ha idáig eljutottunk, akkor a következő lépés valahogy rendet tenni a rendszertelenségben. Tudatosan próbáljunk meg minél több cselekményre emlékezni. Majd jöhet az, hogy észrevesszük, hogy álmodunk. Ezután pedig irányíthatjuk a saját cselekményünket, úgy mintha a valóságban lennénk. Illetve a környezetet is megváltoztathatjuk.

Első lépésként vezessünk álomnaplót. Ebbe jegyezzünk le mindent, amire csak emlékszünk az álomból. Ez megtanít minket arra, hogy minél jobban fel tudjuk idézni a történéseket. Ez többnyire eredményre is vezet, ugyanakkor fontos, hogy meglegyen a lelkesedésünk és kitartásunk, mert ezek nélkül ellustulunk és romlik a korábban felépített képességünk.

A második lépés már jóval nehezebb. Ráeszmélni arra, hogy álomban vagyunk. Ami például esetemben jellemző, hogy hiába történnek irreális dolgok, de a legtöbbször még így sem esik le, hogy mi van. Az egyik legkönnyebben eredményre vezető technika a valóságteszt. Például olyan kérdéseket teszünk fel magunknak naponta többször, amikor ébren vagyunk, amire biztosan tudjuk a választ. (nev, életkor, lakóhely címe, szemszín, stb.) Ha valahol tévesztünk és ez feltűnik, akkor valószínű, hogy álmodunk. Továbbá lehet pici cselekmény, például megcsípjük a kézfejünket. Ha érzéskimaradás van, az szintén jó. Vagy a villanykapcsolós trükk. Az álomban pontosan fordítva működik a lámpa. Ha fel van kapcsolva, nem tudjuk lekapcsolni, vagy nem tudjuk felkapcsolni. Az is működhet ha csak a tengelyünk körül forgunk néha egyet vagy kettőt. Az álomban nem változik a látott kép. Továbbá több technikát találhatunk tudatosság előidézésére az interneten az ezzel a témával foglalkozó oldalakon, vagy videókban is. A hangsúly a gyakorláson van.

Esetemben például történt olyan már több alkalommal is, hogy futottam, de hiába adtam bele mindent, mintha sehová nem haladtam volna, a környezetet pedig mintha odaragasztották volna. Ezzel pedig elértünk a legnehezebb lépéshez, ami tudatos cselekvést, illetve majd a környezet megváltoztatását jelenti.

A tudatos álom során a beszámolók és az irodalom olyan tevékenységeket említenek, ami a valóságban, nem feltétlenül lehetséges. Ilyen például a repülés képessége, vagy megoldások keresése, cselekmények elpróbálása (sport), edzés stb, vagy csak beszélgethetünk saját magunkkal a fentiek alapján. Ennek következtében pedig sokkal kiegyensúlyozottabb, tudatosabb és egészségesebb életet élhetünk.

Összességében elmondható, hogy magunkat megismerni mindig izgalmas dolog. A tudatos álmodás pedig egy jó eszköz lehet erre. Valamint fontos megjegyezni, hogy szükséges, hozzá több-kevesebb kitartás, hiszen egész életünk során álmodunk, annak minden éjjelén. Úgy vélem sosem késő elkezdeni legalább elolvasni azokat az üzeneteket, amiket tudatalatti énünk ír nekünk. Ezáltal pedig életünk teljesebbé válhat. Jó egészséget!

Vörös Sándor

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.