Menü

Magyarországon már hamarabb kezdődnek a bulik

Nem tudom, hogy hazánkban a szórakozóhelyeknek és vendéglátó egységek 23 órakor történő bezárása vajon helyes lépés-e vagy sem. Ez talán már végzetesen nehéz helyzetbe hozhatja a vállalkozásokat és sokan veszíthetik el megélhetésüket is, másrészt viszont a valódi szakemberek a várható magas fertőzésszámra figyelmeztetnek. Éppen ezért kérdéses az a megoldás is, amit a helyek a bevételeik maximalizálására találtak ki.

Már az elejétől kíváncsi voltam arra, hogy a szórakozóhely-tulajdonosok vajon megpróbálják-e kicselezni az őket 23 órakor bezárásra ítélő jogszabályt. Nem is kellett sokat várni a válaszra: természetesen igen. Ha a kérdést a kevésbé komoly oldaláról akarnám megfogni, akkor feleleveníteném, hogy egyébként is jelentek már meg vélemények, cikkek arról, hogy egyéb iránt a nappali buliknak igenis megvannak az előnyei. Kialhatja az ember magát reggelig, és nem kell feltétlen délben felkelnie, esetleg tömegközlekedéssel is hazamehet, nem kell gyalogolni vagy taxira várni. Nappal esetleg jobban visszafogja magát, mint az éj rejtegető sötétjében, szóval akadnak itt előnyök szépen. Volt is néhány ismerősöm, akivel korábban, még jóval járvány előtt, beszélgettem erről, és noha egy páran el sem tudták képzelni, hogy egy buli elkezdődhetne hétvégén éjfél előtt, ám azért ennek a megoldásnak is voltak támogatói. És itt most nem arra gondolok, hogy a szülők vagy a nagyszülők nagyon is helyeselték volna ezt, hanem hogy a huszonévesek között voltak ilyenek.

Ha azonban a jelenlegi vendéglátói döntéseket komolyabban szeretném szemügyre venni, akkor nehéz dolgom van. Mert munkál bennem a megértés is feléjük: az ott dolgozóknak valóban kell a munka, amit csak bevételekkel lehet elérni, ergo valahogy maximalizálni kell azokat. Ennek módja pedig jelenlegi állapotunk és ismereteink szerint a buli, még akkor is, ha annak maximális létszáma 500 fő. Szóval egyrészt ez érthető, másrészt viszont azért ennek a jogszabálynak, akár egyetértünk vele, akár nem, van egy elérni kívánt célja, tehát meghozatalának van egy oka. Ez pedig nem más, mint a nagyobb csoportosulások elkerülése, amit ez a vendéglátói megoldás pont, hogy szépen megkerül.

Mert azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy még a legóvatosabb szakemberek is az elkövetkezendő néhány hónapra a járvány felfutását várják, és már korántsem csak az idősek körében. Akik meg nem ennyire óvatosak, azok egyenesen vészjelzéseket adnak le már most. Emlékezzünk például arra, hány életerős sportoló kapja el a vírust, több esetben tünetekkel.

Én nem tudom, mi a helyes megoldás, és valóban fontos-e ezekben az időkben 500 fős bulikat tartani, ráadásul több esetben olyan helyeken, ahova sokkal többen egyébként sem férnének be. A jövőt nem látom, maximum annyiban, hogy a szórakozóhelyek úgy tűnik, tényleg megtalálták a délutáni és kora esti bulikat, mint megoldást a számukra problematikus jogszabályra.

A rutin, mint anyag, amire szükségünk van

Van jó pár kevésbé közismert anyag, ami nélkül a szervezetünk nem fog megfelelően működni, ilyen a rutin is.

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

Lélek és csillagok: mely jegyek a legfogékonyabbak a spiritualitásra?

A „spirituális csillagjegyek” kifejezés nem hivatalos asztrológiai kategória, inkább egy modern értelmezés, amely azokat a jegyeket emeli ki, amelyek különösen fogékonyak a belső világra, az intuícióra, az önismeretre és a transzcendens tapasztalatokra.

A roppanás varázsa – miért imádjuk a sült ételeket?

Aranybarna bunda, forró belső és az a bizonyos első harapás, amikor minden a helyére kerül. A rántott harapnivalók és a húsok iránti rajongás mögött mindig ott rejlik az élvezet. Azonban mi vonz minket ennyire a bundázott ételek és a street food klasszikusok felé?

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.