Edzés vagy tanulás: muszáj választani?

Nem tudom. Néha úgy érzem muszáj. Máskor meg úgy, hogy nem. Csakazértsem. Egyrészt óriási lelkiismeret furdalásom van, ha a fociedzés megvonásával készülök büntetni a fiaim, holott a sport annyira fontos része a testi-lelki-szellemi fejlődésüknek, hogy hangoztatom is: elvből nem tiltom el a mozgástól őket egy-egy rossz jegyért. Az érem másik oldalán azonban ottvan, hogy más hatásos büntetés nincs a kezemben, ezzel tudom motiválni őket, hiszen a hétvégi meccseket a világért sem szeretnék kihagyni, inkább megtanulják az angol szavakat, megcsinálják a fránya matek házit.

Sajnos manapság sok szülő kényszerül választásra a sport és a tanulás között, s végül általában a tanulás felé billen a mérleg. Mondhatni feláldozzák a szellemi tevékenység oltárán a mozgást. Mert a kettő együtt nehezen megy, vagy egyik a másik rovására. Valóban így van ez?

Tény, hogy a szülők tudják, hogy szüksége van a gyereknek a mozgásra, de amikor este 7-kor érünk haza edzésről a fiúkkal és sírósan, nyűgösen, kimerülten indul a leckeírás, akkor magam is elhatározom, hogy ez így nem megy együtt.

Mintha kötelező lenne dönteni a kettő között. Sajnos sokszor a tanárok kényszerítik választásra a gyereket (és a szülőket), mert túl sok az elfoglaltság iskola után, na de pont azt elvenni, amit szeretnek, ami kikapcsolja őket, amire szükségük van az egész napi hajtás után? A stressz levezetését vonjuk meg? Én értem, hogy a gyerek fáradt, mert az iskolai tanórákat követően rohan az aktuális három–négy különóra valamelyikére, majd a nap végén igyekszik elkészíteni a másnapi leckét.

De vajon jó döntés-e elvenni az edzést, ha romlik a tanulmányi eredmény?

Valószínű sokan rávágjátok: igen!

Pedig köztudott és bizonyított tény, hogy a mozgás és tanulás együtt nagyon hatékony! Gondoltam ezt a mondatot még leírom háromszor, de inkább csak vastagon kiemelem.

A testmozgás és a tanulás nagyon pozitív kapcsolatban van egymással. Az edzés felpörgeti a véráramlást az agyban, s friss aggyal könnyebben megy a tanulás. A testmozgás segít a koncentráció növelésében.

Nagyon jó, ha sportol a gyerek. Sokkal egészségtudatosabbak társaiknál, jobban odafigyelnek az életmódjukra, táplálkozásukra. Megkockáztatom, talán kevesebbet isznak vagy dohányoznak, tudják kezelni a stresszt. Arról nem is beszélve, hogy az átlagosnál jobbak az emberi kapcsolataik, hiszen a sport és a társas értékek kapcsolata szorosan összefügg, megtanulnak alkalmazkodni, csapatban dolgozni. A sport megköveteli a sportoló jellemének következetes fejlesztését: fegyelmezettséget, lemondásokat, pontosságot, odaadóan végzett edzésmunkát, a sporttársak, eszközök, berendezések megbecsülését. A sport megköveteli a sportolótól az önfegyelmet, higgadtságot.

A sportoló gyerekek jobban bírják a terhelést, nem depressziósak. Céltudatosak és nem jellemző rájuk a kimerültség. Amíg pedig sportolnak, addig sem a kütyüt, a telefont nyomkodják valamelyik parkban a padon. Csak mondom.

Martinka Dia