Számít-e a pénz, avagy mi az elég és mi a sok?

Az életcéljaink megválasztásánál, de még olykor a párválasztásnál is figyelembe veszünk anyagi szempontokat. Aki akarja, az sem tudja ezeket teljesen kizárni, hiszen minden munkához tartozik egy életcél és egy bizonyos fizetés, és minden emberhez tartozik egy egzisztenciális háttér, ami befolyásol minket. Ezek olyan indirekt hatások, amelyeket akkor is figyelembe veszünk, ha nem akarjuk.

Ezek a dolgok az életünkbe és a tudatunkba beépített sémákból táplálkoznak, amelyeket a külvilágból merített tapasztalataink alapján hozunk létre. Ha valakinek az életében nem is foglal el központi szerepet a pénz, akkor is lesznek olyan szituációk és döntési helyzetek, amelyekben a pénz, mint fő mozgató, meg fog jelenni. A legártatlanabb, legkevésbé anyagias személyek életében is ez történik. Szembe kell tehát néznünk a ténnyel, hogy az anyagi helyzetünk nem elhanyagolható, nem kizárható, nem sokadlagosan kezelhető. Mindnyájan gondolunk rá, még akkor is, ha nem szeretnénk feltétlenül meggazdagodni.

Ettől függetlenül lehetnek és vannak is olyanok, akiket ez kevésbé érdekel. Akik olyan szakmát/munkát választanak, amelyből jól látható módon nem lehet túl nagy egzisztenciális fejlődést elérni, és amely ennek az aprócska lehetőségével egyáltalán nem is kecsegtet semmilyen szinten. Tőlük gyakorta megkérdezik, hogy nem tudják-e, milyen alacsony fizetéssel jár a munkájuk, amelyre ők csak legyintenek mert számukra ez nem fontos. Azt tapasztalhatjuk mostanában, hogy azért a fiatalok az olyan munkákat szeretik, amelyből akár alacsony de biztos fizetésük származhat.

Sokan lejjebb adnak az ingóságok iránti vágyakból, és csak egyszerű megélhetést nyújtó foglalkozásra vágynak, ami elég a mindennapi élethez, azonban feltételezhetően kevés a felhalmozáshoz. Sokak szemében azonban ez érthetetlen, irracionális és átgondolatlan magatartás. Nem mindenki tudja elképzelni, hogy valami ne vágyjon nagy házra, autóra és egyéb javakra, mindemellett annak a biztos tudatára, hogy jöhet járvány, háború, munkanélküliség, ő azt át tudja vészelni, mert van felélhető tartaléka és van tőkéje az újrakezdéshez.

Nem mellesleg ők sem tekinthetők önzőnek vagy kapzsinak. Nem kevésbé magasztos cél az emberek szolgálata helyett a családunk anyagi biztonságáért dolgozni. Ha csupán az motiválja a munkánkat, hogy a szeretteinknek mindent megadhassunk, az is egy igazi cél, amit igazi tények és realitások hoznak létre. Persze, nem mindegy, hogy mindezt milyen alapon teszi valaki, és milyen eszközökkel. Ugyanis a becsületesség és a józan ész megőrzése akkor is fontos, ha az ember nagyobb vágyakat dédelget.

Hogy a pénz csak egy tárgy-e, ami láthatatlan erőként behálózza a napjainkat, nos, ezt nem tudhatja egyetlen földi ember sem. Hogy van-e valódi jelentősége az anyagi helyzetünknek, azt azonban az életszínvonalunk is megmutatja. Tehát sem túlzottan kizárni és lenézni, sem túlzottan felértékelni nem érdemes.

Varga Ágnes Kata