Hirtelen a magad lábára állni

A pszichológia a családfejlődés vizsgálata során több korszakra különíti el a családi életet. Hasonlóképpen szemléli, mint ahogyan egy ember életszakaszait. Azt az időszakot, amely során egy gyermek önállóvá válik, gyermekét kibocsátó család szakaszaként emlegetjük. Ez a korszak több nehézséget rejt magában a család minden tagja számára. A szülőknek meg kell birkózniuk a változással, a hirtelen nagyobb szabad térrel, a hirtelen több szabadidővel, a kevesebb kontaktussal.

A gyermekeknek pedig meg kell küzdeniük a szülői gondviselés állandóságának hiányával, a felelősség teljességével, a korlátlan szabadság egyszerre rájuk szakadó terhével. Mindez nemcsak érzelmi, hanem anyagi szinten is igénybe veszi az egyén kapacitását. Azt tekintjük a jobbik esetnek, ha ez a változás úgy történik meg, hogy oda-vissza működik egyfajta kommunikáció, konfliktus- és krízisoldás. Ekkor a szülők és a gyermekek beszélgetnek, egymással folyamatos kapcsolatban maradnak, egymást segítik a saját kríziseik megoldásában. Ez, be kell vallanunk, nemcsak érzelmi szempontból fontos. Egy hirtelen önállóvá váló fiatal felnőtt ugyanis anyagi szempontból még egy jó ideig függeni fog a szüleitől, iskolájától, munkahelyétől, és anyagi támogatásra szorul.

Maga az "életkezdés" ugyanis nemcsak a mindennapi élet megfizethető költségeivel jár együtt, hanem egyszerre nagyobb kiadásokat is okoz. Új használati tárgyakat, eszközöket venni, valljuk be, nem olcsó. Ha csak edényekre, tányérokra, ágyneműre gondolunk, már ez is önmagában sokkal nagyobb kiadás, mint hinnénk, és ez még csak a jéghegy csúcsa. Ha mindezeket hirtelen nem tudja egy fiatal előteremteni a maga számára, az nem azt jelenti, hogy baj van vele. Csupán azt, hogy ezeket a dolgokat egyszerre beszerezni olyan költséget jelent, amelyet egy éppen önállósodó fiatal még nem tud vállalni.

A szülői támogatásnak része az is, hogy meggyőzik a gyermeket, nem hibás abban, hogy anyagilag nem tud hirtelen függetlenedni, és a tényleges függetlenséghez kell egy nagyobb löket, egy nagyobb segítség, ami után teljes mértékben le tud válni. Persze, nem szabad átesni a ló túloldalára. Mégis fontos, hogy a gyermek és a szülei ésszerű keretek között tudják tartani a függetlenedés kérdését. A fiatal merjen és tudjon segítséget kérni, a felnőttek pedig tudják azt felajánlani vagy megtagadni, ha úgy szükséges. Mindenekelőtt pedig ezekről tudjanak beszélni. A kommunikáció ebben az esetben az egyik legfontosabb tényező.

Varga Ágnes Kata