Menü

Nemcsak támogató szülők léteznek

Szülővé válni nemcsak a biológiai funkciók által lehet. Csakis azért, mert valaki fizikálisan képes létrehozni egy új emberi életet, nem biztos, hogy képes szülő lenni. Az, ami meghatározza egy utód jövőjét, sokkal inkább a lélektani dolgokban keresendő. A szeretet, a megbecsülés, az elfogadás, a feltétel nélküli támogatás olyan dolgok, melyekért egy gyermeknek nem kell könyörögnie, nem kell tennie semmit, viszont meg kell becsülnie. Azonban nem mindenki egyforma mértékben kapja ezt meg.

Azok a szülők, akik valamilyen oknál fogva mégsem tudják ezt megadni a gyermeküknek, nem válnak rögtön rossz szülővé. Hiszen mindnyájan emberek vagyunk, érzelmekkel, viharokkal, kétségekkel. Egy apuka vagy anyuka sem születik a gyermeknevelés titkos receptjével, sem végtelen türelemmel. A szülői feltétlen szeretet nem egy pillanatnyi állapot, hanem a hosszú évek mentalitása.

Vannak azonban olyanok, akik eszközként használják fel gyermeküket. Az úgynevezett ambivalens szülők tudatos szinten elfogadják a szülői szerepet, de tudattalan szinten elutasítják azt. Számukra a gyermek egy eszköz, például a családi élet kiteljesedéséhez, egy partnerrel való kapcsolat biztossá tételéhez, vagy bizonyításhoz. Általában az ilyen szülőkből lesznek a számonkérő, túl nagy elvárásokkal rendelkező apukák és anyukák. Számukra a kisajátítás és a gyerekek irányítása jelenti a teljességet, és úgy érzik, a gyerekük tartozik nekik a felnevelésért cserébe.

Ha egy gyermek viszonya nem jó a szüleivel, ráadásul éveken keresztül, az sokkal nagyobb stresszt rak rá, mint amennyit egyedül képes elviselni. Ennek az az egyik oka, hogy legalább egy megnyugtató, biztonságos helyre mindenkinek szüksége van. Az érzelmi biztonság olyan menekülőút, amelybe akkor is lehet kapaszkodni, ha az egyébként állandóan változó világ próbára tesz bennünket. Általában ezt a család, az otthoni környezet jelenti. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt a szükségletet nem mindenki számára elégíti ki az otthona. Ha valaki nem kap támogatást otthonról, annak nagyon nehéz ezt a későbbiekben pótolni. Még ha a baráti társasága biztonságos környezetet is nyújt számára, akkor is elképzelhető, hogy a párkapcsolatában vagy a munkakapcsolataiban instabil és bizalmatlan lesz.

Tehát, mielőtt elkönyveljük, hogy a szüleitől mindenki a lehető legtöbbet kapja, és a lehető legjobb nevelésben részesül, jusson eszünkbe, hogy igazából a szülő-gyerek kapcsolatok pont annyira sokfélék, mint az emberek.

Varga Ágnes Kata

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.

6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat

Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.