Menü

Nemcsak támogató szülők léteznek

Szülővé válni nemcsak a biológiai funkciók által lehet. Csakis azért, mert valaki fizikálisan képes létrehozni egy új emberi életet, nem biztos, hogy képes szülő lenni. Az, ami meghatározza egy utód jövőjét, sokkal inkább a lélektani dolgokban keresendő. A szeretet, a megbecsülés, az elfogadás, a feltétel nélküli támogatás olyan dolgok, melyekért egy gyermeknek nem kell könyörögnie, nem kell tennie semmit, viszont meg kell becsülnie. Azonban nem mindenki egyforma mértékben kapja ezt meg.

Azok a szülők, akik valamilyen oknál fogva mégsem tudják ezt megadni a gyermeküknek, nem válnak rögtön rossz szülővé. Hiszen mindnyájan emberek vagyunk, érzelmekkel, viharokkal, kétségekkel. Egy apuka vagy anyuka sem születik a gyermeknevelés titkos receptjével, sem végtelen türelemmel. A szülői feltétlen szeretet nem egy pillanatnyi állapot, hanem a hosszú évek mentalitása.

Vannak azonban olyanok, akik eszközként használják fel gyermeküket. Az úgynevezett ambivalens szülők tudatos szinten elfogadják a szülői szerepet, de tudattalan szinten elutasítják azt. Számukra a gyermek egy eszköz, például a családi élet kiteljesedéséhez, egy partnerrel való kapcsolat biztossá tételéhez, vagy bizonyításhoz. Általában az ilyen szülőkből lesznek a számonkérő, túl nagy elvárásokkal rendelkező apukák és anyukák. Számukra a kisajátítás és a gyerekek irányítása jelenti a teljességet, és úgy érzik, a gyerekük tartozik nekik a felnevelésért cserébe.

Ha egy gyermek viszonya nem jó a szüleivel, ráadásul éveken keresztül, az sokkal nagyobb stresszt rak rá, mint amennyit egyedül képes elviselni. Ennek az az egyik oka, hogy legalább egy megnyugtató, biztonságos helyre mindenkinek szüksége van. Az érzelmi biztonság olyan menekülőút, amelybe akkor is lehet kapaszkodni, ha az egyébként állandóan változó világ próbára tesz bennünket. Általában ezt a család, az otthoni környezet jelenti. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt a szükségletet nem mindenki számára elégíti ki az otthona. Ha valaki nem kap támogatást otthonról, annak nagyon nehéz ezt a későbbiekben pótolni. Még ha a baráti társasága biztonságos környezetet is nyújt számára, akkor is elképzelhető, hogy a párkapcsolatában vagy a munkakapcsolataiban instabil és bizalmatlan lesz.

Tehát, mielőtt elkönyveljük, hogy a szüleitől mindenki a lehető legtöbbet kapja, és a lehető legjobb nevelésben részesül, jusson eszünkbe, hogy igazából a szülő-gyerek kapcsolatok pont annyira sokfélék, mint az emberek.

Varga Ágnes Kata

Hipermnézia – amikor nincs olyan, hogy elfelejted

Talán már mindenki járt úgy, hogy elfelejtett valamit, mert esetleg sok más dolga volt. A hipermnéziások nem tudnak felejteni még akkor sem, ha szeretnének.

Egészség vagy mánia? A sportfüggőség árnyoldalai

A mozgás egészséges – ezt tudjuk. De mi történik, ha a sport már nem örömforrás, hanem kényszer? A sportfüggőség sokszor láthatatlanul alakul ki, miközben a külvilág gyakran dicséri a kitartást és az akaraterőt. Pedig a túlzásba vitt edzés éppúgy árthat a testnek és a léleknek, mint a mozgáshiány.

A munkahelyi viszályoktól a jobb csapatmunkáig – a konfliktuskezelés művészete

A munkahelyi konfliktusok a legtöbb munkahelyen előfordulnak, hiszen emberek dolgoznak együtt, különböző személyiséggel, célokkal és kommunikációs stílussal. A konfliktus önmagában nem feltétlenül negatív – ha jól kezeljük.

A derealizációs szindrómáról általában

A derealizációs szindróma olyan mentális állapot, amelyben az egyén átmenetileg elveszíti a kapcsolatot saját testével, érzéseivel vagy a külvilággal való érzékelésével. Ezek a disszociatív zavarok gyakran szorongással, stresszel vagy traumás élményekkel társulnak, és jellemzőek lehetnek például pánikrohamok, traumatikus események vagy más mentális betegségek során.

Szendvicsgeneráció – két nemzedék közé ragadva

A szendvicsgeneráció tagjai, akik ellátják a múltat és jövőt is egyszerre, mely nem kis nehézséget jelent. Egy elég szívszorító, de mindennapos probléma, amiről keveset beszélünk, pedig sokkal többet kéne.