Menü

Nemcsak támogató szülők léteznek

Szülővé válni nemcsak a biológiai funkciók által lehet. Csakis azért, mert valaki fizikálisan képes létrehozni egy új emberi életet, nem biztos, hogy képes szülő lenni. Az, ami meghatározza egy utód jövőjét, sokkal inkább a lélektani dolgokban keresendő. A szeretet, a megbecsülés, az elfogadás, a feltétel nélküli támogatás olyan dolgok, melyekért egy gyermeknek nem kell könyörögnie, nem kell tennie semmit, viszont meg kell becsülnie. Azonban nem mindenki egyforma mértékben kapja ezt meg.

Azok a szülők, akik valamilyen oknál fogva mégsem tudják ezt megadni a gyermeküknek, nem válnak rögtön rossz szülővé. Hiszen mindnyájan emberek vagyunk, érzelmekkel, viharokkal, kétségekkel. Egy apuka vagy anyuka sem születik a gyermeknevelés titkos receptjével, sem végtelen türelemmel. A szülői feltétlen szeretet nem egy pillanatnyi állapot, hanem a hosszú évek mentalitása.

Vannak azonban olyanok, akik eszközként használják fel gyermeküket. Az úgynevezett ambivalens szülők tudatos szinten elfogadják a szülői szerepet, de tudattalan szinten elutasítják azt. Számukra a gyermek egy eszköz, például a családi élet kiteljesedéséhez, egy partnerrel való kapcsolat biztossá tételéhez, vagy bizonyításhoz. Általában az ilyen szülőkből lesznek a számonkérő, túl nagy elvárásokkal rendelkező apukák és anyukák. Számukra a kisajátítás és a gyerekek irányítása jelenti a teljességet, és úgy érzik, a gyerekük tartozik nekik a felnevelésért cserébe.

Ha egy gyermek viszonya nem jó a szüleivel, ráadásul éveken keresztül, az sokkal nagyobb stresszt rak rá, mint amennyit egyedül képes elviselni. Ennek az az egyik oka, hogy legalább egy megnyugtató, biztonságos helyre mindenkinek szüksége van. Az érzelmi biztonság olyan menekülőút, amelybe akkor is lehet kapaszkodni, ha az egyébként állandóan változó világ próbára tesz bennünket. Általában ezt a család, az otthoni környezet jelenti. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt a szükségletet nem mindenki számára elégíti ki az otthona. Ha valaki nem kap támogatást otthonról, annak nagyon nehéz ezt a későbbiekben pótolni. Még ha a baráti társasága biztonságos környezetet is nyújt számára, akkor is elképzelhető, hogy a párkapcsolatában vagy a munkakapcsolataiban instabil és bizalmatlan lesz.

Tehát, mielőtt elkönyveljük, hogy a szüleitől mindenki a lehető legtöbbet kapja, és a lehető legjobb nevelésben részesül, jusson eszünkbe, hogy igazából a szülő-gyerek kapcsolatok pont annyira sokfélék, mint az emberek.

Varga Ágnes Kata

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.