Stresszevés és depresszív evéskényszer

Minden érzelmi igénybevételt fiziológiai „tünetek” kísérnek, mint például heves vagy éppen lassú szívverés, szapora légzés, nyomottság, remegés, felpörgött állapot. Vannak tipikus és kevésbé tipikus biológiai válaszok. A stressz pedig mindenkiből mást vált ki. Ilyenkor megnövekszik a szervezet igénybevétele, és ez megnyilvánulhat fokozott alvásigényben, vagy éppen álmatlanságban. Vannak, akik ilyenkor semmit sem tudnak enni, és vannak, akik folyamatosan enni akarnak. A stressz mértékétől és típusától is függ.

A stresszevők frusztrációját az evés, mint figyelmet elterelő tevékenység, alapvetően csökkenti. A gond csak az, hogy ez a visszaesés csak időleges, ezért a tartós nyugalomhoz folyamatos evésre van szükség. A másik nagy nehézség, hogy a stresszevők azt gondolják, ez az egyetlen módja a szorongásuk csökkentésének, ezért meg sem próbálnak más tevékenységet keresni. Bár tulajdonképpen a sport, a zene, a művészetek is ugyanolyan sikeresen tudják csökkenteni a stresszt, az evés egy olyan fiziológiai szükséglet, ami egyébként sem maradhat el a napból, ezért sokkal könnyebb ehhez az eszközhöz folyamodni.

A depresszív evéskényszer rendkívül hasonló a stresszevés jelenségéhez. Az ember ilyenkor egy negatív érzést próbál meg megszüntetni magában, amelyhez az evés lesz az eszköze. Maga a táplálékbevitel önmagában, mint cselekvés, biológiailag nem kedélyállapot-javító hatású, de azzá tud válni. Minden attól függ, hogy milyen belső koncepciókba és sémákba illesztjük be ezt a tevékenységet.

A depresszív evéskényszer kialakulásában nagyon nagy szerepe van az önkontroll elvesztésének. És nem csak az önkontroll, ahnem általánosságban, a kontroll elvesztése is egy fontos faktor. A düh, az izgalom, a letörtség és a ráhatás teljes hiányának érzése azt alakítja ki az emberben, hogy képtelen irányítani a dolgokat, az egyetlen dolog, amit befolyásolni tud, az a saját testében keresendő. Így hát eszik, nem is keveset, mert ez egy olyan dolog, amit ő maga is el tud dönteni. Ez azonban nem oldja fel a feszültséget, sőt, újat is képes gerjeszteni. Nagyon sok, evészavarral vagy testképzavarral küzdő ember van, aki stressz vagy szomorúság miatt valamikor többet kezdett el enni, amit később megbánt, és mindeközben elvesztette a realitásérzékét. Ezért az evéskényszer sokkal veszélyesebb, mint gondolnánk.

Ha valaki úgy érzi, hogy számára okoznak nehézséget különböző evészavarok vagy evéskényszerek, érdemes szakemberrel beszélni róla. Nem minden kényszer súlyos, a legtöbb csak átmeneti, de a súlyos eseteket nagyon nehéz kezdeti szakaszban megkülönböztetni az enyhéktől. Az idő pedig, itt is, mint minden más helyzetben, nagyon sokat számít.

Varga Ágnes Kata