Menü

Érzelemmentes kapcsolatok kontra magány?

A párkapcsolatokban való eligazodás sohasem tartozott a könnyű műfajok közé. Az érzelmeink nem tartoznak az irányítható kategóriába. Ha mégis megpróbáljuk erőltetni magunkat, abból általában hatalmas önáltatás lesz. Éppen ezért annyira nehéz jól dönteni érzelmi kérdésekben. Sosem tudhatjuk, hogy a világképünk hat az érzelmi beállítottságunkra, vagy fordítva. És sosem tudhatjuk, melyikre érdemes hagyatkozni.

Az viszont biztos, hogy utálunk egyedül lenni. Vannak emberek, akik kifejezetten élvezik az egyedüllétet, de mivel az ember társas lény, a magány sokak számára negatív érzést kelt. Olyan, mintha valamiféle selejtességet hangsúlyozna, pedig ez koránt sem igaz. Az egyedüllét egy állapot, ami döntések következményeként jön létre, és ugyanúgy rengeteg lehetőséget biztosít, mint a párkapcsolat. Ezt azonban sokan nem így látják. Manapság a kapcsolatfüggőség igen gyakori, és általában nagyon mély kiábrándultság jelzi a jelenlétét.

A magány félelmetesen hangzik számunkra. Elhagyatottságot, magunkra hagyatottságot jelképez. Az egyedüllétet pedig szeretjük a magánnyal azonosítani. Csakhogy mindez nem ok arra, hogy érzelemmentes, semmiféle hozamot nem jelentő kapcsolatokban ragadt zombikká váljunk. Azok a párkapcsolatok, amelyek az embertől rengeteg energiát, időt és erőfeszítést követelnek, viszont nem hoznak megfelelő boldogságot, érzelmi stabilitást és biztonságot, inkább tűnnek üres egymás mellettiségnek, mint kapcsolatnak.

Az üres kapcsolatok felismerhetőek a motiváció nagyfokú hiányáról. Felmerülhet benne nagyobb igény az egyedüllétre, a magánszférára, a külön-külön végzendő szabadidős tevékenységekre, az irreálisan nagy énidőre és szórakozási időre, s mindez további elhidegüléshez vezethet. A legnagyobb probléma pedig ezekkel a kapcsolatokkal az, hogy a felek úgy érzik, nincs más választásuk: vagy egy mindkettőjüket félrevezető, feleslegesen leláncoló kapcsolatban vannak, vagy teljesen egyedül. Nincs átmenet, nincs boldog egyedüllét vagy boldog párkapcsolat, nincs remény a jobbra, ezért „jó lesz így is”. Ez az apátia pedig több embert sodor a depresszió szélére, mint gondolnánk.

Itt az ideje annak, hogy ahelyett, hogy mindent fekete-fehérben látnánk, megtanuljunk árnyaltabban szemlélni, meglátni az átmeneteket, meglátnia lehetőségeket. Ezeket senki sem fogja elénk tárni, de elrejteni sem. Ha kiegyensúlyozottan és egészségesen gondolkodunk, akkor az egyedüllétünk sem torkollik feltétlenül magányosságba. Ha pedig individuumként nem tudjuk magunkat hová tenni, akkor mindezen egy párkapcsolat sem feltétlenül javít. Különösen akkor, ha abban az érzelmek háttérbe szorultak.

A túlevés hatásai

A túlevés legnyilvánvalóbb hatásai a túlsúly és a romló egészség. A legtöbb ember joggal fél ezektől a negatív hatásoktól, de a túlevés az élet számtalan más területét is befolyásolja.

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.

Hogy álljunk fejben hozzá az államvizsgához?

Az államvizsgák során nagyon fontos, hogy hogyan kapcsolunk ki a tanulás közben, hogyan dolgozzuk fel azt a sokszor mérhetetlen anyagot, amit elénk kérdezhetnek tőlünk. Nem csak az lehet azonban fontos, hogy mit fogyasztunk, hogyan mozgunk kikapcsolódásképpen, hanem az is, hogy egyáltalán fejben hogyan állunk hozzá ehhez az egészhez.

Nemcsak támogató szülők léteznek

A szülők szeretete, nevelése és támogatása nélkül nem lennénk ott, ahol vagyunk – mondják sokan. A pszichológia jeles képviselői valamennyien egyetértenek abban, hogy a szülőkkel való kapcsolat és a szülők hatása meghatározza a személyiségünket. De ez nem mindig pozitív hatás.