Menü

Ajándéklista rokonoknak

Avagy: „köszi, inkább ezeket ne!” Az ajándékozás mögött természetesen mindig jó szándék van: elsősorban a meglepetés öröme, amit a gyerekeken látunk, amikor valami újat kapnak. Ahogy csillogó szemekkel bontják ki az ajándékot.

Nekem két fiam van, így van körülbelül két köbméter legó (de már összevissza, nem a saját, eredeti dobozukban), kétszáz kisautó, két kosár építőkocka, 2 doboz kiskatona, nagykatona, hadihajókkal, várral. Három nagy tároló tele mesekönyvvel, a plüssállatokat már nem számolom, a kifestőket, újságokat és filctollakat meg pláne nem.

Mindezt eddig 58 négyzetméternyi lakásban tároltam és most elköltöztünk, de így is kevés a hely, nem csoda, ha rohamot kapok, ha eljön egy karácsony vagy húsvét és már azon agyalok, hová pakolom az újabb játékokat és vajon mekkora dobozzal állítanak be a rokonok. A régiektől meg szoktam szabadulni, tudom, hogy sokba kerültek, de elajándékozom kórházak gyerekosztályainak, vagy ismerősöknek, kisgyerekes családoknak, vagy van, amit eladok, bár ez a ritkább.

A gyerekek, még ha iskoláskorúak is, igénylik a játékot, nem örülnek egy új pulcsinak sem sapkának, ők keresik a meglepetést, a játékot, az édességet. Nem lehet lekenyerezni őket egy új tolltartóval, vagy táskával sem.

Általában hasznos dolgokat kapunk, hiszen a nagyszülők mindig megkérdezik, mire van szüksége a gyerekeknek, de természetesen van olyan játék is, amiért nem volt őszinte a mosolyom, ugyanis nem, nem örülünk a dobfelszerelésnek, sem a tizedik szirénázó autónak, meg a vinnyogós zenélő teknősbékának sem, az angolul beszélő nyúl meg éjjel zendít rá mondandójára, általában a szívbajt hozva a szülőkre.

Kisgitár sem kell és köszönjük, mini-zongora sem. (úgyis „véletlen” kifogy belőle az elem…) Ellenben örülünk mindenféle sportfelszerelésnek, biciklisisaknak, napszemüvegnek, focimeznek (de előtte kérdezz azért, melyik csapatnak szurkol).

Jól jön a pénz is, a kicsiknek is van perselye, ha nincs, majd lesz és abban nagyon izgi gyűjteni a pénzt valami áhított dologra. Az enyéim tévére gyűjtenek és nagyon lelkesek ettől, de élmény-kupont is kaphatnak, amire ráírjuk, hogy például egy alkalom mozi, egy óra játszóház, közös fagyizás stb.

A menő tanszerek is lehetnek divatos ajándékok, menő ceruzák, filctollkészlet, úgyis mind fogyóeszköz. Ó és a könyvek. A könyvek nagyon hasznos ajándékok. Ha sikerül megszerettetni velük a meseolvasást, mesehallgatást, nyert ügyünk van.

Az ajándékozásnál is igaz a mondás, a kevesebb több, és az egyszerűbb dolgokkal, sokkal tovább és sokkal szívesebben eljátszanak a gyerekek, mint a drága kütyükkel. A kisfiam egy bottal és két kővel elvan egész délután, ha békén hagyom. Mondjuk, ha sokáig csönd van a szobájában, akkor jó, ha tízig számolsz, mielőtt kinyitod az ajtót…

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.

Karácsonyi ajándékok az utolsó pillanatban – amikor az idő ellenünk dolgozik

Ismerős helyzet? December közepe van, az adventi naptár már majdnem üres, a város fényei ragyognak, de az ajándéklista még mindig hiányos. Az utolsó pillanatos karácsonyi ajándékvásárlás sokak számára stresszes.

Mi tesz minket egy munkahelyi közösség egyedi részévé?

A céges közösségek működését alapvetően az egyéni különbségek alakítják. Az igazi erőt az adja, amikor különböző szemléletek, energiák és háttérből hozott tapasztalatok állnak össze olyan hálózattá, amelyben mindenkinek megvan a helye. A kérdés mégis az, hogy mitől válunk valóban hasznossá és értékessé egy szakmai környezetben?