A gyerekvállalás lélektana

Manapság, ha kikerülünk az iskolapadból, a gyerekvállalásról nem túl kiforrott képpel rendelkezve nézünk szembe a nagy jövőnkkel. Évekig arra buzdítanak, hogy hogyan NE kerüljünk szembe túl korán a gyerekneveléssel, de azt ritkán teszik hozzá, hogy mikor érdemes mégis belevágni. Nem csoda hát, hogy a fiatalok addig-addig mérlegelnek, míg igen sok idő telik el. Egyszerűen ebben a kérdésben nagyon nehéz racionálisnak lenni.

A szülővé válás, bármilyen meglepő, elkezdődik már gyerekkorban. Minden kislány, aki babázik, már azokat a motívumokat, tanult viselkedésformákat alkalmazza, melyeket az édesanyjától lesett el. Már ez az időszak meghatározza, hogy milyen szülő válik belőlünk. Ezért nagyon fontos, hogy gyerekvállalás előtt egészséges kritikával és elfogadással tudjuk szemlélni a gyerekkorunkat, és helyére tudjuk tenni a szüleinkkel való kapcsolatunkat. Tizenhat éves korunkra ugyanis nagyjából lezárul az az időszak, amelyben a szülői személyiségünk fejlődik. A gyerekvállalásra biológiai szempontból legideálisabb időszak 16-32 éves kor között van, de lélektanilag ebben jócskán nagy eltolódások lehetnek. Ugyanis nem a testi érettség az egyetlen szempont, amelynek meg kell felelni a szülővé váláshoz.

A gyerekvállalást a lelki érettség határozza meg, valamint az, hogy mennyire vagyunk tisztában azzal, hol tartunk az életünkben. Persze, vannak olyan szükségletek, amelyeket a legtöbben fontosnak tartanak: ilyen a biztos egzisztencia, a jó egészségi állapot, a stabil állás. Ezen kívül a párkapcsolatunk állapotával és az életünk színvonalával is elégedettnek kell lennünk. Sokkal stresszesebb a gyerekvállalás olyan kapcsolatban, amelyben a felek nem biztosak a jövőjükben és az érzelmeikben egymás iránt. A stressz pedig kihatással lehet a gyermek későbbi állapotára. Ellenben egy házasságban, ahol a feleknek stabl jövőképük és elképzeléseik vannak, sokkal kisebb aránnyal történik koraszülés, és sokkal kevesebb a fejlődési rendellenességek előfordulása.

Az sem mindegy, hogy a család és a munkahely, illetve a közvetlen környezet mennyire támogató. Ugyanis a leendő szülők komoly krízishelyzetekkel találkozhatnak akár munkájuk, akár tanulmányaik során, és ha ezek akkora feszültséggel járnak, ami mellé már túlzás lenne még egy gyerek is, akkor minden valószínűség szerint nem fogják vállalni, sőt, nem is fognak gondolkodni gyerekvállaláson. Ha viszont szülői támogatást élvezhetnek, és esetlegesen a munkahelyük is támogatja őket a családteremtésben, akkor bizonyos egzisztenciális feltételek megléte nélkül is szívesen fognak családalapításon gondolkodni a fiatalok, hiszen kevésbé fog kilátástalannak vagy bizonytalannak tűnni a jövő.

Ami pedig a legfontosabb, az a szabad gondolkodás, szabad kérdés és válasz. Merjünk megfogalmazni kérdéseket, kétségeket, vágyakat és feltételeket, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mit és mikor szeretnénk, milyen körülmények között. Ezek segítenek egy bizonyos tempót tartani a mindennapjaink során. Ha pedig valami mégis másképp alakul, ahhoz is tudnunk kell alkalmazkodni. Ehhez tőlünk rugalmasság, a környezetünktől pedig támogatás szükségeltetik.

Varga Ágnes Kata