Visszapörgetett üzenetek, visszajátszott múlt

Az okostelefonok sokkal több társas interakciót tesznek lehetővé személyes érintkezés nélkül, mint a hagyományos telefonok vagy a számítógépek. Rajtuk keresztül 0-24-ben elérhetőek vagyunk bárki számára, gyakorlatilag a legtöbb helyen. Ellenőrizhetővé válunk, tudni lehet rólunk, hol és kikkel vagyunk, és ez el is vesz valamit a személyiségünk titokzatos részéből. Valamelyest az önálló létezésünk szűnik meg, az, ahogyan a társas kapcsolataink nélkül élünk és gondolkodunk. Visszakövethetőek a hívásaink, visszaolvashatóak az üzeneteink. Minden szavunk kőbe van vésve, mert amit egyszer leírtunk, azt nem törölhetjük ki végleg. Ez az egész olyan, mintha elveszítenénk a kontrollt a pillanatnyi hibáink felett, hiszen azok még mélyebb nyomokat hagynak. De ez nemcsak a hibáinkat illetően igaz, hanem a jó dolgokról szólva is. Egy-egy dicséretet, vallomást, kedves szót, szeretetteljes üzenetet néhány fotó vagy képernyőfotó segítségével elmenthetünk az örökkévalóság számára. Vagyis a magunk számára, hiszen a jövőbe mutatóan senkit nem fognak ezek a személyes üzenetek érdekelni, rajtunk kívül.

Van valami megmagyarázhatatlan atmoszférája annak, mikor visszaolvasunk egy beszélgetést. Kellemesen jóízű, meleg érzés önt el bennünket, amikor egy számunkra pozitív élményt újra átélünk egy ilyen felidézés által. Sőt, ha egy negatív hangvételű üzenetváltást olvasunk újra, azzal csökkenthetjük a ránk gyakorolt hatását, míg végül a folyamatos újraélés következtében teljesen semlegessé nem válik.

De miért jó nekünk, ha ezeket az egyszeri élményeket újra és újra felidézzük? Egyrészt a biztonságérzetünket okolhatjuk miatta. A múltbéli események már biztos véggel bírnak. Ismerjük a legtöbb körülményt, látjuk a folytatást, a következményeket. Tudjuk, mire számíthatunk, hiszen már lecsengett dolgokról van szó. Olyan, mintha ugyanazt a filmet néznénk meg állandóan. Megnyugtat minket, ha egy megszokott forgatókönyv szerint tekintjük az eseményeket, és ez a megszokás a már lezajlott beszélgetéseink felidézése közben is megvan.

A biztonságos, kiszámítható és ismert múltban ragadni kényelmes, olykor kellemes is. Ugyanakkor könnyen tévhitekbe és hamis nyugalomba sodorhat bennünket, ami nehezebbé teszi az alkalmazkodást az aktuális helyzetekhez. Ezért jól gondoljuk meg, mibe kapaszkodunk, minek engedünk teret, és mire alapozzuk a hangulatunkat, mert olykor sokkal több nehézséget okozhatunk, mint amennyit nyerünk a pár kellemes perc miatt.